A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22256/2012/8. számú határozata határozat megsemmisítése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 235. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.22.256/2012/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, határozat megsemmisítése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2011. december 8. napján kelt 40.P.22.065/2011/10. sorszámú ítélete ellen, az alperes részéről 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint + ÁFA mértékű másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes keresetében a 2010. december 19-ei alperesi kongresszuson meghozott határozatok, köztük a kizárásáról rendelkező határozat megsemmisítését kérte, figyelemmel arra, hogy a kongresszus összehívására nem a működési szabályzat 6. § 2. pontjában írtak alkalmazásával került sor. Előadása szerint a párt elnöksége nem 2010. december 19. napjára, hanem 2010. december 18. napjára hívta össze a kongresszust, így a 2010. december 19. napján megtartott kongresszus nem felelt meg az alperes belső szabályzatában foglaltaknak, ezért az ott hozott határozatok törvénysértőek. Keresete jogcímeként az 1989. évi II. törvény 10. § (1) bekezdését jelölte meg.

Az alperes a keresetnek való helyt adást nem ellenezte, a keresetet az előadott tényállás és az abból levont jogkövetkeztetés tekintetében is megalapozottnak találta, azzal egyetértett.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperes 2010. december 19. napján megtartott kongresszusán hozott határozatait, köztük a felperes kizárásáról szóló határozatot megsemmisítette. Döntött a perköltség viselése tárgyában is. Az elsőfokú bíróság figyelemmel arra, hogy az alperes a keresetet teljes mértékben elismerte, a Pp. 163. § (2) bekezdése alkalmazásával nem folytatott le bizonyítási eljárást. A Pp. 221. §-ának (3) bekezdése értelmében ítélete csak az ügy rövid tényállását és az alkalmazott jogszabályokat tartalmazta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel élt, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Egyidejűleg a 2011. december 8-ai tárgyalás elmulasztása miatt igazolási kérelmet is előterjesztett. Fellebbezése indokául arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem biztosította, hogy a perbeli cselekményekről tudomást szerezzen, ugyanis az iratokat a leváltott elnök - XX - címére kézbesíttette, ezzel elzárta az alperest a védekezés lehetőségétől. Kifogásolta, hogy XX képviseleti jogát a bíróság nem vizsgálta, ugyanis az 2011. szeptember 2-án szűnt meg, ennek ellenére a bíróság a 2011. szeptember 6-án érkezett elismerő nyilatkozatára alapította ítéletét. Az alperesi képviselő megítélése szerint - mivel 1989 óta ő a párt jogtanácsosa, a párt főügyésze - őt értesíteni kellett volna a perről, az ő megkerülésével nem lehetett volna a peres eljárást lefolytatni. Hivatkozása szerint a kereset elkésett, mivel a felperes már 2010. december 19-én tudott az általa támadott határozatokról és 2011. január 20-án tudomással bírt az alperesi párt tagjai közül történő kizárásáról is. Állította, hogy a keresetindítási határidő vonatkozásában XX által tett nyilatkozat valótlan. XX leváltására 2010. november 20. napján került sor, az erről szóló határozat a bíróság előtt megtámadásra nem került. Véleménye szerint a keresettel támadott határozatok mindenben megfeleltek a törvényes előírásoknak. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása nem áll egymással összhangban, ugyanis az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság a felperes kereseteként csak az őt kizáró határozat megsemmisítését jelölte meg, ezzel szemben az ítélet rendelkező részében a bíróság valamennyi 2010. december 19-i határozatot megsemmisíti.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú eljárásban csupán az vizsgálható, hogy jogszerű volt-e az elsőfokú bíróság döntése. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárásban az elismerő nyilatkozatot a párt bejegyzett elnöke tette, képviseleti joga szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a képviseleti jogát törlő végzés már megszületett. Kizárólag a végzés jogerőre emelkedésének időpontja vizsgálandó abból a szempontból, hogy az alperes törvényes képviselőjeként mely időpontban kit kell tekinteni.