A Budapest Környéki Törvényszék Bf.156/2021/7. számú határozata közúti baleset okozásának vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 235. § (1) bek.] Bírók: Somody Nóra, Stubeczky Sarolta, Zsembery Antal

A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2.Bf.156/2021. számú ügyben Budapesten, 2021. május 13. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A közúti baleset okozásának vétsége miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Dunakeszi Járásbíróság 2020. december 03. napján kihirdetett 17.B.220/2018/39. számú ítéletét megváltoztatja.

vádlottat a közúti baleset okozásának vétsége (Btk. 235. §. (1), (2) bekezdés a.) pont) miatt ellene emelt vád alól felmenti.

Az eljárás során felmerült 377.151 (háromszázhetvenháromezer-százötvenegy) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen az ügyész a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezést jelenthet be.

I n d o k o l á s :

[1] Az elsőfokú bíróság vádlottat bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében (Btk. 235. §. (1) és (2) bekezdés a.) pont), ezért őt 1 évre próbára bocsátotta, valamint kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

[2] Az ítélettel szemben az ügyész, súlyosításért, a büntető végzéssel egyező mértékű pénzbüntetés és közúti járművezetéstől eltiltás kiszabása érdekében, míg vádlott és védője bűncselekmény hiányában történő felmentésért jelentett be fellebbezést.

[3] Az ügyész, fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást maradéktalanul felderítette, mely alapján helytállóan vont következtetést a bűnösségre.

[4] Az ügyész álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a büntetéskiszabási körülményeket, eltúlzott jelentőséget tulajdonított a sértetti közrehatás tényének és nem megfelelő nyomatékkal értékelte a többszörös KRESZ szabályszegést, így az intézkedés alkalmazása eltúlzottan enyhe, a cselekmény tárgyi súlyághoz nem igazodik. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, intézkedés helyett a Be. 746. §. (5) bekezdésében írott súlyosítási tilalomra is figyelemmel pénzbüntetés és játművezetéstől eltiltás kiszabására tett indítványt az ítélet egyéb rendelkezéseinek helybenhagyása mellett.

[5] A védő, fellebbezésének indokolásban az elsőfokú bíróság álláspontját fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság tényállása részben iratellenes megállapításként rögzítette, hogy a vádlott gépjárműve a külső egyik külső tükrének nem helyes beállítása miatt nem volt közlekedésre alkalmas állapotban, emellett tévesen értkelte az úttestre történő ráhajtásként a vádlott manőverét, így tévesen tekintette az úttesten áthaladó gyalogost elsőbbségi helyzetben közlekedőnek.

[6] Előadta, hogy a tárgyaláson történt meghallgatása során szkértő2 igazságügyi műszaki szakértő a tükör nem helyes beállítására tett korábbi megállapításait (33. számú jegyzőkönyv 5. oldal 5. bekezdése) módosította, előadva azt is, hogy a tükrök helyes beállítása mellett is van olyan behaladási szög, amely mellett a sértett csak a balesetet közvetlenül megelőzően, már csak reakcióidőn belül válik észlelhetővé.

[7] Egyet értett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy sértett megszegte a KRESZ 21. § (6) bekezdésében írott közlekedési szabályt, azonban tévedett, amikor ezt csupán sértetti közrehatásnak, és nem a balest okának tekintette, hiszen a sértett egy mozgásban lévő, nagy terjedelmű, így jelentős holttérrel rendelkező teherautó első kerekéhez gyalogolt egy méteres közelségbe, abban bízva, hogy az a továbbiakban is hátrafelé halad. Megismételte az eljárás során perbeszédében is részletezett azon álláspontját, hogy a vádlott a tolatást követően az úttesten való elindulása már nem "kihajtás", vagy "ráhajtás", ezzel a vádlott már becsatlakozott az úteseten zajló forgalomba, így az úttesten a tolatást követő elindulása semmiben nem különbözik bármely forgalmi okból történő megállás után történő elindulástól. Ebben az esetben így téves a gyalogos elsőbbségi helyzetére vonatkozó hivatkozás. Ugyanezen okból tévesnek tartotta a Főügyészség álláspontját a sértett elsőbbségi helyzetben való haladására nézve. Hangsúlyozta, hogy a KRESZ elindulás fogalma nem összemosható a közlekedésben már résztvevő jármű forgalmi okból történő megállását követő tovább haladásával. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, vádlott a bűncselekmény hiányában történő felmentésére tett indítványt.

[8] Fellebbezését a fellebbviteli nyilvános ülésen változatlan irányban és indokokkal tartotta fenn.

[9] vádlott, fellebbezését külön nem indokolta, mindenben csatlakozott a védője által előadottakhoz.

[10] A Pest Megyei Főügyészség Bf.1737/2020/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést indokainak kiegészítése mellett, irányát tekintve változatlanul fenntartva az elsőfokú bíróság ítéletének a védelmi fellebbezések tartalmára tekintettel a Be. 590. §. (1) és (2) bekezdése szerinti teljes felülbírálata során, tanácsülésen az ügyészi fellebbezés szerinti megváltoztatására tett indítványt. A Főügyészség képviselője a fellebbviteli nyilvános ülésen nem kívánt részt venni.

[11] A főügyészi átirat szerint az elsőfokú bíróság az eljárást szabálysértés nélkül folytatta le. A tárgyalás anyagává tett és értékelési körébe vont valamennyi bizonyítékot, mely a büntetőjogi felelősségről való döntéshez szükséges. A történeti tényállást a bizonyítékok okszerű, és a logika szabályainak is mindenben megfelelő mérlegelésével megalapozottan, a Be. 592. §. §-ban meghatározott hibáktól mentesen állapította meg, így az a másodfokú eljárásban irányadó.

[12] A Főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolásában kellő alapossággal részletezte, hogy a tárgyaláson mely bizonyítás felvételére és annak eredményeként milyen tények megállapítására került sor. Indokát adta annak, hogy a vádlotti és sértetti vallomások értékelése mellett miért a két igazságügyi szakértő egybehangzó véleményét fogadta el ítélkezése alapjául, így indokolási kötelezettségének is eleget tett.

[13] Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból helyesen vont következtetést a bűnösségre, ugyanakkor a Főügyészség meglátása szerint az elsőfokú bíróság tévesen jelölte meg a megszegett közlekedési szabályt. Az elsőfokú bíróság által megjelölt, az irányváltoztatásra vonatkozó KRESZ 29. §. (1) bekezdése kapcsán ugyanis az irányváltoztatás feltételezi az igénybe vett forgalmi sávban történő haladást, annak nyomvonalától való eltérést. Ezen rendelkezés így dinamikus forgalmi helyzeten részt vevő járművek közötti viszonyt rendez. Ezzel szemben az elindulás a forgalomba történő becsatlakozást jelent, így az akkor tekinthető befejezettnek, amikor a jármű a forgalomban történő haladáshoz szükséges pozíciót felvette az igénybe venni kívánt forgalmi sávban. Jelen esetben ez még nyilvánvalóan nem történt meg, miután a vádlott a becsatlakozásnak két manőverből, egy hátramenetből, majd egy előre menetből álló, több forgalmi sávot érintő módját választotta, s a baleset bekövetkezéséig annak csupán egy részét, a hátramenetet teljesítette. A vádlotti manőver így még az elindulás része, ekként vádlott a KRESZ 24. (1) bekezdésében írott elsőbbségadási kötelezettségét szegte meg azzal, hogy a baleset bekövetkezésében szerepet játszott a KRESZ 5. § (1) bekezdés c.) pontjában megszegése is.