BH 2006.4.105 Vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés esetén a büntetés kiszabásának szempontjai. [Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 56. § (1) és (2) bek.]

A megyei bíróság a vádlott bűnösségét vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében állapította meg. Ezért 1 évi és 6 hónapi, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett fogházra és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, melyet meg nem fizetése esetén 5000 forintonként rendelt szabadságvesztésre átváltoztatni.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:

Dr. V. Á. S. vádlott magyar állampolgár, iskolai végzettsége egyetem. Munkaügyi igazgató-helyettesként dolgozik az O. M. M. F. egyik megyei felügyelőségén. Havi jövedelme nettó 200 000 forint, egyéb jövedelemmel nem rendelkezik. Tulajdonában áll egy ingatlan kb. 6-7 millió forint, egy hétvégi ház kb. 2-3 millió forint, egy személygépkocsi 1,5 millió forint, valamint egy garázsingatlan 2 millió forint forgalmi értékben. A vádlott nős családi állapotú, házastársának havi jövedelme nettó 100 000 forint. A vádlottat tartási kötelezettség nem terheli, büntetve nem volt.

Dr. V. Á. S. vádlott 2004. november hó 25. napjától áll ambuláns kezelés alatt gerincvelőt komprimáló lágyrész-tumor miatt. Jelenleg műtéti beavatkozásra vár.

Dr. V. Á. S. vádlott 1998. augusztus 3. napjától a munkaügyi felügyelőségen betöltött munkaköre, valamint a Btk. 137. § 1/j) pontja alapján vezető beosztású hivatalos személynek minősül. Munkaköri leírásának 5. pontja szerint az általa betöltött munkakör célja a munkáltatóknál, foglalkoztatóknál rendszeres munkaügyi ellenőrzés keretében a szükséges felügyelői intézkedéseket megtenni a munkaügyi szabálytalanságok megszüntetése érdekében. Emellett a felügyelőség vezetőjének távolléte esetén helyettesíti a vezetőt és ilyenkor ellátja a vezetőre háruló feladatokat is.

Dr. V. Á. S. vádlott 2003. október hó 10. napján 10 óra 55 perc körüli időben előre nem tervezett ellenőrzést tartott egy ingatlannál, ahol ifj. M. Á. folytatott építkezést. A vádlott végezte a munkaügyi ellenőrzést, míg a vele együtt a helyszínre érkező Cs. Z. munkabiztonsági ellenőrzést tartott. Dr. V. Á. S. vádlott miután a helyszínen tartózkodó személyekkel beszélt, megállapította, hogy közülük K. G. érvényes munkaszerződés nélkül, díjazásért dolgozik.

Az ellenőrzés során érkezett a helyszínre Zs. Z., az építkező ifj. M. Á. apósa, akivel a vádlott közölte, hogy kisebb szabálytalanságokat észlelt, mire Zs. Z. megkérte, hogy "akkor hunyják be a szemüket". Ezután dr. V. Á. S. vádlott tőle 30 000 forintot kért azért, hogy az észlelt hiányosságokat ne rögzítse és a helyszínen Cs. Z. által készített fényképet megsemmisítse. Zs. Z. a vádlott ajánlatán felháborodott és a helyszínen tartózkodó egyik személy útján értesítette a rendőrhatóságot. A rendőrök a helyszínen rövid idő múlva megjelentek.

A fenti helyszíni eljárással összefüggésben dr. V. Á. S. vádlott munkaügyi felügyelőként 2003. október hó 17. napján kelt határozatával ifj. M. Á.-t munkaügyi szabálysértés elkövetése miatt 30 000 forint pénzbírsággal sújtotta.

Az elsőfokú ítélet ellen ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be:

- az ügyész a vádlott terhére, foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett,

- a vádlott, felmentése érdekében,

- a vádlott védője a tényállás téves megállapítása miatt, elsődlegesen bizonyítottság hiányában történő felmentés, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása végett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában, majd a nyilvános ülésen jelen lévő ügyész perbeszédében az ügyész által bejelentett fellebbezést azzal a pontosítással tartotta fenn, hogy a vádlottal szemben a köztisztviselői foglalkozás gyakorlásától eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta.

A vádlott a felmentésre irányuló fellebbezését fenntartotta.

A védő fellebbezésének írásos indokolásában a bizonyítási indítványok elutasítását is sérelmezte, és a fellebbezési nyilvános ülésen előadott perbeszédében ismételten indítványozta Cs. J. és T. L. tanúkémi kihallgatását, mely tanúk - álláspontja szerint - a vádlott szavahihetőségét támasztanák alá, illetve azokból a megfelelő következtetés levonásával lehetne a megalapozott tényállást megállapítani.

Az ítélőtábla csak az ügyész által a vádlott terhére bejelentett fellebbezést ítélte alaposnak és az ügy érdemi elbírálásához nem tartotta szükségesnek további tanúk kihallgatását, ezért a védelem erre vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította, osztva az elsőfokú bíróság e körben kifejtett és indokolt álláspontját.