BH 2015.12.324 I. Amennyiben a terhelt nagy tételben vásárol továbbértékesítés céljára kábítószert, kábítószer csomagolására, hígítására, adagolására szolgáló eszközökkel rendelkezik, cselekménye kereskedelemnek minősül [1978. évi IV. tv. 282/A. § (1) bek. 4. fordulat és (3) bek.; Btk. 176. § (1) bek. 4. fordulat és (3) bek.].

II. A Btk. időbeli hatálya vizsgálatánál a súlyosítási tilalomnak nincs jelentősége [Btk. 2. §; Be. 354. §].

III. A Btk. időbeli hatályának téves alkalmazása önmagában nem felülvizsgálati ok [Btk. 2. §; Be. 416. § (1) bek. a) és b) pont].

[1] A törvényszék a 2013. május 21. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki kábítószerrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 282/A. § (1) bek. IV. fordulata és (3) bek.] és magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §), amiért őt halmazati büntetésül 9 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] A törvényszék ítélete ellen a terhelt és védője által bejelentett fellebbezések alapján eljáró ítélőtábla a 2014. április 30. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a törvényszék ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt egészséget veszélyeztető bűncselekményét a 2012. C. tv.(a továbbiakban: hatályos Btk.) 178. § (1) bekezdésének III. és V. tételeibe ütköző, de a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklása bűntettének, a közbizalmat sértő bűncselekményét a hatályos Btk. 345. §-ába ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítette. Rögzítette, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A törvényszék elsőfokú ítélete tényállásának történeti részében a következőket rögzítette:

[4] A terhelt 2009. év első felétől K1-es versenyek rendezésében vett részt, melyek során Hollandiában megismerkedett egy D. keresztnevű, ismeretlen személyazonosságú férfival, aki nagy tételben forgalmazott kábítószert. A férfi felajánlotta a terheltnek, hogy 5000 euró fizetség ellenében szállítson nagy tételben továbbértékesítésre szolgáló kábítószert Hollandiából Magyarországra.

[5] A terhelt 2010. év első felében anyagi gondokkal küzdött, ezért vállalta, hogy barátnőjével Olaszországban történő nyaralását követően Hollandiába utazik és onnan a fenti feltételek szerint nagy mennyiségű kábítószert szállít Magyarországra. A szállítás részleteiről a terhelt 2011. június első napjaiban B.-n, egy ismeretlen személyazonosságú férfival állapodott meg, akinek a telefonszámát korábbi hollandiai útján pontosan meg nem állapítható személyazonosságú személyek bocsátották rendelkezésére.

[6] A terhelt 2010. június 4-én hagyta el az országot, majd a megállapodásnak megfelelően, az olaszországi nyaralást követően június 13-án Hollandiába utazott, ahol az ismeretlen személytől B.-n korábban kapott megbízás alapján aznap Rotterdamban, a D. keresztnevű személytől egy hátizsákban elhelyezve 9 db barna zacskóban 5823 gramm tömegű amfetamint tartalmazó, illetve 817,3 gramm tömegű kokaint tartalmazó kábítószert vett át abból a célból, hogy azt továbbértékesítés végett Magyarországra szállítsa és az ismeretlen személyazonosságú megbízónak adja át.

[7] A terhelt a kábítószert tartalmazó hátizsákot a barátnője tulajdonát képező személygépkocsiban a jobb első ülés mögött helyezte el, majd a gépkocsival Hollandiából Németországon és Ausztrián keresztül utaztak vissza Magyarországra.

[8] Mielőtt az autóval Ausztriában a magyar határhoz értek, a terhelt kiszállt az autóból, magához véve a hátizsákot és gyalog kelt át a határon, és csak később szállt vissza a gépjárműbe, azt követően, hogy a határátkelőt elhagyták.

[9] A Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálat parancsnokság Gy. Bevetési Osztályának járőrei 2010. június 15. napján 20 óra 40 perckor az M1 autópályán ellenőrzés alá vonták a személygépkocsit, amelyben a terheltnél megtalálták a kábítószereket.

[10] A terhelt által továbbértékesítésre Magyarországra szállított és tőle lefoglalt összesen 5823 gramm tömegű masszaszerű anyag 1694 ± 8,1 gramm amfetamin-bázist, a 817,3 gramm tömegű por 472,2 ± 9,2 gramm kokain-bázist tartalmazott, ami a jelentős mennyiség alsó határát külön-külön is meghaladja, annak legalább 169-szorosa, illetve 11,8-szorosa.

[11] A terhelt a fentieken túl ismeretlen körülmények között továbbértékesítés céljából 12 csomagban összesen 10 953,7 gramm tömegű, 2674 ± 2,1 gramm amfetamin-bázist tartalmazó masszaszerű anyagot is megszerzett, melyet az általa bérelt lakásban tartott. A kábítószert a nyomozó hatóság a házkutatás során a kábítószer adagolására, csomagolására, hígítására szolgáló eszközökkel és anyagokkal együtt lefoglalta.

[12] Az amfetamin és a kokain a Btk. 286/A. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kábítószernek minősül.

[13] A terhelt hamis személyi adatokkal 2009. január 7. napján lakásbérleti szerződést kötött, a szerződés megkötésekor valótlan személyi adatokat közölt, a lakásbérleti szerződést Sz. V. nevén írta alá, majd a lakásbérleti jogviszony létrejöttének igazolására a szerződés egy példányát átadta a lakástulajdonos bérbeadónak.

[14] Az ítélőtábla másodfokú ítéletében az elsőfokú ítélet tényállásának e részét annyiban helyesbítette, illetve egészítette ki, hogy a terhelt az ismeretlen férfival 2010. június 1. napjaiban állapodott meg, a lakásban talált kábítószer hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határának 267-szerese, a kábítószerek együttes hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határának 447,8-szorosa, a különösen jelentős mennyiség alsó határának 44,78-szorosa, és a terhelt a tényállás 1. és 2. pontjaiban szereplő kábítószert nagy tételben kívánta ismeretlen személyek részére értékesíteni. A másodfokú bíróság egyebekben a tényállást megalapozottnak találta.

[15] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványát a védő a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapította és arra hivatkozott, hogy a terhelttel szemben a Btk. 2. §-ában foglaltak téves alkalmazásával törvénysértő büntetés került kiszabásra. Kifogásolta a védő a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb szabályaira figyelemmel az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazását, mivel ennek alapulvétele mellett a másodfokú bíróság által alkalmazott minősítés szerint a kiszabható büntetési tételkeret 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztés, ugyanez a korábbi hatályos Btk. szerint 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztés. Erre tekintettel indítványozta a védő a támadott határozat megváltoztatását, a terhelttel szemben a korábban hatályos Btk. rendelkezéseinek alkalmazását és ehhez kapcsolódóan a kiszabott büntetés enyhítését.

[16] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak jelölte meg. A legfőbb ügyészi álláspont szerint az ítélőtábla a felülvizsgálati indítványban kifejtettektől eltérő okból, de törvénysértően minősítette a terhelt cselekményét, azonban a törvénysértő minősítés nem járt törvénysértő büntetés kiszabásával, ezért - és mivel nincs a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány - a minősítés megváltoztatására nincs törvényes lehetőség.