A Fővárosi Ítélőtábla Bf.380/2015/5. számú határozata kábítószer birtoklásának bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 74. §, 92. §, 176. §, 178. §, 459. §, 461. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1845/2014/57., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.380/2015/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.380/2015/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. év február hó 17. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A kábítószer birtoklásának bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 4.B.1845/2014/57. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét kábítószer-kereskedelem bűntettének minősíti (Btk. 176.§ (1) bekezdés IV. fordulat, (3) bekezdés).

Az eljárás során lefoglalt és a Budapesti Rendőr-főkapitányság letéti számlájára 01000-75/2014. számon befizetett összesen 2.098.500 (kettőmillió-kilencvennyolcezerötszáz) forint lefoglalásának megszüntetésére és a vádlott részére történő kiadására vonatkozó rendelkezést mellőzi, és ezen összeg erejéig is a vádlottal szemben vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Főváros Törvényszék a 2015. október 28. napján kihirdetett 4.B.1845/2014/57. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklása bűntettében [2012. évi C. tv. Btk. 178.§ (1) bekezdés I. fordulat, (2) bekezdés b) pont], és ezért 5 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által 2014. január 9. napjától 2015. október 28. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyak egy részének elkobzásáról, más részének lefoglalásának megszüntetéséről és ezek közül a vádlott részére kiadásáról, az iratok közötti további kezeléséről, illetve megsemmisítéséről.

Határozott továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség vádlott általi viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész téves minősítés miatt, továbbá a büntetés súlyosítása és vagyonelkobzás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést.

A vádlott az ítéletet a kihirdetésekor tudomásul vette, majd 2015. november 9. napján fellebbezést terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróság a 61. sorszámú 2015. november 16. napján kelt végzésével elutasított. A védő 3 nap fenntartását követően fellebbezést nem jelentett be.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.114/2015/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.

Kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, melynek során az ügy elbírálása szempontjából szükséges bizonyítékokat teljeskörűen beszerezte, a tárgyalás anyagává tette, majd iratszerűen rögzítette. Indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett és tulajdonképpen megalapozott tényállást állapított meg.

Az így megállapított tényállásból azonban téves következtetéssel jutott arra, hogy a vádlott cselekménye termesztéssel, jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer birtoklása bűntettének minősül. A vádlott ugyanis kereskedelmi mennyiségű kábítószert termesztett. A házban fellelt digitális mérlegek, műanyag zacskók, továbbá különböző helyen elrejtett kisebb címletű pénzek annak a következtetésnek a levonását teszik szükségessé, hogy a vádlott a kábítószert kiporciózta majd értékesítette. Hivatkozva az 1/2007. Büntető Jogegységi határozatban foglaltakra, utalt arra is, hogy amennyiben az eset egyéb körülményei fennállanak, a kábítószer mennyiségéből is következtetni lehet a kereskedésre. Márpedig a lefoglalt tárgyakból szükségszerűen következik, hogy a vádlott cselekvősége túlmutat a kábítószer termesztésén, a leszüretelt egyedeket forgalomba hozta, azért ellenértéket vett át és az így megszerzett pénzt különböző helyeken rejtette el a lakásban.

A fentiekre tekintettel nyilvános ülés kitűzését, azon az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlott cselekményének a Btk. 176.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerre kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettekénti minősítését, a lefoglalt 2.098.500 forint tekintetében vagyonelkobzás elrendelését, továbbá a kiszabott fő- és mellékbüntetés lényeges felemelését indítványozta, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az ügyészi fellebbezést az indítványban foglaltakkal azonos tartalommal fenntartotta.

A védő a perbeszédében az elsőfokú bíróság ítéletének a jogi minősítést érintő részében annak helybenhagyását, ezzel együtt a kiszabott büntetés enyhítését, eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapítását, indítványozta.

Álláspontja szerint az elsőfokon eljárt bíróság megalapozott és korrekt tényállást állapított meg, és a cselekmény minősítése is helyes. Az ítélet indokolása alapos, a törvényszék maradéktalanul figyelembe vette azt az eljárási alapelvet, miszerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a vádlott terhére értékelni nem lehet.

A nyomozó hatóság a vádlott elfogását követően további nyomozati cselekményeket a kereskedés vonatkozásában részint nem végzett, részint pedig azok nem vezettek eredményre. Mindezek alapján pedig - a vádlott koherens vallomásával összhangban - nincs kétséget kizáró bizonyíték a kereskedelemre.

Az, hogy a lakásban több helyen volt elrejtve a tőle lefoglalt pénz, álláspontja szerint teljesen életszerű, magyarázható, az értékeket ugyanis köztudomásúan senki nem tartja egy helyen. A pénzt a vádlott előlegként kapta az ingatlanban fennálló tulajdoni hányadának értékesítése során, de az adásvétel a vádlottal szemben alkalmazott előzetes letartóztatás miatt nem mehetett végbe.

A büntetés enyhítése körében hivatkozott a vádlott életében bekövetkezett pozitív változásokra: folyamatos munkavállalására, a büntetés-végrehajtás során tanúsított kifogástalan magatartására, többszöri dicséretben részesítésére. Az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapíthatóságát véleménye szerint a munkalehetőség megtartása, és ezen keresztül a vádlott reszocializációjának hatékonyabb elősegítése teszi indokolttá.

A vádlott felszólalása körében személyi körülményeit illetően előadta, hogy jelenleg élettársa van, aki egy rendezvényszervező cégnél havi 200-300 ezer forint jövedelemre tesz szert.

Az ügy érdemében megbánásának adott hangot, és kifejtette, hogy előzetes letartóztatása alatt gondolkodásmódja, világnézete alapjaiban változott meg. Szabadulása után szakmát kíván tanulni, édesanyjáról gondoskodni, emellett élettársával házasságot és családalapítást terveznek. Azért kérte börtön fokozat megállapítását, hogy továbbra is dolgozhasson a büntetés-végrehajtási intézetben, amely meglátása szerint hozzásegíti őt megváltozott hozzáállásának, továbbá családjával való kapcsolattartásának fenntartásához.