A Fővárosi Ítélőtábla Bf.64/2019/8. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 590. §, 605. §] Bírók: Kósa Zsuzsanna, Lassó Gábor, Radnainé dr. Solymosi Viktória

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.686/2018/42., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.64/2019/8.*

***********

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2019. évi április hó 18. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A kábítószer-kereskedelem bűntette miatt vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2019. év február hó 28. napján kihirdetett 28.B.686/2018/42. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy I. r. vádlott helyesen 2016. március 12. napjáig őrizetben, 2016. szeptember 13. napjáig előzetes letartóztatásban, 2016. szeptember 14. napjától házi őrizetben volt, a bűnügyi felügyelet utolsó napja 2019. február 28., a közügyektől eltiltást pedig mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Fővárosi Törvényszék 2019. február 28. napján kihirdetett 28.B.686/2018/42. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 176.§ (1) bekezdés IV. fordulatába ütköző és a (3) bekezdése szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettében, és ezért 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi lehetőségéről, az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 176.§ (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés II. fordulat a./ pontja szerint minősülő kábítószer-kereskedelem vétségében, és ezért 3 évre próbára bocsátotta. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyészség mindkét vádlott terhére, I.r. vádlottal szemben a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának emelése, míg III.r. vádlott esetében intézkedés helyett büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy bár az időmúlás a vádlottaknak fel nem róható okból következett be, így az enyhítő körülményként értékelendő, de annak hossza meg sem közelíti I.r. vádlott esetében a büntetési tétel alsó határát, így esetében csak csekély súllyal vehető figyelembe. A vádlott az elfogását megelőzően elhúzódó időn keresztül kereskedett kábítószerrel, ezért még a jelentős súlyú enyhítő körülmények figyelembe vételével sem indokolt a Btk. 82.§-ának az alkalmazása, ugyanakkor az enyhébb végrehajtási fokozat megállapítását nem kifogásolta.

III.r. vádlott büntetett előéletű, korábbi elítélése nem kábítószerrel, hanem más tudtamódosító szerrel függ össze, erre tekintettel vele szemben intézkedés alkalmazása indokolatlan.

A vádlottakkal szemben kiszabott joghátrány így enyhe, I.r. vádlott esetében a büntetés mértékét a büntetési tételkereten belül, de annak alsó határához közeli mértékben indokolt meghatározni, a közügyektől eltiltás tartamát pedig ehhez igazítani, míg III.r. vádlott esetében intézkedés alkalmazása helyett pénzbüntetés kiszabását tartja indokoltnak.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 477/2018/4. számú átiratában az ügyészségi fellebbezést azonos tartalommal tartotta fent azzal, hogy a fellebbezések irányára tekintettel a tényállás megalapozottsága nem vizsgálható.

Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének a szükséges részletességgel eleget tett, a megállapított tényállásból helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, és a bűncselekmények minősítése is megfelelő.

I.r. vádlott esetében azonban helytelenül rögzítette az előzetes letartóztatás befejező és a házi őrizet kezdő napját, mert a Budai Központi Kerületi Bíróság 43.Bny.3520/2016/2. számú végzésével az előzetes letartóztatás meghosszabbítására irányuló ügyészi indítványt elutasította, a gyanúsított előzetes letartóztatását megszüntette, és házi őrizetét rendelte el, mely végzés ellen az ügyész fellebbezést jelentett be, a fellebbezés pedig ebben az esetben halasztó hatályú. Tekintettel arra, hogy a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság végzését a 2016. szeptember 20. napján kelt, 27.Bnf.11.185/2016/2. számú végzésével hagyta helyben, így az előzetes letartóztatás csak a meghosszabbítás nélküli lejárat napján, így 2016. szeptember 13. napján szűnt meg.

Az elsőfokú bíróság a váddal egyezően rögzítette, hogy I.r. vádlott 2014-2016. években legalább 4-5 alkalommal adott el alkalmanként 1-2 gramm marihuánát tanú1 részére, adagonként 2000 Ft-ért, ebből következik, hogy a kábítószer értékesítéséből 10.000 Ft-ra tett szert, melyre a Btk. 74.§ (1) bekezdésének a./ pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni.

A járulékos rendelkezések törvényesek. A büntetéskiszabás körében értékelendő körülményeket helyesen tárta fel a bíróság, de a kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, így indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és I.r. vádlottal szemben a vagyonelkobzás elrendelése mellett hosszabb tartamú szabadságvesztést szabjon ki, és a kényszerintézkedésre vonatkozó adatokat helyesbítse, III.r. vádlottal szemben pedig pénzbüntetést szabjon ki.