A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28262/2019/10. számú határozata határozat megtámadása tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 2007. évi CXXIII. törvény (Kisajátítási tv.) 21/A. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 35. §, 88. §, 99. §] Bíró: Kiss Georgina

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

5.K.28.262/2019/10.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a ... által képviselt felperes neve (...) felperesnek, a ... által képviselt alperes neve (1052 Budapest, Városház utca 7.) alperes ellen kisajátítási ügyben hozott ... számú közigazgatási határozat megtámadása iránti perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest arra, hogy 15 napon alatt fizessen meg az alperesnek 35.000 (azaz harmincötezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest arra is, hogy az illeték ügyekben eljáró hatóság külön felhívására az abban foglalt módon és számlaszámra fizessen meg 30.000 (azaz harmincezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincsen.

I n d o k o l á s

A bíróság a felperes keresetlevele, alperes védirata, továbbá a rendelkezésre álló közigazgatási és peres anyag illetve a tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Alperes 2018. október 13-án kelt ... számú határozatával elrendelte a ... ... hrsz.-ú ingatlan kisajátítását a felperes javára, tekintettel arra, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű projekt keretében infrastruktúra fejlesztés megvalósítására került sor.

Ezt követően 2019. február 28. napján az ingatlan tulajdonos a kisajátítással összefüggésben felmerült járulékos költségeinek a megtérítését kérelmezte, majd az eljárás folyamán a hatóság felhívására 2019. március 13. napján pótolta a kérelemben hivatkozott bérleti szerződés eredeti példányát, továbbá öt darab átvételi elismervényt a havi bérleti díjak megfizetéséről. A határozat indokolása szerint járulékos költség igény benyújtására arra való tekintettel került sor, hogy a kisajátítással érintett ingatlanon található méhcsaládok átteleltetése érdekében az ingatlan tulajdonosnak egy másik ingatlant kellett bérelnie annak érdekében, hogy a 220 méhkaptárt megfelelő módon tudja elhelyezni. A hatóság az eljárás folyamán igazoltnak találta a felperes költségigényét, és utalt a kisajátítási eljárásban tartott tárgyalásra, illetve felperesi nyilatkozatra. Az alperes rögzítette, hogy már a kisajátítási eljárásban is jelezte az ingatlan tulajdonos, hogy a méhcsaládok költöztetése télen nem megoldható, a felperes pedig nyilatkozott, hogy az elhelyezéssel összefüggésben felmerülő bérleti díj, mint költségigény megtérítése nem a kisajátítási alapeljárásra tartozik, hanem kifejezetten járulékos költségként kell érvényesíteni. A hatóság az iratokból megállapította, hogy a csatolt bérleti szerződés az átteleltetés időszakára vonatkozik, ezért a kisajátítási eljárásról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 21/A. §, az általános közigazgatási eljárásról szóló 2016. évi CL- törvény (a továbbiakban: Ákr.) 3. § (6) bekezdése, és az Ákr. 62. § alapján megállapította, hogy az ingatlan tulajdonos költségigénye megalapozott, erre való tekintettel a perbeli .... számú határozatával kötelezte a felperest 500.000,- forint járulékos költség megfizetésére az ingatlan tulajdonos javára.

Felperes keresetet terjesztett elő alperes határozatával szemben, amelyben egyezően adta elő, hogy a kisajátítási eljárás megindítására az ő kérelmére került sor, az eljárás eredményekképpen pedig a hatóság 2018. október 13-án hozta meg a kisajátításról rendelkező alaphatározatát.

A felperes szerint azonban a járulékos költségek megtérítéséről rendelkező határozat jogszabálysértő, mert a hatóság a költségtérítésre vonatkozó újabb hatósági eljárásba ügyfélként nem vonta be a felperest.

Felperes arra hivatkozott az Ákr. 10. § (1) bekezdése értelmében egyértelműen ügyfélnek minősül tekintettel arra, hogy az alperes határozata fizetési kötelezettséget állapít meg a terhére. A felperes szerint az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja alapján a határozat semmisnek minősül. A felperes kiemelte, hogy önmagában az a körülmény, hogy a kisajátítási tárgyaláson szóba került az ingatlantulajdonos járulékos költségigénye még nem mentesíti az alperest a bevonás alól, a felperes ezzel nem adta hozzájárulását a költségek megtérítéséhez, és a felperesnek nem volt tudomása az igény összegéről sem. Az alátámasztásra benyújtott iratokat nem ismerhette meg, és arra vonatkozóan nem tehetett nyilatkozatot.

Mindezekre tekintettel a felperes a keresetében az alperes határozatának megsemmisítését és új eljárására való kötelezését kérte. A felperes tárgyalás tartását is kérte, perköltséget igényelt és egyéb bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A perben tartott tárgyaláson a felperes azt emelte ki, hogy korábban a hatósági gyakorlat az volt, hogy az Ákr. 5. § (1) bekezdés a) pontja alapján kifejezetten nyilatkozat tételre hívták fel a felperest, mint a fizetésre kötelezett jogi személyt, és a felperes álláspontja szerint ezért joggal várhatta azt, hogy ebben az eljárásban is meg fog történni ez a felhívás azzal együtt, hogy a hatóság rendelkezésére álló eredeti bizonyítékokat is megismerheti, és saját maga is megvizsgálhatja azt, hogy az igény milyen mértékben megalapozott. A felperes álláspontja szerint ennek elmaradása olyan súlyos eljárási szabálysértést eredményezett, amely mindenképpen megalapozza a határozat semmisségét.

Alperes az iratok felterjesztésével egyidejűleg küldte meg védiratát, amelyben a határozatában foglalt álláspontját fenntartotta.

Kiemelte, hogy az alperes az eljárás megindításáról a függő hatályú végzés megküldésével értesítette a felperest, ezen túlmenően megküldte azt a végzést is, amelyben hiánypótlásra szólította fel az ingatlan tulajdonost az eredeti bizonylatok benyújtása érdekében. Az alperes kiemelte, hogy ebben a függő hatályú végzésben szerepelnek a tájékoztatások az ügyfél jogok gyakorlását illetően, és azt is rögzítette, hogy az eljárás, illetve az ügy konkrétan beazonosítható, különös tekintettel arra, hogy a felperes ugyanezzel a jogi képviselővel járt el az alapeljárásban is. Az alperes álláspontja szerint ezért már a függő hatályú végzésből is ki kellett tűnnie annak, hogy milyen eljárásról van szó. Az alperes a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy nincsen a hatóságnak olyan kifejezett jogszabályi kötelezettsége, amely konkrétan előírná a kisajátítást kérő konkrét felhívását arra, hogy nyilatkozzon a költségigény megtérítésre irányuló kérelemről. Egyébként az, hogy ügyfélnek minősül az eljárásban az alperes nem vitatta, de külön rámutatott arra, hogy már önmagában az a körülmény, hogy az eljárás folyamán folyamatosan kérelmezettnek nevezte a felperest, kifejezi azt, hogy az ügyféli jogállását elismerte, és az eljárásba már azzal bevonta, hogy részére értesítést küldött az ellenérdekű ügyféltől beérkezett kérelemről, illetve az ennek nyomán megindult eljárásról.