ÍH 2007.97 HALÁLT OKOZÓ TESTI SÉRTÉS BŰNTETTE ÉS EMBERÖLÉS BŰNTETTE

A halált okozó testi sértés bűntette és az eshetőlegesen elkövetett emberölés bűntettének az elhatárolása [Btk. 13. §, 14. §, Btk. 166. § (1) bekezdés, Btk. 170. § (1) és (5) bekezdés II. fordulat].

Az F. Bíróság T. J. vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt, mint visszaesőt 7 évi börtönbüntetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt a kiszabott börtönbüntetésbe beszámította, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

T. J. vádlott és K. Gy. sértett évek óta ismerték egymást. Barátok, de haragosok sem voltak, közöttük vita, veszekedés sem alakult ki.

T. J. 2004. május hó 10. napján az este folyamán egyik ismerősével kívánt találkozni, ezért megkérte H. L. ismerősét, hogy autóval vigye őt el a találkozóra. Útközben átültek P. G. gépkocsijába, H. L. a vezető melletti ülésen foglalt helyet, míg T. J. a mögötte lévő hátsó ülésen, a kocsit pedig P. G. vezette. Este 20 óra 30 perc körüli időben T. J. kérésére már hazafelé tartottak, amikor a B. utcában haladva a kocsiból meglátták a D. R. által vezetett autót, amelynek első ülésén K. Gy. ült. A két kocsi egymással szemben megállt a B. u. 21/a. szám alatti S. Casino játékterem előtti közlekedősávban oly módon, hogy ezzel a forgalmat nem akadályozták.

Amikor a két kocsi megállt, a hátsó ülésen helyet foglaló T. J. "most megvagy!" felkiáltással kiugrott a kocsiból és nekirontott a másik gépkocsiból kiszálló, eléjük induló K. Gy.-nak. Kezében egy kb. 10-15 cm pengehosszúságú, egyélű késsel, majd azonnal több esetben a jobb kezében marokra fogott késsel legalább közepes erővel mindkét lábán megszúrta K. Gy-t. A dulakodás, verekedés során K. Gy. az úttest másik oldala felé hátrált, míg T. J. ment utána és a késsel próbálta megszúrni őt. H. L. és P. G. a gépkocsik közelében maradtak, onnan nézték az eseményeket, míg D. R. a kocsiból nem szállt ki.

A menekülni próbáló K. Gy. a szúrások következtében az úttest másik oldalán a parkoló autók között a földre esett, és félig hanyattfekvő helyzetbe került úgy, hogy jobb kezével a járdaszegélyen támaszkodva próbálta magát megtartani, másik kezével pedig vérző bal combját fogta. T. J. a lendülettől hasra esett, kezéből kiejtette a kést, amit felállás közben bal kézzel felvett, majd átvette a jobb kezébe. Ekkor azonban már fogást váltott úgy, hogy annak - az előzőekkel ellentétes pozícióban - a kisujj felé esett a pengéje.

P. G. és H. L. utána mentek és P. G. hátulról megpróbálta őt lefogni. T. J. azonban lerázta őt, szembe fordult vele, kezében a késsel rámozdult, miközben artikulátlanul üvöltött, ettől mindketten meghátráltak.

T. J. visszafordult K. Gy.-hez, aki "a testvéred vagyok, ne ölj meg J." kiáltással az életéért könyörgött. T. J. azonban artikulálatlan üvöltés kíséretében a mozdulatlan állapotban félig hanyatt az úttesten fekvő, jobb kezével a járdára feltámaszkodó helyzetben lévő, bal kezével combsérülését tartó sértettre ráhajolva legalább közepes erővel, célzottan lesújtó mozdulatokkal mindkét karján és lábán több alkalommal megszúrta.

T. J.-t ezután P. G.-nak sikerült elhúzni K. Gy. közeléből, majd a helyszínről elmenekült.

A közeli házban lakó és az események egy részét az ablakából észlelő B. Gy. L. orvos lesietett az eszméletlenül fekvő K. Gy.-hez, és az egyik lábán a vérzést szorítókötéssel igyekezett csillapítani. Eközben érkeztek meg a mentők, dr. N. Á. mentőorvos azonnal megkezdte K. Gy. további sérüléseinek ellátását is, azonban a sértett keringése összeomlott, és az újraélesztési kísérletek nem jártak eredménnyel.

K. Gy. az őt ért bántalmazások következtében a bal felkaron összesen 4 rendbeli, a jobb felkaron 1 rendbeli, a bal combon 4 rendbeli, a bal térdhajlatban 1 rendbeli, a bal lábszáron ugyancsak 1 rendbeli és a jobb láb külső felszínének szúrt sérülését szenvedte el.

Az összesen 12 rendbeli szúrás nagy testüreget nem nyitott meg, a szúrt csatornák túlnyomó része mélyen zsírszövetbe hatoló jellegű volt, illetőleg egyes esetekben az izomzat is sérült. A végtagokat ért szúrások közül az egyik a sértett bal felkarján legalább 10 cm-es szúrcsatornával a csontig hatolt és a felkar artériát teljes egészében átmetszette, az ennek következtében fellépő kivérzés miatt K. Gy. közvetlen életveszélyes állapotba került, majd a helyszínen életét vesztette.

A zsír- illetve izomszövetbe hatoló szúrások nagyobb érképletet nem sértettek, azonban együttesen is jelentős térfogatú vérvesztést eredményeztek, és ennélfogva az artériát ért szúrás nélkül is közvetett életveszélyes állapot előidézésére voltak alkalmasak.

T. J. 169 cm magas, az események idején kisportolt testalkatú férfi volt, aki korábban birkózott is, K. Gy. sértett 184 cm magas, túltáplált, kövérsége miatt lomhább, esetlenebb mozgású férfi volt.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész téves jogi minősítés miatt, és a büntetés súlyosítása végett; a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében és a bizonyítási indítványuk elutasítása miatt jelentett be fellebbezést.

A F. Főügyészség átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen is - fenntartotta az első fokon előterjesztett ügyészi fellebbezést. A vádlott terhére rótt cselekményt - a vádirattal egyezően - eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntettekénti minősítését, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabását, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott védői már a nyilvános ülést megelőzően írásban bizonyítási indítványt terjesztettek elő, amelyben a vádlott elkövetéskori elmeállapotának további vizsgálata végett ismételt elmemegfigyelést és elmeorvos szakértő bevonását indítványozták. A nyilvános ülésen a vezető védő perbeszédében vitatta a vádlott beszámítási képességére vonatkozó ítéleti megállapítást és bizonyítási indítványának fenntartása mellett a kiszabott büntetés enyhítését kérte.