62007FO0030[1]

A Közszolgálati Törvényszék (első tanács) 2009. április 30-i végzése. Lidia Noworyta kontra Európai Parlament. Okafogyottság. F-30/07. sz. ügy

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2009. április 30.

F-30/07. sz. ügy

Lidia Noworyta

kontra

Európai Parlament

"Okafogyottság"

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Noworyta a Parlament 2006. április 28-i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben elutasították a hivatali feljebbvalójának 2005. október 20-i javaslatát, és megtagadták a felperestől a személyzeti szabályzat VI. melléklet 3. cikke értelmében a túlmunkáért járó átalánydíjazást; ez utóbbi átalánydíjazás folyósításához képest vagylagosan a felperes a személyzeti szabályzat 56a. vagy 56b. cikke alapján bármilyen egyéb külön juttatás nyújtását kéri.

Határozat: Nem szükséges határozni az F-30/07. sz., Noworyta kontra Parlament ügyben, melyet töröltek a Közszolgálati Törvényszék nyilvántartásából. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

Eljárás - Felperes, aki kérelmének a kereset benyújtása után adtak helyt

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 75. cikk)

A közösségi bíróságnak joga van az eset körülményeihez képest eldönteni azt, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő működése biztosításának a követelménye igazolhatja-e a megsemmisítés iránti kereset érdemi elutasítását - vagy analógia útján annak megállapítását, hogy a kereset okafogyottá vált, ezért arról nem szükséges határozni - anélkül, hogy a bíróság előzőleg határozott volna az alperes által emelt jogellenességi kifogásról.

Ez a helyzet akkor, ha a Közszolgálati Törvényszék az első ügyben már érdemi határozatot hozott az elé terjesztett ügy felperese javára, és a második ügyben tartott tárgyalás során, a Közszolgálati Törvényszék kérdésére válaszolva a felek előadják, hogy amennyiben az első ügyet a Közszolgálati Törvényszék elfogadhatónak találja és abban érdemi határozatot hoz, nincs szükség a második ügy elbírálására.

(lásd az 5-8. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C-23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26-án hozott ítéletének (EBHT 2002., I-1873. o.) 51. és 52. pontja; C-233/02. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2004. március 23-án hozott ítéletének (EBHT 2004., I-2759. o.) 26. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T-171/02. sz., Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ügyben 2005. június 15-én hozott ítéletének (EBHT 2005., II-2123. o.) 155. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F-134/06. sz., Bordini kontra Bizottság ügyben 2008. április 8-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2008., I-A-1-0000. o. és II-A-1-0000. o.) 56. pontja; F-115/07. sz., Balieu-Steinmetz és Noworyta kontra Parlament ügyben 2009. április 28-án hozott ítélete (EBHT-KSZ 2009., I-A-1-0000. o. és II-A-1-0000. o.).