A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31580/2015/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 100. §, 143. §, 172. §] Bíró: Szőke Mária

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

31.K.31.580/2015/10.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Lassányi Gábor Krisztián ügyvéd (cím) által képviselt felperes (cím) Csákányiné dr. Kovács Éva jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (cím, hivatkozási szám: 2929013185) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az állam javára - az adóhatóság külön felhívására - 30.000 (harmincezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A NAV Észak-budapesti Adóigazgatóság Operatív Ellenőrzési Főosztály Operatív Ellenőrzési Osztály 2. (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) ellenőrei a bemutatott ... számú azonosító adatlap felhatalmazása alapján 2014. augusztus 14.-én nyugta és számlaadási kötelezettség vizsgálatára irányuló adóhatósági ellenőrzés keretében, 15 óra 14 perces kezdettel 800 forint ellenértékű próbavásárlást végeztek a felperes cím. szám alatti üzlethelyiségében (cukrászda). A felperes ... számú pénztárgépe a 800 forintos értéket az adott napon 14:49 és 15:46 közötti időben a ... rendszerben nem rögzített, a vásárlásról az ellenőrök adóügyi bizonylatot nem kaptak.

Az 3032163211 számú jegyzőkönyvben rögzített ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság a 3032240161 számú határozatával felperes terhére nyugtakibocsátási kötelezettség elmulasztása miatt 500.000 forint mulasztási bírságot szabott ki, és elrendelte a telephely 12 napra történő lezárását. Indokolása szerint a felperes a nyugtakibocsátást elmulasztotta, ennek jogkövetkezményeként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti bírságot szabott ki az Art. 172. § (21) bekezdése alapján. A bírság összegszerűségénél a felperes terhére értékelte, hogy: a felperes nem minősül kezdő vállalkozónak, ezért joggal elvárható lett volna, hogy adóköteles bevételei bizonylatolásának ismerete és maradéktalan betartása; korábban két esetben nem teljesítette a nyugtaadási kötelezettségét. Ezen mérlegelés eredményeként, a fokozatosság elvére figyelemmel, a törvényben előírt 1.000.000 forintig kiszabható bírságösszegét 500.000 forintban tartotta a mulasztás tényével arányban állónak. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2015. január 19-én kelt 2929013185 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az ellenőrzési jegyzőkönyv és az elsőfokú határozatban rögzítettek szerint megállapított tényállást ellentmondás mentesnek, és helytállónak ítélte. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 159. § (1) bekezdése és a 165. és 166. §-ai alapján arra, hogy felperest nyugtaadási kötelezettség terhelte, amelynek a próbavásárlás során nem tett eleget, ezért az elsőfokú hatóság a helyesen alkalmazott jogszabályhelyekre történő hivatkozással, jogszerűen szabott ki mulasztási bírságot a felperessel szemben.

Az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt a felperes keresetet terjesztett elő, elsődlegesen kérte az alperes 2929013185 iktatószámú határozatának megsemmisítését, a megállapítás törlését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését;költséget igényelt. Azzal érvelt, hogy a keresettel támadott határozat nem felel meg a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72.§ (1) bekezdés f) pontja alapján a határozatra vonatkozó rendelkezéseknek, a kérdéses határozatot az alperes főigazgatója nevében ismeretlen és beazonosíthatatlan személy kiadmányozta. Állítása szerint a különböző adóhatósági iratokban ellentmondásosan, valótlanul szerepel, hogy a felperes nem tett eleget a nyugtaadási kötelezettségének, emiatt a keresettel támadott határozati tényállás nem teljes körű, ellentétes az Art. 97.§ (4) bekezdésével. Ez olyan eljárásjogi hiba, amely akadályozta a felperest mind a közigazgatási szakban, mind a peres eljárásban jogorvoslati jogának gyakorlásában. A felperes szerint a határozat az Art. 97.§ (6) bekezdése, valamint a 172. § (21) bekezdése alapján is jogszabálysértő, mert a felperes nem ismerhette, hogy az adóhatóság által jóváhagyott és felügyelt pénztárgép pontosan milyen adatokat szolgátlat az adóhatóság felé. Ezt csak az adóhatóság közléséből (vélhetően az Oracle Business Intelligence szoftver futtatása során készült "screenshot", amely a rprt_reszletes_bizese_nyugta oldalról készült irat) ismerhette meg, ennek hitelességét azonban a másodfokú határozat sem igazolta. Az online pénztárgép működése kapcsán a felperes kifejtette, hogy feltehetően az adóhivatal által engedélyezett és felügyelt pénztárgép nem működött megfelelően; felmerül, hogy az általa működtetett rendszer hibája vezetett ahhoz, hogy nem található adat a vásárlásról kiállított nyugtáról. Kérte annak igazolását az alperes részéről, hogy az ellenőrzés során az adóhivatal rendszere megfelelően működött. Nincs a felek között vita abban, hogy a revizorok 800 forint értékben fogyasztottak, de abban igen, hogy került-e bizonylat kiállításra, mert e tényről az alkalmazott és a revizorok másként emlékeztek. Meglátása szerint tényszerűen nem is állapítható meg, hogy a felperes eleget tett-e nyugtaadási kötelezettségének, így szankció kiszabásának sem lehetett helye. Kifogásolta, hogy az elsőfokú határozat nem teljes körűen ismerteti a felperesi észrevételt, több pontjára nem reagál.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását, költségben való marasztalását kérte. A határozati álláspontjának fenntartásával kiemelte, hogy a BI rendszer napi lekérdezéséből egyértelműen megállapítható volt, hogy az 5 forintos ellenőrző nyugta 15 óra 23 perckor történő rögzítését közvetlenül megelőzően 14 óra 49 perckor, a próbavásárlást közvetlenül követően pedig 15 óra 46 perckor került sor a pénztárgépben ellenérték rögzítésre, melyek közül egyik sem tartalmazta a próbavásárlás 800 forintos összegét. Megítélése szerint nincs tényállásbeli eltérés a helyszíni jegyzőkönyv, az elsőfokú határozat tényállása között. Tévesen érvelt a felperes az adóhatósági rendszerből kinyomtatott és átadott, az online pénztárgép napi forgalmi kimutatásának hitelességével, mert az online pénztárgépek adóügyi ellenőrző egységével a NAV szervere közvetlen kapcsolatban áll az ebből lekért kimutatás, mint adóhatósági nyilvántartás hitelességéhez kétség nem férhet. Az alperesi álláspont változatlan a tekintetben, hogy a felperes alkalmazottja nyugtát nem állított ki, azt nem adta át. Az alperesi határozat maradéktalanul megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdés (f) pontjában foglaltaknak, tartalmazza a hatáskör gyakorlójának - aki egyben a döntés kiadmányozója is - nevét és hivatali beosztását, a főigazgató személyében, aki helyett távollétében az alperes kiadmányozási és helyettesítési rendjéről szóló belső szabályzatában foglaltaknak megfelelően a jogi főigazgató-helyettes írt alá. Az alperes perköltséget igényelt.