EH 2001.397 Nem minősül az idegen közokirat megszerzésének - s ezért a közokirattal visszaélés vétségét sem valósítja meg - a vádlottnak az a magatartása, hogy a rablás végrehajtásakor a vagyoni értékek megszerzése érdekében néhány pillanatig magánál tartotta, majd menekülés közben eldobta a sértettnek azt a táskáját, amely három darab közokiratot tartalmazott.
A megszerzés elkövetési fordulat megvalósulásához ugyanis nem a pillanatnyi elvétel, hanem a tartós, hoszszabb ideig tartó visszaélésszerű, a közokiratok iránti bizalom megingatására is alkalmas birtokbavétel szükséges [Btk. 277. §].
Az elsőfokú bíróság az 1999. október 19-én kelt ítéletével L. T. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és rablás bűntette miatt mint többszörös visszaesőt 8 évi fegyházbüntetésre, valamint 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte és megállapította, hogy a vádlott különös visszaeső.
A tényállás a következő.
A vádlottat jelen cselekményt megelőzően több alkalommal marasztalta el a bíróság különböző vagyon elleni, ezen belül elsősorban rablások miatt, és ítélte hosszabb-rövidebb tartamú szabadságvesztésre.
Legutóbb 1995. február 23-én jogerősen, csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélték.
A vádlott az összbüntetési ítélettel kiszabott büntetésből 1996. május hó 23. napján szabadult feltételes kedvezménynyel. A feltételes szabadság 1998. augusztus hó 20. napján járt le.
A vádlott szabadulását követően több alkalommal megfordult egy presszóban. Az egyik ilyen alkalommal - mintegy egy héttel a jelen ügy tárgyát képező cselekményt megelőzően - találkozott a vádlott az ügy sértettjével, K. A.-val. A sértett szóba elegyedett a vádlottal és megadta nevét, telefonszámát.
1998. november hó 10. napjáról 12. napjára virradólag a vádlott ugyancsak a presszóban tartózkodott Sz. J.-néval. A vádlott nem rendelkezett pénzzel, ezért a pultostól próbált meg hitelt kérni, aki ezt a kérést elutasította, majd miután egy személyét tekintve ismeretlen vendég kifizette a vádlott és élettársa által fogyasztott italokat, kiszolgálta őket. A vádlott ezen alkalommal sötét zakót, nadrágot és egy hosszú - vádli középig érő - fekete szövetkabátot viselt.
Éjjel egy óra körüli időben érkezett meg egész napos munkájából a sértett K. A., akit az őt szállító mikrobusz a lakása közelében lévő presszónál tett le. K. A.-nál a vállán egy fekete táska és egy másik nagyobb méretű táska volt, valamint a kezében egy esernyő. A sértett bement a presszóba és két hosszúlépést fogyasztott. Röviddel ezután a sértett a pultnál kifizette az általa fogyasztott italt, majd távozott a presszóból. A vádlott rögtön a sértett után ment. Kint esett az eső. Az utcán a sértett, vállán a fekete táskával, kezelében a nylontáskával haladt, másik kezében a kinyitott esernyővel a H. utca felé. Néhány méter megtétele után, a presszó közelében lévő bolt kirakatához ért, amikor észlelte, hogy a vádlott követi őt, és kiabál, hogy álljon meg. K. A. a vádlotti felszólításnak nem tett eleget, azonban a vádlott utolérte, és kiabálva, hogy adja oda mindenét, a sértett válláról lerántva a fekete színű táskát és kezéből pedig a nylontáskát próbálta meg elvenni. Eközben a sértettet az üzlet kirakata előtti mélyedésben lévő padra lökte. A sértett a kezében lévő esernyővel próbálta megakadályozni a vádlottat értékei elvételében. Az egyik kezével a táskáit fogta, míg a másikban lévő esernyővel csapkodott a vádlott felé, miközben segítségért kiabált. A huzakodás közben a vádlott a szabad kezével a ruházatából elővett egy utólag azonosíthatatlan méretű kést és azt bal kezében fogva egy alkalommal mellbe szúrta a sértettet. A szúrás áthatolt a sértett vastag, bélelt "pufi" kabátján, a garbóján és kombidresszén és a bal emlőbimbó alatt elhelyezkedő 0,9 centiméter hosszúságú és 1 cm mélységű szúrt sebzést okozott. A sérülés gyógytartama ténylegesen 8 napon belüli volt, azonban tekintettel a szúrással támadott testtájékra, továbbá arra, hogy a szúrás több réteg ruhán is áthatolva még mintegy egy centiméterre a sértett mellébe is behatolt, az elért eredménynél súlyosabb, életveszélyes sérülés is bekövetkezhetett volna. Ennek elmaradása nem a vádlott szándékán, hanem a sértett vastag ruházatán és a véletlenen múlt.
Ezt követően kihasználva, hogy a sértett védekezése erősen meggyengült, kitépte kezéből a táskákat és elmenekült a helyszínről. K. A. segítségért kiabálva üldözte őt, azonban a H. utcánál szem elől tévesztette, ezért visszament a presszóba, ahol megvárta a rendőrséget és a mentőket.
A sértett a helyszínre érkező rendőröknek személyleírást adott a vádlottról, amelynek alapján a cselekmény közelében felismerte a rendőrjárőr. Az intézkedő rendőr látta, amint a vádlott egy csomagot eldob, majd tovább megy. Ezt követően került sor a vádlott igazoltatására, majd előállítására. Az elfogás közelében, ahol a járőr látta a csomag eldobását, megtalálták a sértettől eltulajdonított táskát a benne lévő iratokkal. A sértettől elvett táskában 28000 forint készpénz, különböző használati, piperecikkek, tollak, és személyes okiratok voltak összesen további 10000 forint értékben. A sértettnek okozott kár a tárgyak és a pénz kiadásával teljes egészében megtérült.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott felmentéséért, védője felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést. A védő a másodfokú tárgyaláson a bizonyítékok értékelését és ellentmondásos voltát támadva az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában - és az ügyész a fellebbezési tárgyaláson - indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás hiányosságának kiküszöbölésével a vádlott bűnösségének a megállapítását 3 rendbeli közokirattal visszaélés vétségében is.
A bejelentett fellebbezések nem, a Legfőbb Ügyészség indítványa azonban a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét a Be. 236. §-ban írt terjedelemben bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályok szerint, kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le.
Az ítéleti tényállás döntő, túlnyomó részében mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, tehát megalapozott.
Ez a tényállás a Be. 258. § (1) bekezdésének a) pontjában írtak alkalmazásával az iratok tartalma alapján a következők szerint szorult kiegészítésre.
A sértettől elvett táskában az elsőfokú ítéletben említett tárgyakon kívül személyi igazolvány, tb-kártya és adóigazolvány is volt.
Az elsőfokú bíróság által megállapított és az előbbiek szerint kiegészített tényállás már minden szempontból megalapozott, következésképp a vonatkozó perrendi szabályok szerint irányadó volt a másodfokú eljárásban is.
A védő által a megállapított tényállást sérelmező fellebbezési érvelések az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységét kifogásolnák. A bizonyítékok újra értékelését, s a vádlott védekezésének elfogadását célozták, melyek az irányadó perrendi szabályok szerint - a megalapozott tényállás ismeretében - a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethettek.
Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A cselekmények minősítése is törvényes.
Az elsőfokú bíróság első tárgyalásán a vád ismertetésénél az ügyész nevesítette a 3 db közokiratot, amelyeket a vádlott a sértettől jogtalanul megszerzett. Ezzel kapcsolatban indítványozta a Be. 205. §-ának alkalmazását.
Az elsőfokú bíróság e bűncselekménnyel kapcsolatban az eljárást nem szüntette meg, sőt bizonyítást vett fel, mikor az okiratokat a bizonyítási eljárás befejezésekor ismertette (12. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldal). Az elsőfokú ítélet sem foglalkozott e bűncselekménnyel, amelyben való bűnösség megállapítását a Legfőbb Ügyészség indítványozta.
A legfőbb ügyészségi indítvány nem alapos.
A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélés vétségét az követi el, aki olyan közokiratot, amely nem, vagy nem kizárólagosan a sajátja, mástól annak beleegyezése nélkül jogtalanul megszerez, vagy azt megsemmisíti, megrongálja, vagy eltitkolja.
Az ítéleti tényállás szerint kétségtelen, hogy a vádlott a sértett közokiratait - táskájával együtt - jogtalanul szerezte meg. A törvényi tényállásban írt megszerzés fogalom azonban nem csupán a pillanatnyi elvételt, a rövid ideig tartó birtokbavételt, hanem a tartós, hosszabb ideig tartó, visszaélésszerű, a közokiratok iránti bizalom megingatására is alkalmas birtokbavételt jelenti.
Az adott tényállásnál a vádlott a közokiratok tartós birtokába nem helyezkedett, hisz röviddel az elvétel után - a sértett táskájának, annak tartalmával együtt való eldobásával - azok kikerültek a birtokából. Egyébként sem bizonyított, hogy a vádlott tudomással bírt arról, hogy a táskában közokiratok vannak, - ezt legfeljebb csak feltételezhette - így szándéka azok jogtalan megszerzésére nem állapítható meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésébe ütköző 3 rendbeli közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - a Be. 214. § (3) bekezdés a) pontja alapján felmentette.
A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság többségében helyesen vette számba.
E körülmények annyiban szorulnak kiegészítésre, hogy a vádlott javára enyhítőként értékelendő az életveszélyt okozó testi sértés kísérleteként minősülő cselekményénél a kísérlet távoli volta, továbbá hogy a rablással okozott kár megtérült.
A változott bűnösségi körülmények ellenére a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés nem eltúlzott, mert ez áll arányban a cselekmények tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességgel. (Legf. Bír. Bf. IV. 192/2000. sz.)