A Budai Központi Kerületi Bíróság P.22138/2006/11. számú határozata kiürítés (INGATLAN kiürítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 158. §, 165. §, 193. §, 428. §, 583. §, 585. §] Bíró: Pigler Eszter Hajna

Budai Központi Kerületi Bíróság

9.P.XI.22138/2006/11.

A Magyar Köztársaság Nevében!

A dr. Kontor Andrea (1114 Budapest, Fadrusz u. 5. II.2.) ügyvéd által képviselt

felperesnek -

a dr. Csík Noémi (1132 Budapest, Váci út 14. I.3.) ügyvéd által képviselt

alperes ellen

ingatlan kiürítése iránt indított perében a bíróság meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság kötelezi az alperest, hogy aszám alatti lakást ingóságaitól kiürítve 60 napon belül hagyja el és bocsássa azt a felperes kizárólagos rendelkezésére, valamint 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000.- (Harmincezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Bírósághoz címezve a Budai Központi Kerületi Bíróságon lehet legalább 3 példányban előterjeszteni.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezési határidő lejártát megelőzően közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket a Fővárosi Bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Amennyiben a fellebbezés csak a teljesítési határidővel, vagy az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos, csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, illetőleg csak az ítélet indokolása ellen irányul, a Fővárosi Bíróságtól tárgyalás tartását kérhetik.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a peres felek személyes meghallgatása, valamint a csatolt okiratok alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A.hrsz-on nyilvántartott, természetben a szám alatti - perbeli -lakás a felperes fiainak, felperes fia 1 és felperes fia2 az ½-ed - ½-ed arányú tulajdoni hányadát képezi, míg azon a felperes holtig tartó haszonélvezeti joga áll fenn.

Az alperes a szám alatti ingatlan bérlője volt, míg a perbeli lakásban kényszerbérlőként előző bérlő lakott családjával.

Az alperes és előző bérlő lakáscsere szerződést kötöttek egymással, mely szerződéshez 1987. november 20. napján a Tanács VB. Budapesti Lakáscsere Osztálya hozzájárult.

A hozzájárulást megelőzően, 1987. november 11. napján "lakásbérleti szerződés" megnevezéssel a felperes mint bérbeadó és az alperes mint bérlő megállapodást kötöttek egymással, melynek alapján rögzítették, hogy a bérlő jogosult a bérbe adott lakásba - a Tanács csereszerződéshez történő jóváhagyását követően - beköltözni és a lakást teljes terjedelmében saját maga használni. Megállapodtak a felek abban is, hogy a bérlő az általa bérelt lakásba a bérbeadó hozzájárulása nélkül senkit nem fogad be, továbbá oda sem állandóra, sem pedig ideiglenes jelleggel senkit be nem jelent. A bérlő által vállalt ezen kötelezettség megszegése a szerződés 3.pontja értelmében felmondási okot képez. Ugyanezen pontban a bérbeadó kötelezettséget vállalt arra, hogy a bérlő bérleti jogviszonyát - a fenti esetet kivéve - soha fel nem mondja, a lakást a bérlő élete végéig saját maga jogosult használni.

Az okirat 4.pontja értelmében - a bérlőnek a 3.pontban írt kötelezettségvállalása fejében - a bérbeadó hozzájárult ahhoz, hogy a bérlő a lakásért lakbért nem fizet, azt a bérbeadó a bérlőtől nem követelhet. Bérbeadó, valamint törvényes képviselő - mint a két kiskorú tulajdonos törvényes képviselői - beleegyezésüket adták ahhoz, hogy az alperes beköltözését követően az őt haláláig illető lakáshasználati jogot a tulajdoni lapra bejegyeztethesse. Az ily módon bejegyzett használati jog másra semmilyen címen át nem ruházható.

Az alperes a perbeli lakásba beköltözött, azonban használati joga ingatlan nyilvántartási bejegyzésére nem került sor, azt maga soha nem kezdeményezte.

Az alperes a lakás használatáért bérleti díjat - egyéb díj címén - sem fizetett a felperes részére, azonban a Önkormányzat a tulajdonosnak a 94-es év táján fizette a jogszabály alapján megállapítható lakbér és a bérbeadó által közölt lakbér különbözetét.

1995. május 25. napján Önkormányzata a kényszerbérlemény pénzbeli megváltása címén 1.623.600.- Ft-ot fizetett meg, mely összegből 1.300.000.- Ft-ot az alperes a felperes részére átadott.

1995. május 28. napján "Nyilatkozat" megnevezéssel a felperes és a perbeli lakás tulajdonosai, azaz a felperes fiai okiratot írtak alá, mely szerint kijelentették, hogy az alperessel 1987. november 11-én kötött lakásbérleti szerződésük a továbbiakban is változatlan feltételek mellett fennáll.

Az alperes 2005. márciusában combnyaktörést szenvedett és kórházból történő hazatérése után 2006. november 6-ig két nő 30 napos váltásban a perbeli ingatlanban lakva látta el ápolását.

A felperes a 2005. június 1. napján kelt levelében - a felek jogviszonyát lakásbérleti szerződésként nevesítve - figyelemmel arra, hogy az alperes az ápolását végző személyt a lakásába befogadta, szerződésszegésre tekintettel a bérleti szerződést 2005. június 30. napjára rendkívüli felmondással felmondta, egyben felhívta az alperest arra, hogy fenti időpontig a bérleményt ingóságaitól kiürítve adja a felperes birtokába, rögzítve, hogy az ezt követő időszakra 50.000.- Ft/hó használati díjat igényel.

Az alperes a levelet 2005. június 2. napján átvette.

Az alperes jogi képviselője útján a 2005. június 7. napján kelt levelében tájékoztatta a felperes képviselőjét arról, hogy a szerződésben foglalt rendelkezéseket nem sértette meg, az ápolását végző személy nem tartózkodik életvitelszerűen a lakásban, erre figyelemmel a jogviszony felmondását nem fogadja el.

A felperes pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a szám alatti perbeli ingatlan 60 napon belül történő kiürítésére. Perköltség keretében mérlegeléssel, ÁFÁ-san megállapított ügyvédi munkadíj megítélését kérte.

Álláspontja szerint a peres felek között a felperes Nyilatkozatának megtétele időpontjában, 1995. május 28. napján új jogviszony jött létre, melyet szívességi lakáshasználatnak minősített és amely álláspontja szerint bármikor megvonható.

Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a bérleti jogviszonyt a szerződésszegésre figyelemmel jogszerűen mondta fel. Előadta, hogy az alperes ingyenes lakhatásának egyetlen feltétele volt: az, hogy harmadik személyt az ingatlanba nem fogad be. A felmondás körében arra hivatkozott, hogy az alperes szerződésszegése olyan súlyú, amely a felmondást megelőző felszólítást mellőzhetővé teszi.

Az alperes a kereset elutasítását és perköltség, ennek keretében 80.000.- Ft + ÁFA ügyvédi munkadíj megítélését kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felek közötti, 1987. november 11. napján kelt okirat alapján az alperesnek az ingatlanra holtig tartó használati joga áll fenn és e körben jognyilatkozat pótlása iránti viszontkeresetet is előterjesztett, melyet a bíróság a 11-III.sz. végzésével megszüntetett, ezért arról külön határozatot hoznia nem kellett. Az alperes - álláspontja szerint - az ingatlant élete végéig jogszerűen használhatja, különös tekintettel arra, hogy életvitelszerű befogadás az ingatlanba nem történt.