BH 2008.1.14 Az előzetes bizonyítás iránti kérelem és az eljárás a követelés elévülését nem szakítja meg [Ptk. 327. §].

A d.-i 1248 helyrajzi számú ingatlan 1/4-1/4 részben az I-II. r. felperesek tulajdonában, az 1270 helyrajzi szám alatti ingatlan pedig 25/32-ed részben az V. r. felperes tulajdonában állt. Az alperes D. községben, a perbeli ingatlanok közelében átjátszó tornyot létesített.

Az I-II. r. és az V. r. felperesek a keresetükben a torony létesítése és működése miatt az ingatlanrészeik forgalmi értékében bekövetkezett csökkenésből eredő káruk megtérítését igényelték az alperestől.

A III-IV. r. felperes tekintetében a bíróság a per tárgyalását elkülönítette.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és annak a Ptk. 100. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése szerinti jogalapját vitatta.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a 2000. július 1. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamataival együtt az I. és a II. r. felpereseknek 600 000 forintot és a 2003. október 8. napjától járó késedelmi kamatával együtt az V. r. felperesnek 859 375 forintot; továbbá rendelkezett a perköltség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az előzetes bizonyítási eljárásban beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény bizonyítja, hogy a torony léte miatt az ingatlanok forgalmi értéke csökkent, ezáltal a károsodás ténye és mértéke bizonyított volt a perben, azt azonban az alperes nem bizonyította, hogy a torony létesítésekor úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezért a Ptk. "339. §-a" alapján köteles a kár megtérítésére. A Ptk. 100. §-a alapján a zavarás szükségtelenségének a vizsgálatát az alperes által kifejtett jogi álláspont szerint az elsőfokú bíróság mellőzte, tekintettel arra, hogy a kártérítő felelősség a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésének alapján megállapítható volt.

Az alperesnek a kereset elutasítására irányuló és a követelések elévülésére is hivatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú ítélet indokolása szerint a perbeli torony 1999 májusában létesült, műszaki átadás-átvétele 1999 augusztusában történt. A kártérítési követelés esedékessége a torony felépítésének befejeztével következett be, a 2003-ban kezdeményezett előzetes bizonyítási eljárással azonban az elévülés megszakadt. A másodfokú ítélet indokolása szerint a kötelezett az előzetes bizonyítás iránti kérelemmel írásbeli tájékoztatást kapott arról, hogy a jogosult vele szemben követelés megtérítésére tart igényt és ez az adott esetben az átjátszótoronnyal okozott károsodáson alapul. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésére utalva megállapította, hogy a fellebbezési kérelem korlátai között kizárólag az elévülési kifogás kérdésében kellett döntenie, e tekintetben pedig azt állapította meg, hogy a követelés nem évült el, ebből következően az elsőfokú ítélet helybenhagyásának volt helye.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a keresetet elutasító döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítéletben a bíróság a Ptk. 324. §-át és 325. §-át megsértve foglalt állást az elévülés kérdésében. Az előzetes bizonyítási eljárás iránti kérelem nem minősül a Ptk. 327. §-a szerinti, elévülést megszakító cselekménynek. A kérelem konkrét igényérvényesítést a kötelezettel szemben nem tartalmaz. Kifogásolta továbbá, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt a fellebbezésben is hivatkozott tényt, hogy az V. r. felperes a 25/32 részéből 18/32-ed részt 2003 májusában, azaz a torony felépítése után több mint három évvel örökléssel szerezte, majd tulajdoni részét 2003-ban el is adta.