EH 2011.2314 Az egyetemlegesen kötelezettek egyikével a jogosult által kötött egyezség a többi kötelezettre csak akkor hat ki, ha az egyezség alapján a jogosult teljes követelésének kiegyenlítése megtörtént [Ptk. 337. §, 339. § (1) bek., 344. § (1) bek.].
A felperes édesapját az 1978. december 7-én a S. Községi Tanáccsal kötött földhasználati szerződés alapján 1979. január 1-jétől 70 éven át földhasználati jog illette meg az Ö. hegy zártkertben fekvő 1758 és 1759 helyrajzi számú ingatlanokon. Az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztése során az ingatlanok helyrajzi száma megváltozott és a földhasználati jog feltüntetése az ingatlanok tulajdoni lapjának III. részén elmaradt. A felperes édesapja 1994. december 5-én végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt.
S. Község Önkormányzata az időközben tulajdonába került perbeli ingatlanokat 2001. november 22-én - tehermentes ingatlanként - értékesítette.
A felperes az önkormányzat ellen tulajdonjogának megállapítása és jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt pert indított. A perben a felperes és az önkormányzat egyezséget kötöttek, amely szerint az önkormányzat a teljes kereseti követelés kielégítése fejében 630 000 forint megfizetését vállalta és ezzel a per 2007. június 25-én befejeződött.
A felperes ebben a perben a felemelt keresetében a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján 15 673 117 forint kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére kérte a földhivatal alperes kötelezését.
Az alperes elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkozott és a kereset elutasítását arra hivatkozással is kérte, hogy ha a felperes a vele szerződéses kapcsolatban álló féllel önként egyezséget kötött, akkor egyrészt a kára megtérült, másrészt pedig, amiről az egyezségben lemondott, azt nem háríthatja az alperesre.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a követelés elévült. Utalt arra is, hogy ha a követelés nem évült volna el, akkor sem lenne érvényesíthető, mert a felperes jogfenntartó nyilatkozat hiányában nem igényelheti az egyezségen felüli, meg nem térült kárát az alperessel szemben.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes a másodfokú tárgyaláson az elévülési kifogását visszavonta és a 2001. évi 525. számú EBH-ra hivatkozva arra utalt, hogy az egyezségben foglaltakat meghaladó további kárigény a szerződésen kívüli károkozóval szemben nem érvényesíthető. A másodfokú ítélet indokolása szerint szerződéses jogviszony áll fenn a felperes és az S. község Önkormányzat a között, az egyezséggel a helyi önkormányzat a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése alapján őt terhelő kártérítés megfizetését vállalta. A kár keletkezésében az alperes is közrehatott, a kártérítési felelősség a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján egyetemleges. A Ptk. 337. §-ának (1) és (3) bekezdésének figyelembevételével azonban az által, hogy az egész követelés kielégítéseként a felperes az egyezség szerinti összeget elfogadta, ennek az önkormányzat általi teljesítésével a kárkötelmi viszony megszűnt.
A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a keresetének helyt adó, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdésében és (3) bekezdésében, valamint a Ptk. 207. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltakat. A felperes hivatkozott arra, hogy a kötelezettek egymás közötti viszonyában az ún. szubjektív hatályú tények (egyezség, elévülés, halasztás és elengedés) csak és kizárólag annak a kötelezettnek a jogi helyzetére terjednek ki, akire nézve beálltak, ezért az egyezségre az alperes nem hivatkozhat és az egyezség alapján történő teljesítés az egyezségben részt nem vevő kötelezett vonatkozásában nem szünteti meg a kötelezettséget. A másodfokú ítélet hivatkozása a Ptk. 337. §-ának (3) bekezdésére téves, az egyezségben pedig a felperes csak és kizárólag az S. Önkormányzattal szemben mondott le a későbbi igényérvényesítésről, az egyezségnek az ezzel ellentétes értelmezése nem felel meg a Ptk. 207. §-a (1) és (4) bekezdésének.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperesnek az elsőfokú eljárásban előterjesztett és az elsőfokú bíróság által alaposnak tartott elévülési kifogása miatt az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta a követelés egyes elemeit, illetőleg annak mértékét, így nem állapítható meg az sem, hogy az eljárás szünetelését követően 15 673 117 forintra felemelt kereset miből tevődik össze és ez az elévülési kifogás visszavonása után a másodfokú eljárásban sem tisztázódott. A felperes a keresetében az államigazgatási jogkörben okozott kára megtérítését igényelte az alperestől, kérelméből az a következtetés vonható le, hogy a földhasználati jog elvesztésével összefüggő kárát kívánja érvényesíteni, azonban a kárigény egyes elemei nem ismertek, ennek hiányában pedig a másodfokú bíróság a korábbi perben kötött egyezségre tekintettel megalapozottan nem dönthetett a Ptk. 337. §-a (3) bekezdésének alkalmazásáról.
Felülvizsgálattal nem támadott és érdemben is helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy az önkormányzat és az alperes közös károkozók, egyetemleges felelősségük a Ptk. 334. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható, mert eltérő tényállás alapján, más-más jogalapon nyugvó károkozások is tekinthetők közös károkozásnak. Az adott esetben az alperes kártérítést megalapozó magatartása az volt, hogy hibája folytán az ingatlan-nyilvántartás a perbeli ingatlanok tekintetében a korábbi állapottól eltérően nem tartalmazta a földhasználati jog bejegyzését és ezzel lehetőséget teremtett az ingatlanok tehermentes eladására. Az alperes nem bizonyította, hogy a földhasználati jog bejegyzésének törlése jogszerűen történt volna, ebből következően a jogellenes és felróható magatartásáért a Ptk. 349. § (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozik. A tartós földhasználati szerződés teljesítése ezt követően, az ingatlanok értékesítésével lehetetlenné vált, ezért az önkormányzat a szerződésszegése miatt tartozik kártérítési felelősséggel. Az alperes és az önkormányzat, mint közös károkozók valóban "ugyanazzal" a kártérítéssel tartoznak egyetemlegesen, amely a földhasználati jog elvesztéséből eredő károk megtérítésével kapcsolatos. A Ptk. 337. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával azonban a keresetet megalapozottan elutasítani az önkormányzattal a másik perben kötött egyezség miatt nem lehetett. A felülvizsgálati kérelem helyesen hivatkozik arra, hogy az egyezség szubjektív, személyi hatályú tény, erre csak az hivatkozhat, akivel az egyezséget a jogosult megkötötte. Objektív hatályúnak a jogosult kielégítése tekinthető, vagyis az adott esetben az, ha a felperes valamennyi kára megtérült, ez azonban nem állapítható meg. Az önkormányzat ellen indított perben a felperes a "kereseti követelés" kielégítéseként és nem a kárkötelemből keletkezett teljes kártérítési igénye kielégítéseként fogadta el az egyezségben meghatározott összeget. A felülvizsgálattal érintett perben nem ismert egyrészt az, hogy a korábbi perben a felperes milyen követelés kielégítése érdekében kötött egyezséget, másrészt az sem, hogy az alperestől követelt összeg miből áll, így nem állapítható meg, hogy "ugyanarról" az összegről van-e szó, ezért téves az a megállapítás, hogy az egyezség szerinti összeg elfogadásával és ennek az önkormányzat általi teljesítésével a kárkötelmi viszony megszűnt és emiatt a felperes keresete alaptalan.
A kötelezettek egyetemlegessége esetén nincs akadálya annak, hogy a jogosult az egyik kötelezettel egyezséget kössön, ezt követően vele szemben az egyezségtől eltérő követelést nyilván nem érvényesíthet. Mindez azonban nem zárja ki, hogy az egyezséggel meg nem térült további jogos követelését a másik károkozóval szemben érvényesítse. Az egyezség a kárkötelem megszüntetését akkor eredményezi, ha az egyezség alapján a jogosult teljes követelését kiegyenlítik, ez azonban a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, ezért a bíróságnak fel kell tárnia, hogy miből tevődik össze a felperes felemelt keresete, illetőleg milyen mértékű ebből az alapos és jogos igénye, mert csak ennek a teljes kielégítése lehet olyan objektív hatályú tény, amely minden kötelezettre kihat. E körben nyilván vizsgálni kell azt, hogy az egyezség alapján teljesített összeg ténylegesen milyen követelés kiegyenlítésére szolgált, és csak mindezek ismeretében hozható megalapozott döntés a kereseti kérelemről.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a kifejtett szempontoknak megfelelő eljárás lefolytatása érdekében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. III. 21.056/2010.)