A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30167/2019/17. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 45/A. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 5. §, 97. §, 143. §, 170. §, 171. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 82. §, 102. §, 2017. évi CL. törvény (Art.) 92. §, 171. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. §, 12. §, 35. §, 78. §, 85. §, 88. §, 99. §] Bíró: Sík Magdolna

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

37.K.30.167/2019/17.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperesi képviselő neve ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a alperesi képviselő neve jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (....) alperes ellen adóügyben indult közigazgatási jogvita elbírálása iránti perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1 500 0000 (egymillió-ötszázezer) forint perköltséget és az állami adóhatóság külön felhívására a magyar állam javára 1 500 000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesi társaság munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozott, 2017. január-március közötti időszakban a ....-től, az ....-től, a ....-től, valamint a ....-től hirdetés, kampánytervezés, média, reklám, adminisztratív szolgáltatás, piac- és közvéleménykutatás, valamint marketing szolgáltatás tárgyú számlákat fogadott be, amelyek alapján a tárgyidőszaki bevallásában összesen 75.134.000,- Ft összegben levonási jogot kívánt gyakorolni.

A NAV Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatósága a ... számú megbízólevél alapján a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben a fenti időszakra vonatkozóan. A levonható adóból 423.000,- Ft raktárkiszolgálási tevékenységről befogadott számlához kapcsolódott, amelyet az elsőfokú adóhatóság elfogadott. A további számlákhoz kapcsolódóan csak teljesítésigazolások kerültek bemutatásra, egyéb szerződéseket, valamint a kötelezettségek teljesítését igazoló dokumentumokat sem a számlabefogadó felperes, sem a számlakiállító társaságok nem bocsátottak az adóhatóság rendelkezésére. Az elsőfokú adóhatóság több alkalommal is megkísérelte meghallgatni a felperesi társaság ügyvezetőjét, xy-t, azonban az ügyvezető az adóhatóság felhívásainak nem tett eleget, csak írásban tett nyilatkozatot, melyben a felperesi társaság működésére és gazdasági ügyleteire vonatkozóan csak általánosságokat adott elő, érdemi információkat nem közölt. Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés során feltárta, hogy a számlakibocsátó társaságok részére csupán a kiállított számlák szerinti összegek töredéke került átutalásra, az átutalt összegek pedig még a jóváírás napján, vagy az azt követő napon készpénzben felvételre kerültek ATM automatáknál. A vizsgált társaságok egyike sem adott át olyan dokumentumokat, amelyek azt igazolták volna, hogy a számlák ellenértékét a felperes készpénzben egyenlítette volna ki. A felperes alkalmazottainak létszáma 2017-ben 100-120 fő volt, a felperes azonban a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó- és járulékfizetési kötelezettségeinek nem tett eleget. A felperes bankszámlájának 2017. márciusi záró egyenlege 7.524.461,- Ft volt, amely nem nyújtott fedezetet a 127.103.000,- Ft adó-, és járulékfizetési kötelezettség teljesítésére sem, illetve a számlakibocsátók által kiállított és ki nem

egyenlített számlák pénzügyi rendezésére sem. Az elsőfokú adóhatóság megkereste a NAV Központi Irányítás Ellenőrzési Főosztályát a felperes honlapjának vizsgálata, a társaság által az internetre feltöltött adattartalmak, illetve a társasággal kapcsolatban az interneten megtalálható adatok, hirdetések, reklámkampányok felderítése iránt. A találatok között a felperes által állítólagosan megvásárolt reklámkampányokkal, egyéb szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos információ nem volt található.

Az elsőfokú adóhatóság egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperes számlakibocsátóinál, melyek során megállapította, hogy a társaságok a bejelentett székhelyükön nem találhatók, avagy ott gazdasági tevékenységet nem végeztek, iratokat nem adtak át, a vizsgált időszakban alkalmazottjuk nem volt, adóminimalizáló jellegű bevallásokat nyújtottak be. Ügyvezetőjük nem rendelkezett a szolgáltatások nyújtásához szükséges szakértelemmel, az adóhatósággal nem működtek együtt, hasznosítható információt nem közöltek, illetve a revíziónak nem adtak át egyetlen olyan dokumentumot sem, amely a kiállított számlák szerinti szolgáltatások tényleges megtörténtét igazolták volna. A számlakibocsátók a legalapvetőbb személyi és tárgyi feltételekkel, infrastruktúrával, kompetenciával sem rendelkeztek a számlák szerinti szolgáltatások nyújtásához. A társaságok által kibocsátott számlák ugyanakkor nem tartalmazták a közvetített szolgáltatás hivatkozását, és alvállalkozó igénybevételét sem igazolták a társaságok bankszámláinak adatai, miközben a számlákon megnevezett szolgáltatások teljesítéséhez nagy létszámú, jól képzett személyállomány foglalkoztatása, valamint megfelelő számítástechnikai háttér és tárgyi eszközök lettek volna szükségesek. Az elsőfokú adóhatóság a felperes ellenőrzése során kirendelte xy igazságügyi szakértőt a befogadott számlákban szereplő szolgáltatások valóságtartalmának és piaci értékének meghatározásával kapcsolatosan. A szakértő véleménye szerint a felperes által befogadott számlákon megnevezett szolgáltatások egyetlen esetben sem valósultak meg, a piaci érték nulla forint, tekintettel arra, hogy a számlákon szereplő szolgáltatásnyújtások nem valósak. A személyi összefonódások körében az elsőfokú adóhatóság kiemelte, hogy a számlakibocsátó társaságok bankszámláján jóváírt összegeket azonos ATM automatákból vették fel készpénzben, valamint a .... és a .... postai küldemények átvételére jogosult személye egyaránt xy volt.

Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a számlakibocsátók nevében kiállított számlák fiktívek, az azokban feltüntetett gazdasági események a valóságban nem történtek meg, így a befogadott számlák alapján adólevonási jog nem gyakorolható. A felperes a fiktív szolgáltatásokról szóló számlák adótartalmának levonásba helyezésével és a visszaigényelhető adóként vallott összeg átvezetésével kívánta a személyi jövedelemadó és a járulékok meg nem fizetése miatti végrehajtási eljárást elkerülni. Mindezek alapján a 2018. július 24-én kelt, ... iktatószámú határozatában a felperes terhére áfa adónemben 74.214.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg, amely teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. A jogosulatlanul visszaigényelt összeg átvezetését és kiutalását elutasította, azután 148.428.000,- Ft adóbírságot szabott ki. Határozata jogalapjaként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 1. § (5) és (7) bekezdéseire, 2. § (1) bekezdésére, 44. § (1) bekezdésére, 99. § (1) bekezdésére, 95. § (1) és (3) bekezdésére, valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, illetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére, és 166. § (2) bekezdésére hivatkozott.