BH 1985.1.17 A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege. [Ptk. 80. §. (1) és (2) bek.]

J. I. felperes 1982. év tavaszán belépőjegy ellenében látogatóként részt vett a Macskabarátok és Tenyésztők Országos Egyesülete által Budapesten rendezett macska-kiállításon. A felperes nem tagja az egyesületnek. A kiállítás területén a látogatók által is észlelhetően filmforgatás folyt, de arról nem tudott a felperes, hogy a filmezés milyen célból készül, hogyan történik a felvételek felhasználása. A Magyar Filmgyártó Vállalat alperes "Macskakörmök" címmel szatirikus tárgyú kisjátékfilmet készített. Ezt részben a Macskabarátok és Tenyésztők Országos Egyesülete közgyűlésén felvett, részben a macska-kiállításon készült felvételekből állították össze kísérő szöveggel kiegészítve. A képek között szerepel a felperesről készült "közelkép" is, amelynek vetítésekor a kísérő szöveg - a per eddigi adatai szerint - a macskák szaporodásáról szól. A filmet az alperes először 1982. április 21-én zárt körben vetítette. A felperes erről tudomást szerzett, és április 23-án ajánlott levélben közölte az alperessel, hogy a filmben való szerepeltetéséhez nem járul hozzá. Az alperes ezt nem vette tudomásul, és a filmet oly módon adta át forgalmazásra, hogy azon a felperes képmását közelképben mutatják.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogsértést követett el, arra kérte kötelezni, hogy képét vágja ki a filmből.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az ott levő műszaki berendezésekből a felperes tudomást szerezhetett arról, hogy a kiállítás területén filmforgatás folyik, a filmben a felperest nem tüntették fel hátrányos színben.

Az első fokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az indokolás szerint a felvétel készítésekor nem történt visszaélés, a felperest nem tüntették fel hátrányosan. A nyilvánosságra hozatal sem jogsértő, mert a kiállításon való részvétel megfelel a nyilvános közszereplésnek. Egyébként abból, hogy a felperes észlelhette a filmforgatást, mégsem hagyta el a kiállítás területét, ráutaló magatartással hozzájárult a film készítéséhez és nyilvánosságra hozatalához.

A másodfokú bíróság az 1983. március 1. napján kelt ítéletével helyben hagyta az első fokú bíróság ítéletét. Kimondotta ugyan, hogy az első fokú bíróság tévesen minősítette a kiállításon való részvételt nyilvános közszereplésnek, ennek ellenére azt az álláspontot fogadta el, hogy aki nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sporteseményen) megjelenik, nem sérelmezheti, ha képmását tudósításban, riportfilmekben felveszik és a közönség körében vetítik, csak akkor, ha ez visszaélésszerűen, sértő módon történik.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.

A Ptk. 80. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.

A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik. Ez - ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik - valóban nem tekinthető a "képmás közzétételének". A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma ugyanis nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni. Ilyen eset az, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket.