A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28797/2013/2. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 1. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §] Bíró: Huber Gábor

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

2.K.28.797/2013/2.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Ditrói-Tóth Zsuzsa ügyvéd (dr. Ditrói-Tóth Zsuzsa Ügyvédi Iroda - cím által képviselt felperes neve (cím.) dr. Bagyinka Péter jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatósága (cím.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint le nem rótt kereseti illetéket, valamint az alperesnek tizenöt napon belül 50.000 (ötvenezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2008. június 29-ei taggyűlésén név1 tag - aki felperes ügyvezetője is - bejelentette, hogy a felperesben meglévő 4.500.000,- Ft névértékű üzletrészét 1 db 4.000.000,- Ft, illetve 1 db 500.000,- Ft névértékű üzletrészre osztja, míg név2 tag azt jelentette be, hogy 1.500.000,- Ft névértékű üzletrészét 1 db 1.000.000,- Ft, illetve 1 db 500.000,- Ft névértékű üzletrészre osztja. Mindkét tag bejelentette, hogy az 500.000,- Ft névértékű üzletrészeiket megtartják, a felosztás folytán keletkezett másik részt pedig értékesíteni kívánják; az üzletrészek felosztásáról a taggyűlés egyhangúan döntött, valamint arról is, hogy a tagok értékesíteni kívánt üzletrészeit a felperes saját üzletrészként vásárolja vissza. A név1 val kötött adásvételi szerződés szerint felperes a 4.000.000,- Ft névértékű üzletrészt 936.242.951,- Ft-ért vásárolta vissza, melyből 234.060.738,- Ft személyi jövedelemadó levonása után 702.182.213,- Ft vételárat utal át a tag bankszámlájára. név2 vonatkozásában kötött adásvételi szerződés alapján pedig az 1.000.000,- Ft névértékű üzletrész ellenértékeként a felperes - az 582.653.743,- Ft vételár és a 145.663.436,- Ft személyi jövedelemadó különbözeteként - 436.990.307,- Ft-ot utal a tag javára. Felperes az árfolyamnyereségből származó jövedelem után a személyi jövedelemadót mindkét tag vonatkozásában megfizette.

Az üzletrészek visszavásárlását követően felperes 83,34 %-os saját üzletrésszel rendelkezett, a fennmaradó 16,66 % pedig fele-fele arányban (8,33%) a két tagnál maradt, melyek után őket törzsbetéteik után 50-50 %-os szavazati arány illette meg őket.

2008. október 22-én a felperes taggyűlése az előbbiek szerint megszerzett saját üzletrészek bevonásáról döntött, mely által a felperes törzstőkéje 6.000.000 forintról 1.000.000 forintra csökkent. Felperes a tagoktól visszavásárolt saját üzletrész 1.518.896.694,- Ft ellenértékét a saját üzletrész bevonásával egy időben rendkívüli ráfordításként számolta el.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága az .... számú levéllel elrendelt központosított ellenőrzés alapján bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett felperesnél 2008. év tekintetében valamennyi adónemre vonatkozóan. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó 2467383018 számú jegyzőkönyvre a felperes észrevételeket tett.

A 2011.augusztus 12-én kelt felhívás mellékletének 16. pontjában az elsőfokú adóhatóság felhívta a felperest nyilatkozattételre a következők szerint: "/.../ taggyűlési határozat alapján került sor a saját üzletrész visszavásárlására 1.518.896.694,-Ft értékben. Kérjük nyilatkozzon arra vonatkozóan, részletes számítással alátámasztva, hogy a fenti összeg megosztása a tagok között hogyan és mi alapján történt, tekintettel arra, hogy a tagok tulajdonosi részaránya 75:25 % volt a saját üzletrész visszavásárlásának időpontjában?" név1 felperesi ügyvezető 2011. szeptember 5-én kelt nyilatkozata szerint "/.../ a kérdések 16. pontjára a válaszom, hogy nem történt számítás. Mi azt megbeszéltük, hogy úgy fizetjük ki, ahogy ez megtörtént."

2011. szeptember 28-án felperest az elsőfokú adóhatóság felhívta a felperest annak közlésére, hogy mi volt a saját üzletrészek visszavásárlásának oka és célja (melléklet 1. kérdése), mi alapján került meghatározásra a saját üzletrész visszavásárlási ára (2. kérdés), mennyiben szolgálta a vállalkozási, bevételszerző tevékenységet a saját üzletrész visszavásárlása és az azt követő bevonása, milyen tények, körülmények igazolják, hogy ezen gazdasági események valóban a vállalkozási, bevételszerző tevékenységet szolgálták (3. kérdés), továbbá miért éppen a megvalósított módon történ a visszavásárlása és bevonása a saját üzletrészeknek, amikor más lehetőség is adott volt ugyanazon cél eléréséhez (4. kérdés). A felperes 2011. október 6-án kelt nyilatkozata a kérdésekre összevont nyilatkozatot tett, melyben megjelölte a tagok részére kifizetett ellenértékeket és az azok után levont és megfizetett személyi jövedelemadót, hivatkozott a cégnyilvántartásban történt változásokra, és idézte a Gt. kommentárját azzal, hogy a "társaság minden törvényi feltételt teljesített."

Az elsőfokú adóhatóság a 2012. január 19-én hozott 2468228420 számú határozatában felperes terhére különböző adónemekben - közöttük a keresettel érintett társasági adó adónemben is 2008. évre - összesen 249.626.000,- Ft adóhiányt állapított meg, és annak, valamint 74.888.000,- Ft adóbírság és 54.228.000,- Ft késedelmi pótlék, továbbá 200.000,- Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Határozatának indokolásában a per szempontjából lényeges körben (jegyzőkönyv VI/45. pont) a 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15.§ (2)-(3) bekezdés, 86.§ (2) és (6) bekezdés, az 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.tv.) 1.§ (1) , (2) és (5) bekezdés, 8.§ (1) bekezdés d) pont, 3. számú melléklet, valamint a 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1.§ (7) bekezdés és 2.§ (1) bekezdés rendelkezéseire hivatkozott. Megállapította, hogy felperes az Sztv. előírásainak megfelelően számolta el rendkívüli ráfordításként a saját üzletrész visszavásárolt ellenértékét a bevonáskor, azonban - a saját üzletrész visszavásárlásának okára és céljára, a visszavásárlási ár névértéket meghaladó mértékére vonatkozó magyarázat hiányában - a gazdasági eseménysorozat a felperes vállalkozási, bevételszerző tevékenységével nem volt összefüggésbe hozható; felperes eljárása nem felelt meg a Tao.tv. 8.§ (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak, amikor e ráfordításként elszámolt összegszerűséggel a 2008. évi társasági adóalapját nem növelte meg. A felperes észrevételeire tekintettel megállapította, hogy a Tao.tv. 3. számú melléklete nem taxáció, a társaság tagjainak kedvezőbb volt a névérték felett visszavásárolt üzletrészek után keletkező árfolyamnyereség címén hozzájutni a felperesben felhalmozódott nyereséghez, mely által a felperes és annak tagjai is jelentős - az adóhatóság számítása szerint 389.881.288,- Ft - adóelőnyre tettek szert. Az elsőfokú adóhatóság valamennyi megállapítás vonatkozásában egységesen 30 % adóbírságot állapított meg.