A Debreceni Ítélőtábla Gf.30855/2011/4. számú határozata kezesség tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 207. §, 272. §] Bírók: Drexlerné dr. Karcub Edit, Erőss Károlyné dr. Vajvoda Ildikó, Szűcs Lajos

Gf. IV. 30.855/2011/4.

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Virág István Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: Dr. Virág István ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe; Cg.; adószáma:.) felperesnek -, a Dr. Dombi Sándor ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kezességből eredő igény megfizetése iránt indított perében, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. május 17. napján meghozott 10.G.40.050/2011/5. számú ítélete ellen, az alperes által 6. sorszámon benyújtott és 9. sorszámon kiegészített fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, a 2012. január 25. napján tartott nyilvános másodfokú tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 101 600 (Egyszázegyezer-hatszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára - 461 200 (Négyszázhatvanegyezer-kettőszáz) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a 2011. május 17. napján meghozott, 5. sorszámú ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 7 687 296 Ft tőkét és annak késedelmi kamatait, valamint 44 915 Ft tőkésített késedelmi kamatot és 532 000 Ft perköltséget. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes a perben nem álló GAZDÁLKODÓ SZERVEZET ügyvezetője volt a határozat hozatalakor is. A GAZDÁLKODÓ SZERVEZET 2009. május 25. napján a felperessel szállítási szerződést kötött, amelynek I.1. pontjában a szerződő felek rögzítették, hogy a felperes, mint szállító az általa forgalmazott termékeket értékesíti az GAZDÁLKODÓ SZERVEZET felé építőipari felhasználás vagy továbbértékesítés céljából. A forgalmazandó termékek körét, főbb paramétereit és kiskereskedelmi árát a szerződés I. számú melléklete tartalmazta.

A szerződés I.2. pontjában a felek megállapodtak a fizetési feltételekben is, amelyek szerint a felperes a GAZDÁLKODÓ SZERVEZET megrendelő részére banki átutalással történő fizetési lehetőséget biztosított 7 000 000 Ft hitelkeret erejéig, amely a lejárt és nem lejárt fizetési határidejű számlák együttes bruttó összegét jelentette. A felek a szerződés II.3. pontjában kikötötték, hogy késedelmes fizetés esetén a szállító felperes a határidő lejártát követően 20% késedelmi kamat felszámítására jogosult.

A szerződés II.9. pontjában a felek azt rögzítették, hogy a "megrendelő jelen szerződést aláíró cégjegyzésre jogosult képviselője, vagy képviselői és/vagy tagja, illetőleg tagjai, a cég képviseletében meghatalmazottként eljáró személy, vagy személyek - mint természetes személy, vagy személyek - készfizető kezesként kötelezettséget vállal, vagy vállalnak arra, hogy amennyiben megrendelő a szállítóval szemben fennálló tartozásait határidőben nem fizeti meg, úgy maga fog, vagy maguk fognak helyette teljesíteni. Felek megállapodnak abban, hogy a kezes kötelezettsége kiterjed a jelen szerződés megkötésekor fennálló, korábbi szállításokból fennálló megrendelő tartozásokra is". A GAZDÁLKODÓ SZERVEZET részéről a szerződést alperes neve "ügyvezető-igazgató" írta alá a cég előnyomtatott neve és a cég képviselőjének neve és tisztsége megjelölések felett.

A GAZDÁLKODÓ SZERVEZET-nek a felperessel szemben 2009. december 30-tól - 2010. január 27. napjáig e szállítási szerződésből eredően 7 687 296 Ft tőketartozása és 44 915 Ft tőkésített kamat-tartozása keletkezett, amelyet a GAZDÁLKODÓ SZERVEZET a felperesnek nem fizetett meg.

Ezért a felperes a fizetési meghagyásból ellentmondás folytán perré alakult ügyben előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, mint készfizető kezest 7 687 296 Ft tőkének és az egyes számlák részesedékességi időpontjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os mértékű késedelmi kamatának, továbbá 44 915 Ft tőkésített késedelmi kamatnak a megfizetésére.

Az alperes a módosított ellenkérelmében a követelés összegszerűséget nem vitatta, a kereset jogalapja tekintetében azonban arra hivatkozott, hogy kezesként a tartozásért nem felelhet, mert ő a kezességet írásban nem vállalta. Elismerte, hogy a GAZDÁLKODÓ SZERVEZET törvényes képviselőjeként a szállítási szerződést aláírta, azonban állította, hogy azt, mint magánszemély kezes nem tette meg. Álláspontja szerint ahhoz, hogy a kezességvállalása érvényes legyen, külön írásbeli kezességvállaló nyilatkozatot kellett volna tennie, vagy a szállítási szerződést kezesi záradékkal kellett volna ellátni.

Az elsőfokú bíróság az alperest a felperes keresete szerint marasztalta.

Az alperes hivatkozásával egyezően megállapította, hogy a Ptk. 272.§ (2) bekezdése alapján kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. Ezért a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kezességvállalás írásban, érvényesen létrejött-e a perben nem álló GAZDÁLKODÓ SZERVEZET képviseletében eljárt alperes neve alperes ellenjegyzésével, vagy ahhoz szükséges lett volna a szerződés külön írásbeli záradékolása, vagy külön írásbeli okiratot kellett-e készíteni, illetőleg a szállítási szerződést az alperesnek, mint kezességet vállalt magánszemélynek külön is alá kellett-e írnia ebben a minőségében is.

E kérdéskörrel összefüggésben az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szállítási szerződés II.9. pontja egyértelműen fogalmazott, amikor rögzítette, hogy a szerződést aláíró cégjegyzésre jogosult képviselő készfizető kezesként kötelezettséget vállalt a megrendelő cég tartozásainak megfizetésére. Nem vitás, hogy az alperes a GAZDÁLKODÓ SZERVEZET és alperes neve előnyomtatott neve fölé az aláírását az okiratra rájegyezte. Ezért a szerződés II.9. pontjának értelmezéséből és a szerződés aláírásából az elsőfokú bíróság egyértelműen megállapíthatónak találta, hogy az alperes készfizető kezességvállalása érvényesen létrejött. Az elsőfokú bíróság megállapította ugyanis, hogy a jogszabály az írásbeliséget meghaladóan és az alperes által állított alakiságot nem írja elő. Ezért - a kereset összegszerűségének elismerésére tekintettel - az alperest a felperes kereseti kérelmének megfelelően marasztalta.