A Kaposvári Törvényszék Bf.304/2017/11. számú határozata testi sértés vétsége tárgyában. Bírók: Horváth Diána, Mucsi Gyöngyi, Neuhoffer Hajnalka

Kaposvári Törvényszék

1.Bf.304/2017/11/II. szám

A Kaposvári Törvényszék mint másodfokú büntetőbíróság Kaposváron, 2017. november 8. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A testi sértés vétsége miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Kaposvári Járásbíróság 9.B.191/2017/2. számú ítéletét azzal hagyja helyben, hogy

a cselekmény megnevezése helyesen folytatólagosan elkövetett testi sértés vétsége.

I n d o k o l á s

A járásbíróság vádlott büntetőjogi felelősségét folytatólagosan elkövetett könnyű testi sértés vétségében [a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (továbbiakban Btk.) 164. § (1) és (2) bekezdés] állapította meg. Ezért a vádlottat 1 évre próbára bocsátotta. A próbaidő tartamára a vádlott pártfogó felügyeletét elrendelte. Döntött az eljárás során felmerült bűnügyi költségek viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést, melyet írásban, valamint a nyilvános ülésen is fenntartottak elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése, másodlagosan megalapozatlanság okából, bizonyítottság hiányára hivatkozással felmentés végett, míg harmadlagosan részbizonyítás elrendelését indítványozták.

A nyilvános ülésen jelen lévő magánvádló az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A védelmi fellebbezések megalapozatlanok.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott ítéletet az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról (továbbiakban Be.) 348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

A felülbírálat során az volt megállapítható, hogy a járásbíróság az eljárási szabályokat betartva járt el. A magánvádas eljárás lefolytatására magánvádló feljelentő 2016. január 4. napján, valamint 2016. március 1. napján előterjesztett joghatályos magánindítványai alapján került sor.

A törvényszék nem osztotta a védelem álláspontját az eljárás megszüntetésére irányulóan a vonatkozásban, hogy a 2016. október 5. napjára kitűzött személyes meghallgatásra késve érkező magánvádló esetében az eljárást a Be. 504. § (1) bekezdés a./ pontja alapján a járásbíróságnak meg kellett volna szüntetni, figyelemmel arra, hogy a rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a járásbíróság egy korábbi tárgyalás elhúzódása miatt a személyes meghallgatást csak később tudta megkezdeni, ekkor a magánvádló nem volt jelen, azonban telefonon történő értesítésre megjelent. A személyes meghallgatáson - késve - megjelenő magánvádló pedig a vádlott büntetőjogi felelősségre vonását továbbra is kérte, mint ahogy az eljárás során a későbbiekben sem élt vádelejtéssel. Utal a másodfokú bíróság arra is, hogy az eljárás Be. 504. § (1) bekezdés a./ pontja alapján történő megszüntetése esetén a magánvádló a Be. 65. § (2) bekezdése alapján igazolási kérelem előterjesztésével távolmaradásának okát kimentheti, mely méltányos elbírálás esetén az ügy érdemi lefolytatását vonja maga után.

A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügyben olyan abszolút eljárási szabálysértés, mely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését vonná maga után a Be. 373. § (1) bekezdés b./ pontja alapján nem volt megállapítható, ezért a másodfokú bíróság az ügyet érdemben felülbírálta.

A felülbírálat során az volt megállapítható, hogy a járásbíróság az ügy elbírálása szempontjából szükséges valamennyi bizonyítékot beszerezte, azokat mérlegelési körébe vonta és ez alapján állapította meg a tényállást.

Miután a tényállás mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hibáktól, a másodfokú bíróság a Be. 351. § (1) bekezdése értelmében határozatát e tényállásra alapította.