581/B/1990. AB határozat
a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 2. § (5) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 2. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, az ezt meghaladó kérelmek tekintetében visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó - időközben kiegészített - beadványában a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte. Véleménye szerint azzal, hogy a kifogásolt rendelkezés a szociálpolitikai kedvezmény megelőlegezését csak az első két gyermek esetében teszi lehetővé, hátrányos megkülönböztetés éri azokat, akiknek a szerződéskötéskor már van gyermekük. Javaslatot tett a bekezdés szövegének olyan irányú módosítására, hogy a "két gyermekig" helyébe "az esetleg meglévőkön túl legfeljebb két gyermekig" szövegrész kerüljön. Ezen túlmenően kérte az Alkotmánybíróságtól a Pénzügyminisztérium - kérésére kiadott - állásfoglalásának vizsgálatát is. Az indítványozó vélekedése szerint az R. 2. § (4) bekezdésében a "kölcsönszerződés megkötésének időpontjában meglévő" kitétel nemcsak az élő gyermeket fedi, hanem a szerződéskötéskor már megfogant magzatot is. A Pénzügyminisztérium ezzel ellentétesen foglalt állást.
II.
Az R. alapvetően a lakás építéséhez, vásárlásához, és más ezekhez kapcsolódó célok megvalósításához adható támogatások formáit, feltételeit és mértékét tartalmazza. Ezek közül az R. 2-3. §-ai rendelkeznek a szociálpolitikai kedvezményről, amelyet az építtető (vásárló) az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyermekek és egyéb eltartott családtagok után vehet igénybe, vissza nem térítendő állami juttatásként.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a jogalkotó viszonylag szabadon mérlegelhet az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések megtétele ügyében, annak mértékéről és az érintettek körének meghatározásáról. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában (Magyar Közlöny 1990. évi 36. szám) rámutatott, hogy a pozitív diszkrimináció korlátját az egyenlő méltóságra vonatkozó megkülönböztetés tilalma, illetve az Alkotmányban pozitívan megfogalmazott alapjogok jelentik. Az R.-ben a jogalkotó a szabályozásban adott kedvezmény alapjául az építtető (vásárló) által eltartott, vele közös háztartásban élő gyermekeket és egyéb eltartott családtagokat vette figyelembe. Az érintett kedvezmény tekintetében két kivételt engedett. Az egyik szerint az (5) bekezdés alapján a fiatal házaspárok úgy is igénybe vehetik - legfeljebb két gyermek után - a kedvezményt, hogy ténylegesen még nincs gyermekük, vagy csak egy gyermekük van, de vállalják az R.-ben előírt határidőn belüli megszületésüket. A másik kivételként értékelhető az R.-nek az a szabálya, [(4) bekezdés utolsó mondata] miszerint a szerződés megkötését követően született gyermek után is igénybe vehetik - a szerződéskötéskor hatályos feltételek mellett - a kedvezményt.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó több megoldás közül választhatott, amikor még az R.-en belül is további pozitív diszkriminációval élt a vállalható gyermek száma és a kapcsolódó kedvezmény tekintetében. A kiválasztott megoldás nem tekinthető olyannak, amely sérti az Alkotmány előírásait, miután azt a kört - a fiatal házasokat - vette alapul kedvezményezettként, akik esetében joggal feltételezhető, hogy még a gyermekvállalás előtt állanak, ugyanakkor az önálló családi élet megalapozásához szükséges lakás építése, (vásárlása) már aktuálissá válhat.
A részükre biztosított gyermekvállalási lehetőség nem sérti semmilyen szempontból a két gyermekkel már rendelkező szülők érdekeit.
Az Alkotmánybíróság véleménye szerint a jogalkotó a gyermekek esetében tekintettel volt a megkülönböztetés veszélyére és ezért mind a szerződéskötéskor már meglévő, mind pedig a később megszülető gyermeknél egyaránt lehetőséget nyújt a kedvezmény igénybevételére.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal támadott rendelkezésben foglalt pozitív diszkrimináció nem sérti az Alkotmány előírásait, nem lépi túl az említett korlátokat. Ezért az alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
Az Alkotmánybíróság nem rendelkezik jogalkotói hatáskörrel, így az indítványozó által kifogásolt jogszabály módosítására vonatkozó kérelmet visszautasította.
Visszautasította továbbá az Alkotmánybíróság az indítványozó kérésére kiadott pénzügyminisztériumi állásfoglalás vizsgálatára irányuló kérelmet is. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1.§(1) bekezdés b) pontja jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára ad lehetőséget. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény III. fejezete tartalmazza az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek meghatározását. Nem tartozik azonban ebbe a körbe az egyedi ügyben kiadott minisztériumi állásfoglalás. Ezért az Alkotmánybíróság az abban foglaltak vizsgálatát hatásköre hiányára tekintettel mellőzte.
Az Alkotmánybíróság eljárását az Abtv. 1. § b) pontja, valamint a 31. § (1) bekezdése alapján folytatta le. Határozatát megküldi az indítványozónak.
Budapest, 1992. január 15.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró