31969L0464[1]

A Tanács irányelve (1969. december 8.) a burgonyarák elleni védekezésről

A Tanács irányelve

(1969. december 8.)

a burgonyarák elleni védekezésről

(69/464/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződésre és különösen annak 43. és 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

mivel a burgonyatermelés fontos helyet foglal el a Közösség mezőgazdaságában;

mivel a burgonyahozamot állandóan fenyegetik a károsító szervezetek;

mivel a burgonyatermesztés során az ilyen károsító szervezetek elleni védekezésnek nemcsak a termelési kapacitás fenntartását kell biztosítania, hanem a mezőgazdasági termelékenység növelését is;

mivel azok a védőintézkedések, amelyek célja a károsító szervezetek egyes tagállamokba történő bevitelének megakadályozása, csak korlátozott eredményt érnének el akkor, ha e szervezetek ellen nem védekeznének egyszerre és tervszerűen a Közösség egész területén, és terjedésüket nem akadályoznák meg;

mivel a burgonyát leginkább károsító szervezetek egyike a Synchytrium endobioticum (Schilb.) Perc., a "burgonyarák" gombabetegség kórokozója;

mivel ez a betegség több tagállamban előfordult, és található néhány körülhatárolt fertőzési forrás a Közösségen belül;

mivel ha nem születnek hatékony intézkedések a betegség elleni védekezés és a betegség terjedésének megakadályozása érdekében, a burgonyatermesztés a Közösség egész területén állandó veszélynek van kitéve;

mivel ahhoz, hogy ki lehessen irtani e károsító szervezetet, minimális rendelkezéseket kell elfogadni a Közösség számára; mivel a tagállamoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy szükség esetén kiegészítő vagy szigorúbb rendelkezéseket fogadjanak el;

mivel fontos szerepet játszanak azok a burgonyaváltozatok, amelyek ellenállóak e károsító szervezet bizonyos fajtáival szemben; mivel e burgonyaváltozatok termesztése, különösen a fertőzött parcellákat körülvevő biztonsági övezetekben, elsődleges fontosságú; mivel ezért általános érdek, hogy időközönként kihirdessék e burgonyaváltozatok listáját;

mivel a fertőzés jelenlétének és a változatok ellenálló képességének megállapítása érdekében szükségesnek tűnik olyan megfelelő módszerek alkalmazása, amelyek ellen a tagállamok nem emelnek kifogást,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ez az irányelv a burgonyarák elleni védekezés és e gombabetegség terjedésének megakadályozása érdekében a tagállamokban teendő minimális intézkedésekre vonatkozik.

2. cikk

(1) A Synchytrium endobioticum (Schilb.) Perc., azaz a burgonyarák kórokozója előfordulásának megállapítása esetén a tagállamok elhatárolják a fertőzött parcellát, valamint egy olyan biztonsági övezetet, amely elég nagy ahhoz, hogy a környező területek védelmét biztosítsa.

(2) Egy parcellát akkor kell fertőzöttnek tekinteni, ha a burgonyarák tüneteit az adott parcellának legalább egy növényén tapasztalták.

3. cikk

A tagállamok előírják, hogy a fertőzött parcellákból származó burgonyagumókat és -szárakat olyan eljárásnak kell alávetni, amely a károsító szervezetet megsemmisíti. Ha már nem lehetséges megállapítani, hogy a fertőzött gumók és szárak honnan származnak, a teljes tételt, amelyben a fertőzött gumókat és szárakat találták, ilyen eljárásnak kell alávetni.

4. cikk

A tagállamok előírják, hogy a fertőzött parcellákon:

a) nem termeszthető burgonya;

b) semmilyen, átültetésre szánt növény nem termeszthető és a talajban vagy más módon nem tárolható.

5. cikk

(1) A tagállamok előírják, hogy a biztonsági övezetben csak olyan burgonyaváltozat termeszthető, amely ellenálló a Synchytrium endobioticum-nak a fertőzött parcellán talált fajtáival szemben.

(2) Valamely burgonyaváltozatot akkor kell a Synchytrium endobioticum valamely fajtájával szemben ellenállónak tekinteni, ha az az adott fajta kórokozója által okozott fertőzésre oly módon reagál, hogy a másodlagos fertőzés veszélye nem áll fenn.

6. cikk

A tagállamok csak akkor vonják vissza a burgonyarák elleni védekezés illetve e betegség elterjedésének megakadályozása érdekében hozott intézkedéseket, ha a Synchytrium endobioticum előfordulása már nem tapasztalható.

7. cikk

A tagállamok tiltják Synchytrium endobioticum tenyészetek birtoklását.

8. cikk

A tagállamok tudományos célból, vizsgálat és szelekciós tevékenység céljából engedélyezhetnek eltéréseket a 3., 4., 5. és 7. cikkben említett intézkedésektől azzal a feltétellel, hogy az ilyen eltérések nem befolyásolják károsan a burgonyarák elleni védekezést és nem idézik elő e betegség elterjedésének veszélyét.

9. cikk

Amennyiben szükségesnek bizonyul, a tagállamok a burgonyarák elleni védekezés, illetve a betegség elterjedésének megakadályozása érdekében elfogadhatnak kiegészítő vagy szigorúbb rendelkezéseket.

10. cikk

(1) A tagállamok minden év január 1-je előtt közlik a Bizottsággal azoknak a burgonyaváltozatoknak a listáját, amelyeket értékesítésre elfogadtak, és amelyeket hivatalos vizsgálat alapján a Synchytrium endobioticum-mal szemben ellenállónak találtak. A tagállamok közlik, mely fajtákkal szemben ellenállóak a burgonyaváltozatok.

(2) A Bizottság biztosítja, hogy a tagállamok közlése alapján az ellenálló burgonyaváltozatok listáját minden évben, lehetőleg február 1-je előtt, közzétegyék.

11. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a Synchytrium endobioticum által okozott fertőzésnek és a burgonyaváltozatok e szervezettel szembeni ellenálló képességének a megállapítása olyan megfelelő módszerekkel történjen, amelyek ellen a tagállamok nem emelnek kifogást.

12. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított két éven belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1969. december 8-án.

a Tanács részéről

az elnök

J. M. A. H. Luns

[1] HL 28., 1967.2.17., 454/67. o.

--------------------------------------------------