BH 2002.7.258 I. Az írástudatlanságára hivatkozó vádlott vallomásairól az eljárás nyomozati szakában felvett, de hatósági tanú közremuködése nélkül készült kihallgatási jegyzőkönyv tartalma bizonyítékként figyelembe vehető, ha a vádlott e korábbi vallomásait a perrendszerű kihallgatásai során fenntartja, és azokból megállapítható, hogy a korábban hatósági tanú közreműködése nélkül felvett jegyzőkönyvek a vádlott akkor tett vallomásait helyesen tartalmazzák [Be. 61. § (4) bek., 87. §, 135. § (1) bek.].

II. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette esetén az életveszély közvetlen volta nem súlyosító körülmény, mert ez a bűncselekmény alaptípusa [Btk. 170. § (5) bek. 1. ford., 83. §, BK 154. sz.].

A megyei bíróság az 1999. szeptember 24-én meghozott ítéletével az I. r. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt mint többszörös visszaesőt 5 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra; társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt a II. r. vádlottat 10 hónap börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra; a III. r. vádlottat 7 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

A tényállás a következő.

Az I. r. vádlott többszörösen büntetett, nőtlen családi állapotú, azonban élettársi kapcsolatban élt, 3 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodott. Szakképzettséggel nem rendelkezik, az általános iskola 4 osztályát végezte el. Egyszobás - mintegy 400 000 forint értéku - családi háznak a tulajdonosa.

A terhelt enyhe fokban gyengeelméjű (enyhe situativ debilitas mentalis), és egyenetlen életvezetés, érzelmi, beilleszkedési zavarok (psychopathia) által jellemezhető kóros személyiség. Gyengeelméjűsége és személyiségzavara a cselekmény idején is fennállt, de a cselekmény szempontjából beszámítási képességet korlátozó tényezőként nem értékelhető.

A törvénnyel főként erőszakos és vagyon elleni buncselekmények miatt került összeütközésbe, melyek miatt már tíz esetben ítélték el.

A II. r. vádlott nős családi állapotú, büntetett előéletű, két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. 8 általános iskolát végzett, szakképzettsége nincs. Vállalkozóként dolgozik, céllövöldét muködtet, ebből 30 000 forint jövedelemre tesz szert havonta. Egy 100 000 forint értéku tehergépkocsi, valamint egy lakókocsi áll tulajdonában.

A III. r. vádlott nőtlen családi állapotú, 8 általános iskolát végzett, szakképzettsége nincs.

Három alkalommal ítélték el garázdaság, vagyon elleni bűncselekmények és ittas jármuvezetés miatt. Jelenleg az összbüntetésként megállapított 1 évi börtönbüntetését tölti.

Az I. r. és a II. r. vádlottak ismerősök, a III. r. és a II. r. vádlottak szintén ismerték egymást már a vádbeli eset előtt is. Pontosan nem rögzíthető időben a III. r. vádlott összeverekedett a II. r. vádlott egyik rokonával, emiatt a II. r. vádlott haragudott rá.

A III. r. vádlott erős testalkatú, a testsúlya 98 kg körüli volt a vádbeli időben, a testmagassága 180 cm. A vádlottak közül a III. r. vádlott a legerősebb.

A III. r. vádlott 1998. február 10. napján barátnőjével, D. M.-val szórakozott legutoljára a G. sörözőben. Itt tartózkodott ekkor a II. r. vádlott, valamint az I. r. vádlott is. Az elfogyasztott szeszes ital hatására az esti órákra mindketten ittas állapotba kerültek. A II. r. vádlott odament a sörözőben tartózkodó III. r. vádlotthoz, és belekötött a III. r. vádlottba egy korábbi sérelem miatt. A II. r. és a III. r. vádlottak között szóváltás alakult ki. A II. r. vádlott több esetben verekedni hívta ki a III. r. vádlottat a söröző elé. E szóváltás során arra is sor került, hogy a II. r. vádlott egy ízben megpofozta a III. r. vádlottat. A III. r. vádlott először nem akart kimenni és a II. r. vádlottal verekedni a söröző elé. A II. r. vádlott kötözködése és többszöri felhívása után azonban erre ráállt, és kimentek a szórakozóhely elé az utcára.

Amikor a verekedést kezdeményező II. r. vádlott, valamint a III. r. vádlott kimentek a sörözőből, már este 20 óra körül járt az idő. A III. r. és a II. r. vádlott a sörözőből a szórakozóhely előtti betonozott területre mentek ki azért, hogy egymással verekedjenek. A söröző előtt parkolt gépkocsijával a III. r. vádlott, illetőleg a közelben a söröző mellett állt az I. r. vádlott személygépkocsija is, melyet aznap R. M. vezetett.

Miután a II. r. és a III. r. vádlottak elhagyták a sörözőt, a II. r. vádlott a III. r. vádlottat ököllel arcon ütötte. A III. r. vádlott viszonozta az ütést, és ő is megütötte ököllel az arcán a II. r. vádlottat, aki az ütés hatására a földre került. Ekkor történt, hogy az ittas I. r. vádlott kijött a sörözőből, észlelte a II. r. és a III. r. vádlottak verekedését; és az I. r. vádlott az ismerőse, a II. r. vádlott oldalán beavatkozott a verekedésbe, a II. r. vádlott segítségére sietett.

Az I. r. vádlott beleavatkozva a dulakodásba, a III. r. vádlotthoz ment, nekitámadt, őt megütötte, az ütést a III. r. vádlott viszonozta, melynek során az I. r. vádlott rövid időre a földre került. Az I. r. vádlott észlelte, hogy puszta kézzel az erős testalkatú III. r. vádlottal nem bír, ezért felállt, majd gyorsan odaszaladt a közelben álló gépjárművéhez, a jármu jobb első ajtaját kinyitva onnan egy nagyméretű, mintegy fél méter hosszúságú vágóeszközt vett magához. Ez az eszköz egy éles, hosszú pengéjű, markolattal bíró, tokban tartott tárgy volt. A III. r. vádlott észlelte, hogy az I. r. vádlott eszközt vesz magához, ezért odarohant az I. r. vádlott gépkocsijához; az I. r. vádlott a III. r. vádlott felé vágott a hosszú pengéjű késsel, egy alulról felfelé irányuló félköríves mozdulattal, és a III. r. vádlott bal felkarját megsebezte. A III. r. vádlottat akkor érte a vágás, amikor a bal karját védekezésül maga elé emelte. A III. r. vádlottnak a vágás során elszenvedett karsérülése igen erősen vérezni kezdett, és a verekedéssel felhagyott, visszament a sörözőbe, ahol G. K. nyújtott segítséget a III. r. vádlottnak, bekötözte a sebét. A III. r. vádlott ekkor már súlyosan kivérzett állapotba került, és a sörözőben a biliárdasztal mellett a földre esett.

Az I. r. és a II. r. vádlottak ezután elhagyták a helyszínt.

A súlyosan sérült III. r. vádlottat súlyosan kivérzett állapotban kórházba szállították.

Az I. r. vádlott vágóeszközzel történő bántalmazása következtében a III. r. vádlott a bal felkar könyökhajlat mélyre hatoló, az izmot, az ínt és az ideget sértő metszett sebét szenvedte el. A kórházba szállítás után sokkos állapotba került; a teljesen átmetszett verőeret lekötötték, majd folyadékpótlás hatására a vérnyomása rendeződött. A sérülés tényleges gyógytartama 6 hónap. Az átmetszett erekből jelentős vérzés indult meg, melynek hatására kórházba szállításkor alig mérhető vérnyomása volt, súlyos kivérzett állapotot észleltek, a sérülés ekként közvetlenül életveszélyes volt. Gyors orvosi beavatkozás hiányában halálos következménnyel kellett volna számolni.