A Debreceni Ítélőtábla Bf.200/2017/14. számú határozata csalás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY VAGYONI HÁTRÁNYT okozó csalás bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 363. §, 371. §, 372. §, 373. §, 375. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 14. §, 50. §, 87. §, 345. §, 396. §, 459. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság B.721/2011/67., Debreceni Törvényszék B.427/2016/79., *Debreceni Ítélőtábla Bf.200/2017/14.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.200/2017/14.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2017. október 11. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt és társai ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2017. március 10. napján kihirdetett 24.B.427/2016/79. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

I.r. vádlott a költségvetési csalás bűntettét és a 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségét felbujtóként követte el.

IV.r. vádlott különös visszaeső.

I.r., II.r. és IV.r. vádlottak vagyonának terhére elrendelt vagyonelkobzást mellőzi.

A Debreceni Városi Bíróság 37.B.721/2011/67. számú ítéletével I.r. vádlottal szemben kiszabott 1 (egy ) év 8 (nyolc) hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendeli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban összesen 60.000 (hatvanezer) Ft bűnügyi költség merült fel, melyből I. r. vádlott 15.000 (tizenötezer) forintot, II. r. vádlott 15.000 (tizenötezer) forintot, III. r. vádlott 15.000 (tizenötezer) forintot, IV.r. vádlott 15.000 (tizenötezer) forintot visel.

III. r. vádlott tartózkodási helyének címe:

Indokolás

A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével bűnösnek mondta ki I. r., II. r. és IV. r. vádlottakat a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, és a (2) bekezdés b) pontja alapján, az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében és 3 rendbeli, a Btk. 345. § szerint minősülő társtettesként és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében. III. r. vádlottat ugyanezen bűncselekményekben, mint bűnsegédet.

Ezért I. r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre, és 2 év közügyektől eltiltásra, II. r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év 7 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, III. r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év 4 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, IV. r. vádlottat halmazati büntetésül, mint visszaesőt 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett I. r. vádlott vonatkozásában kettő, IV. r. vádlott vonatkozásában egy, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés utólagos végrehajtásáról. I. r., II. r. és IV. r. vádlottakkal szemben személyenként 46.337.666 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el.

Rendelkezett továbbá a vádlottak feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, III. r. vádlott vonatkozásában az általa előzetes fogvatartásban töltött időnek a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költségről.

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére fellebbezést jelentett be súlyosítás végett, továbbá III. r. vádlott társtettesi minőségének megállapítása, valamennyi vádlottal szemben pénzbüntetés alkalmazása és a vagyonelkobzás mellőzése érdekében.

I. r. vádlott felmentés, védője enyhítés, II. r. vádlott és védője, valamint III. r. vádlott és védője enyhítés érdekében, IV. r. vádlott védője felmentés iránt élt fellebbezéssel. IV. r. vádlott a vele hirdetményi kézbesítés útján közölt ítélettel szemben jogorvoslatot nem jelentett be.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.113/2017/1-II. számú átiratában az ügy elbírálását másodfokú tárgyaláson indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos, amely a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételével kiküszöbölhető. Beszerzendők az ügyben érintett cégek vonatkozásában ÁFA tekintetében keletkezett adóhatósági jegyzőkönyvek és határozatok. Tisztázandó továbbá I. r. vádlott esetében az előző felfüggesztett szabadságvesztés büntetésének esetleges más ügyben történt utólagos végrehajtása. Egyebekben a vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Mivel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát észlelte, helyt adott a fellebbviteli főügyészség bizonyítási indítványának, és az ügyet a Be. 363. § (2) bekezdésének b/ pontja alapján tárgyaláson bírálta el.

Ezen ismertette a másodfokú eljárásban beszerzett, a Debreceni Városi Bíróság 37.B.721/2011/67. számú ítéletét, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kft., Kft. és Kft. vonatkozásában készült, általános forgalmi adónemben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésről szóló jegyzőkönyveket, és az azok alapján hozott határozatokat.

Az ügyész indítványozta a tényállás kiegészítését I. r. vádlott előző elítélései és az ügyben érintett gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos adóeljárások adataival. Álláspontja szerint I. r. vádlott a költségvetést sértő cselekményeit felbujtóként és egyben bűnsegédként követte el. Indítványozta továbbá IV. r. vádlott különös visszaesői minőségének megállapítását, valamint valamennyi vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mértékének súlyosítását, a vádlottakkal szemben pénzbüntetés kiszabását és a vagyonelkobzással összefüggő rendelkezések mellőzését. Továbbá I. r. vádlott vonatkozásában az előző jogerős ítélettel kiszabott végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés utólagos végrehajtásának elrendelését.

I. r. vádlott védője rámutatott, hogy e vádlott tett feljelentést a NAV-nál az vonatkozásában. Indokolt lett volna az ügyvezetőjének, aki a vádlott élettársa volt, a kihallgatása. I. r. vádlott lényegében tippadóként működött közre a vádban foglalt bűncselekményekben, azonban olyan elkövetési magatartás, hogy tippadó, nincs a hatályos büntetőjogban. Az részére kibocsátott számlák az elkövetési magatartások között nem szerepelnek, így e vonatkozásban az I. r. vádlott felelőssége nem állapítható meg. Mivel az elkövetési magatartására vonatkozóan nincs bizonyíték, a vádlott felmentését indítványozta. Kifejtette továbbá, hogy a vádlott egészségi állapotában romlás következett be.

II. r. vádlott védője rámutatott, hogy e terhelt az egész eljárás alatt együttműködött a hatóságokkal, elismerte a terhére rótt cselekményt. Gazdasági érdek reményében ment bele a cselekménybe, és amikor felismerte annak büntetendő voltát, szeretett volna kiszállni belőle, de zsarolás hatására nem tudta ezt megtenni. Ő stróman volt. A törvényszék az enyhítő szakasz alkalmazásával tettarányos, megfelelő büntetést szabott ki. Ennek ellenére indítványozta annak további enyhítését, akár a kiszabott szabadságvesztés büntetés felfüggesztését is.