Gárdos-Orosz Fruzsina - Gárdos Péter - 34/2014. (XI. 14.) AB határozat - Devizahitel

Az Alaptörvény M) cikke szerint értett fogyasztóvédelem érvényesítése során az emberi méltóság védelmének szempontjait az államnak szem előtt kell tartani, amely pénzügyi válsághelyzetben eltérő alkotmányos mércék alkalmazását teszi lehetővé [Alaptörvény M) cikk].

Az AB első határozata a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseiben alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó törvényi szabályozásról az Alaptörvény új, a korábbitól eltérő értelmezésével új alkotmányossági mércéket állított fel, a tág értelemben vett alkotmányos fogyasztóvédelemmel összefüggésben elsősorban a jogállamiság és a jogbiztonság fogalmát, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogot, ennek részjogosultságait és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát érintően. Az új mérce több ponton ellenkezik az alkotmányjog elméleti és dogmatikai alaptételeivel és az ezekhez kapcsolódó korábbi állandó gyakorlattal.

1. ELŐZMÉNYEK

Az Országgyűlés 2014. július 4-én fogadta el a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt (devizahitel törvény), amely 2014. július 19-én lépett hatályba. A devizahitel törvény célja - ahogy

- 513/514 -

arra annak preambuluma rámutatott - a Kúria 2/2014. PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása volt.

A 2008-ban kezdődő gazdasági válság és különösen a forint árfolyamának romlása ahhoz vezetett, hogy számtalan adós helyzete jelentősen megromlott annak következtében, hogy tartozásuk nem forintban, hanem más devizában, jellemzően svájci frankban állt fenn. A kedvezőtlen változás következtében számos per indult, amelyben a fogyasztók különböző jogcímeken támadták a pénzügyi intézményekkel kötött kölcsönszerződéseket. A perekben felmerült kérdéseket a Kúria több alkalommal vizsgálta.

A kedvezőbb kamatfeltételek miatt Magyarország mellett a térség más országaiban, így például Romániában, Horvátországban, Lengyelországban és Szlovéniában is széles körben elterjedtek a devizakölcsönök. A nemzeti valuták gyengülése ezekben az országokban is komoly problémákat okozott, amelyet a nemzeti jogalkotók számos eszközzel igyekeztek kezelni. Így például Lengyelországban először felügyelet ajánlás, majd törvény biztosította a devizában való törlesztés lehetőségét. Romániában törvénnyel alakította át a jogalkotó a devizakölcsönöket lej kölcsönökké (bár utóbb a román Alkotmánybíróság e szabályozás alkotmányellenességét állapította meg). Horvátországban a konverzióról hozott törvény választási lehetőséget biztosított az adósok számára, hogy euró vagy kuna kölcsönné kívánják-e konvertálni a kölcsönt. A válságkezelés során számos bíróság fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel az Európai Unió Bíróságához (EUB), amely számos ítéletében értelmezte a 93/13/EGK irányelvet.

A probléma kezelésére Magyarországon elsőként joggyakorlat-elemző csoport jött létre a Kúrián a tisztességtelenség egyes kérdéseinek a vizsgálatára. A joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye alapján fogadta el a Kúria Polgári Kollégiuma a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményt (PK vélemény). A PK vélemény 6. pontja - a korábbi bírósági gyakorlatot alapvetően megváltoztatva - meghatározta azokat az elveket, amelyek mentén a fogyasztói kölcsönszerződésekben kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességes lehet.

Ezt követően a Kúria elfogadta a 6/2013. PJE határozatot, amely meghatározta a deviza alapú szerződések polgári jogi fogalmát, és rögzítette, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus nem érvénytelen önmagában amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál jelentkezik. Abban a kérdésben azonban a PJE nem foglalt állást, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének. E kérdésben való döntéshozatalt a Kúria elhalasztotta addig, amíg

- 514/515 -

az EUB a Kúria által kezdeményezett, C-26/13. szám alatt folyó előzetes döntéshozatali eljárásban a határozatát meghozza.

Az EUB határozatát követően a Kúria meghozta a 2/2014. PJE határozatot, amely három kérdést vizsgált. Megállapította, hogy az árfolyamkockázat fogyasztóra történő telepítésének tisztességessége nem vizsgálható (1. pont); kimondta, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezés akkor tisztességtelen, ha az nem felel meg a PK vélemény 6. pontjában felsorolt elveknek (2. pont); és rámutatott, hogy az árfolyamrés alkalmazása, azaz az, hogy a folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok alkalmazására kerül sor, tisztességtelen (3. pont).

Az OGY ilyen előzményeket követően fogadta el a devizahitel törvényt, amely alapvetően két kérdést szabályozott: az árfolyamrés semmisségét (3. §) és az egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségét (4. §).

Az AB 2014. november 14-én, néhány nappal azt megelőzően hirdette ki a határozatát, hogy a Kúria a devizahitel törvény alapján folyó első felülvizsgálati eljárásokban a rendelkezésre álló törvényi határidőt figyelembe véve meghozta az ítéletét.

2. INDÍTVÁNY

A devizahitel törvénnyel szemben a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumáról három indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az indítványok szerint a jogállamiságból [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés] levezetett jogbiztonság követelményét sérti a devizahitel törvény több rendelkezése, mivel többek között annak 4. § (1) bekezdésében rögzített vélelem 2004. május 1-jére visszamenőleg olyan vélelmet vezet be, amely a devizahitel törvény hatályba lépését megelőzően nem létezett, ráadásul mindezt annak ellenére teszi a jogalkotó, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást 2004-2014 között számos jogszabály szabályozta. A devizahitel törvényben rögzített szabályok indokaként a jogalkotó a 2008-as gazdasági válságra hivatkozik, ez azonban értelemszerűen nem legitimálhatja a 2004-2008 közötti időszakra vonatkozó szabályozást. A devizahitel törvény számos rendelkezése nem felel meg a normavilágosság követelményének, így mindenekelőtt nem világos, hogy mely szerződési konstrukciók tartoznak annak hatálya alá, hogy mi minősül egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételnek, hogy mit jelent a "nem kell alkalmazni" fordulat a devizahitel törvény 1. § (2) bekezdésében, valamint, hogy kit illet meg jogutódlást követő jogutód nélküli megszűnés esetén a perindítás joga.

Azáltal, hogy a devizahitel törvény a tisztességtelenséghez a semmisség jogkövetkezményét fűzi, felülírja a Ptk. 2004-2006 közötti azon szabályát, amely sze-

- 515/516 -

rint a tisztességtelen kikötést a fogyasztó megtámadhatja. A devizahitel törvény megváltoztatja a Ptk. elévülésre vonatkozó szabályát, ezáltal már elévült követeléseket is érvényesíthetővé tesz. A devizahitel törvény hatályba léptető rendelkezései nem biztosítanak kellő felkészülési időt sem a pénzügyi intézmények, sem a bíróságok számára.

Az indítványozók szerint nem egyértelmű, hogy a felperes pervesztése esetén az ítélet hatálya kire terjed ki, kifejezett törvényi rendelkezés hiányában az ítélet erga omnes hatálya nem vezethető le. A felpereseknek úgy kell dönteniük a keresetlevél benyújtásáról, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeit nem ismerik, mivel az elszámolásra vonatkozó törvény csak 2014 őszén, már a keresetindítási határidő leteltét követően született meg. Alkotmányossági problémát vet fel továbbá, hogy a felpereseknek a pert a velük magánjogi jogviszonyban nem álló magyar állammal szemben kell megindítaniuk.

Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését is sérti a törvény az indítványozók szerint, mivel annak szabályozása sérti a hatalom megosztásának elvét. Az Alaptörvény E) és Q) cikkébe ütközik a devizahitel törvény, mivel annak szabályozása nincs összhangban az EU jogával, elfogadására az Európai Központi Bankkal (EKB) való konzultáció nélkül került sor. A devizahitel törvény sérti a vállalkozás szabadságát [Alaptörvény M) cikk].