PK 281. szám
A házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy később, az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az ún. menyasszonytáncpénzt is - általában a házastársi közös vagyonba tartozik.
A szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot viszont rendszerint az ő gyermeke, vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni.
A házassági vagyonjogi perekben sok esetben vitás az, hogy a házastársaknak, a házasságkötésre tekintettel vagy később, az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándékok a közös vagyonhoz vagy valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak-e. Ezt a kérdést az esetek többségében házassági vagyonjogi szerződés nem rendezi.
Ilyen szerződés eltérő rendelkezése hiányában a házasságkötés alkalmával adott ajándék: az ún. nászajándék esetén abból kell kiindulni, hogy annak célja a jövendő házasélet terheinek megkönnyítése, a házastársak közös boldogulásának az elősegítése. Ezért a nászajándék a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján rendszerint a közös vagyonhoz tartozik.
Bizonyítható azonban, hogy az ajándékozó az ajándékot csak az egyik házastársnak kívánta juttatni. A bizonyítás sikere esetében a nászajándékot a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megajándékozott házastárs különvagyonának kell tekinteni. Az ajándékozónak erre a szándékára mindenekelőtt az ajándékozás alkalmával tett nyilatkozatából lehet következtetni.
Ilyen nyilatkozat hiányában meghatározó lehet az ajándéktárgy jellege, így pl. a személyes használatra szolgáló tárgy (ruhanemű, ékszer, stb.) vagy foglalkozás folytatását elősegítő dolog (pl. orvosi műszer) általában annak a házastársnak a különvagyona, aki azt használja.
A házasságkötés alkalmával adott ajándék egyik gyakori formája a menyasszonytánc alkalmával adott juttatás. Az említettekhez hasonlóan ennek a juttatásnak is az a célja, hogy a házasulók részére közös otthon megteremtését elősegítse, így a menyasszonytáncpénz is általában közös vagyonnak minősül. Ez a juttatás ugyanis az esetek többségében az ajándékozó személyének és az összegnek a külön kiemelése nélkül kerül átadásra, és utólag már az sem állapítható meg, hogy ki, milyen összeget ajándékozott a házasfelek részére. Ezért a menyasszonytáncpénz közös vagyoni jellegétől csak kivételesen lehet eltekinteni, pl. akkor, ha valamelyik közeli rokon vagy jóbarát más nászajándék helyett jelentős összeget nyújtott ezen a címen, kifejezetten az egyik házastárs részére.
A vagyontárgy közös vagy különvagyoni jellegének megítélésénél - a fentieken kívül - jelentősége lehet az ajándék értékének és az ajándékozónak a megajándékozotthoz fűződő kapcsolatának is.
Abban az esetben ugyanis, ha a szülő vagy más rokon ad jelentősebb értékű ajándékot, ezt - az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint - általában saját gyermekének, illetve rokonának szánja. Ilyenkor is jelentősége van természetesen az ajándékozáskor elhangzott nyilatkozatnak, de a vagyonjogi igények eldöntésénél a bíróságnak fokozott gonddal kell a nyilatkozat valódi tartalmát vizsgálnia. Sok esetben ugyanis a szülő, illetve rokon eredetileg nem csupán gyermekét (rokonát), hanem annak családalapítását kívánja támogatni - közvetve tehát a másikházastársat is - szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék értéke ne gyermekét (rokonát) illesse meg, hanem az a másik házastársat is gazdagítsa, és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetekben az ajándékot illetve a helyébe lépett értéket annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akinek a szülője, rokona azt adta. Ez a megoldás elejét veheti annak, hogy utóbb az ajándékozó a másik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése iránt külön per megindítására kényszerüljön.
Másként alakul a helyzet akkor, ha a mindkét házastárs részére történő ajándékozást okirat bizonyítja (pl. ingatlan ajándékozása esetén). Ekkor csak maga az ajándékozó érvényesíthet igényt bármelyik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése érdekében. Nincs azonban akadálya annak, hogy az ajándékozó szülő vagy más rokon ezt a követelést a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése alapján gyermekére (rokonára) engedményezze, és - ebben az esetben ez az igény a házastársak vagyonjogi elszámolásának keretében, a szülő (rokon) perbenállása nélkül is elbírálható.
Mindezekből következik, hogy az eset összes körülményének a vizsgálatára van szükség olyan esetben, amikor az egyik házastárs a házasságkötésre tekintettel adott ajándék közös vagyonba vagy különvagyonba tartozását állítja. A bizonyítékok mérlegelése során - a kifejtetteken túlmenően - jelentősége lehet a felek által követett helyi szokásoknak is.
Az említettek vonatkoznak arra az esetre is, amikor a házastársak a házas együttélésük alatt részesülnek ajándékban.