BH+ 2013.2.78 Ha a munkáltató a prémium kiírására vállalt kötelezettségét határidőben nem teljesíti, ez a mulasztás a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésére okot adó jelentős súlyú kötelezettségszegésnek nem minősül [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. § (1) bekezdés a) pont].

A kontrolling igazgató munkakörű alperes, a munkáltatói jogkörgyakorló magyar ügyvezető és a gazdasági igazgató 2006. május 15-én megbeszélést tartott, ahol az alperes távozási szándékát jelentette be. A munkáltató részéről jelenlévők közölték, hogy a távozását tudomásul veszik, de a felmondási idő letöltéséhez ragaszkodnak tekintettel arra, hogy új munkavállaló alkalmazása válik szükségessé. A megbeszélésen a prémiumkiírásról nem volt szó.

Az alperes 2006. május 17-én a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette közölve, hogy a következő naptól nem végez munkát, de rendelkezésre áll a munkakör átadása érdekében. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a hatályos munkaszerződése alapján a munkáltató részére legkésőbb minden tárgyév február 28-áig írásban kiadja az előzetesen egyeztetett prémium célkitűzéseket, és meghatározza a prémium összegét. A 2006-os évre ezen kötelezettségét a munkáltató nem teljesítette, ennek következtében a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése indokolt.

A felperes közölte az alperessel, hogy a rendkívüli felmondását tudomásul vette, és felhívta, hogy 2006. május 24-én a munkakörét adja át, majd az alperes helyébe lépő új munkavállaló betanítását segítse. Az alperes a megadott napon bement a munkahelyére, de az új munkavállaló foglalkoztatásának elősegítésétől elzárkózott.

A felperes munkáltató a keresetében az Mt. 101. §-ának (1) bekezdése alapján kérte az alperes kötelezését a felmondási időre járó munkabér megfizetésére, 3 052 690 forint összegben.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett elő az Mt. 96. § (7) bekezdése alapján. A felperestől 3 027 420 forint felmondási időre járó átlagkeresetet, továbbá 1 009 140 forint végkielégítés megfizetését igényelte kamatokkal együtt.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy átalánykártérítés címén fizessen meg a felperesnek 3 052 690 forintot, míg az alperesnek az illetmény iránti viszontkeresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint - utalva az Mt. 96. § (1) és (7) bekezdésében, valamint az Mt. 100. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - előkérdésnek tekintette annak vizsgálatát, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogszerű volt-e. Megállapította, hogy a munkavállaló a felperesnek a prémium kiírásával kapcsolatos nem határidőben teljesített gyakorlatát nem kifogásolta, azt elfogadta. A bíróság megítélése szerint ha a munkáltató valamely kérdésben helytelen (határidőt be nem tartó) gyakorlatot folytat, és azt a munkavállaló nem kifogásolja, hallgatólagosan elfogadja, akkor csak abban az esetben lehet a munkáltató lényeges kötelezettségszegésének tekinteni, amennyiben erre írásban felhívja a figyelmet.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, kötelezte, hogy tizenöt napon belül fizessen az alperesnek hat havi felmondási időre járó átlagkereset címén 3 052 690 forintot, két havi végkielégítés címén 1 017 563 forintot és ezen összegek késedelmi kamatát.

A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság végzésével a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint téves a másodfokú bíróság azon hivatkozása, miszerint a munkáltató a rendkívüli felmondást elfogadta, így az abban foglalt indokok vizsgálata az eljárás során már szükségtelen volt. Az elfoglalt jogi álláspontja miatt tehát a másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás jogszerűségét nem bírálta el, így azt a megismételt eljárás során vizsgálat tárgyává kell tennie.

A megismételt eljárást követően a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Kifejtette, hogy a felperesi munkáltató a per során nem vitatta, miszerint a rendkívüli felmondás indoka - vagyis, hogy a munkaszerződésben rögzítettek ellenére nem történt meg a tárgyév február 28. napjáig az alperesi munkavállaló részére a prémium kifizetése - a valóságnak megfelel, azonban jogszerűnek nem tekinthető, mert a munkáltató mulasztása nem olyan súlyú, ami a rendkívüli felmondást megalapozná. Annak közlésekor az üzleti évből csak két és fél hónap telt el, a hátralévő időben a prémiumkitűzésre a felperesnek még lehetősége lett volna.

Az alperes a per során állította, hogy a prémium kiírás elmaradását többször sérelmezte a közvetlen felettesénél, K. L.-nél, azonban intézkedés ennek ellenére nem történt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ennek azért nincs különösebb jelentősége, mivel a munkáltatói mulasztás súlyának értékelését nem befolyásolja az, hogy a munkavállaló a munkáltatói magatartást sérelmezte-e vagy sem.

A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkáltató azon mulasztása, miszerint az alperes részére a munkaszerződésében meghatározott időpontig, azaz 2006. február 28-áig nem történt meg a prémium kitűzése, nem tekinthető olyan súlyú kötelezettségszegésnek, ami az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján a rendkívüli felmondás alapjául szolgálhat.

A prémium kiírás elmaradása, illetve késedelme nem hozza a munkavállalót olyan súlyosan hátrányos helyzetbe, mint például a munkabér kifizetés elmaradása, ami a rendkívüli felmondás jogszerű alapjául szolgálhat a következetes bírói gyakorlat szerint. A munkavállaló nem került létbizonytalan helyzetbe, hiszen a havi 504 570 forint munkabérét nem vitatottan megkapta, így önmagában a prémium kitűzés késedelmessége, illetve elmaradása a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését nem alapozza meg.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a felperes keresetének elutasítására és a viszontkeresetnek való helytadásra irányult.

Hivatkozása szerint a jogszerű rendkívüli felmondást annak teljes tartalmával a felperesi munkáltató külön levélben tudomásul vette és elfogadta. A prémiumfeladat késedelmes kiírása a munkavállalóra nézve hátrányokkal járhat, amennyiben ugyanis a jelentős késedelemmel kitűzött feladatot nem tudja teljesíteni, úgy a prémiumnak csak egy részét kapja meg, vagyis önhibáján kívül anyagilag jelentős hátrány éri. A későn kitűzött prémiumfeladatok és az abból egyenesen következő "feladatteljesítési lehetetlenülés" kizárólag a felperesnek felróható jogellenes magatartás egyenes következménye. Elfogadhatatlan, hogy a munkáltató rendkívüli felmondást megelőző jogsértő magatartása a korábbi folyamatos, nem megfelelő gyakorlatra hivatkozással menthető lenne. A másodfokú bíróság ítélete alapján az alperes számára kifizetett összeget felélte, azt tanfolyamokra, illetve a családjára költötte. Az újabb jogerős ítélet alapján az alperesnek a kézhezvételt követő tizenöt napon belül 3 052 690 forintot kellene visszafizetnie, amelyre anyagilag képtelen. Megtakarítása nincs, ingatlanvagyonnal vagy bármilyen más, nagy értékű ingósággal nem rendelkezik.