A Szegedi Ítélőtábla Pf.21006/2017/4. számú határozata kegyeleti jog megsértése tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 219. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:51. §, (1) bek., 2:52. §, (3) bek.] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.21.006/2017/4.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Szűcs András ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Bóta Zoltán ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kegyeleti jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2017. szeptember 20. napján kelt 4.P.21.299/2016/20. számú ítélete ellen a felperes részéről 21., az alperes részéről 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és mellőzi a felperes édesanyja kórbonctani vizsgálatának elvégzésével megvalósított személyiségi jogsértés megállapítását.

Az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét 200.000,- (Kettőszázezer) Ft-ra és annak az elsőfokú ítélet szerinti mértékű és tartamú késedelmi kamatára leszállítja.

Mellőzi az alperest elsőfokú eljárási költség megfizetésére kötelező rendelkezést, és kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000,- (Ötvenezer) Ft elsőfokú eljárási költséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 25.000,- (Huszonötezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt 72.000,- (Hetvenkettőezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes édesanyja, néhai (személy neve) az alperes szervezeti egységeként működő ... Kórházban hunyt el 2015. november 30-án. Lánya, aki a felperes testvére, még ezen a napon a "Kórbonctani vizsgálat elrendelése/mellőzése" elnevezésű nyomtatványon kijelentette, hogy nem merült fel kifogás az elhunyt orvosi kezelésével kapcsolatban, egyben kérte kórbonctani vizsgálatának mellőzését. Az okiraton a halottvizsgálatot végző orvos rögzítette, hogy rendkívüli haláleset gyanúja nem merült fel, a halál oka a klinikai vizsgálatokkal megállapítható volt, nem perinatális halál következett be, az elhunyt nem volt szervátültetés donora vagy recipiense, foglalkozási eredetű megbetegedésben nem szenvedett és annak gyanúja sem merült fel, hogy a halála ezzel van okozati összefüggésben, az elhunyt szervezetébe újra felhasználható nagy értékű műszert vagy eszközt nem ültettek, az esetnek tudományos vagy oktatási jelentősége nincs, az elhunytat nem kívánják hamvasztani. Az orvosi dokumentumok szerint ennek ellenére a kezelőorvos, az osztályvezető főorvos, és a patológus szakorvos egyaránt kórbonctani vizsgálatot javasolt. A kórház vezetője 2015. december 2-án elrendelte az elhunyt kórbonctani vizsgálatát. A néhairól ugyanezen a napon "Feljegyzés" készült, amely azt tartalmazza a klinikai epikrízis címszó alatt, hogy "rövid, kétnapos observatiot követően alarmirozó tünetek nélkül exitált. Halálának oka infarctus pneumonia és következményes légzési elégtelenség lehetett". A halál okát megállapító patológus a halálozás jellegét természetesnek minősítette. A néhai kórbonctani vizsgálatára 2015. december 2-án került sor, amely megerősítette a korábban már leírt közvetlen halálokot, illetve a megelőző állapotot és az alapbetegséget. A boncolási jegyzőkönyv belszervi leírásban a külső leírás szerint idős nőről a következő szöveget tartalmazza: "prosztata lebenyei gesztenyényiek, megtartott mirigyes szerkezetűek, a herék borékban helyezkednek el, fosztható állományúak".

A néhai hozzátartozói - köztük a felperes - a halottvizsgálati bizonyítványt átvéve észlelték, hogy annak 22. pontja szerint a néhai boncolás után elhamvasztható annak ellenére, hogy koporsós temetést kértek. Az alperes megkeresésükre kiadta az elhunyt kezelésével és kórbonctani vizsgálatával kapcsolatos iratokat. A felperes a boncolási jegyzőkönyvet olvasva felháborodva szembesült a sérelmezett szövegrésszel, amely nagy megrökönyödést keltett mind benne, mind a többi hozzátartozóban.

A felek között megindult levelezés során az alperes 2016. február 15-én az elkövetett adminisztratív hibáért, illetve annak kegyeletsértő jellegéért a felperestől elnézést kért és sajnálkozását fejezte ki.

A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy az alperes kegyeleti jogot sértett a néhai boncolásának elrendelésével, valamint a boncolási jegyzőkönyv idézett szövegével, egyben 1.000.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni. Sérelemdíj iránti igényének mértékét azzal indokolta, hogy abból méltó síremléket kíván emelni elhunyt édesanyjának. A költség a követelt sérelemdíjjal azonos összegű.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta, hogy a boncolási jegyzőkönyv elírást tartalmazott, azonban hangsúlyozta, azért a pert megelőzően már elnézést kért. Vitatta, hogy a boncolás elrendelése törvénysértő lett volna. Hivatkozott a kórházban készült feljegyzés epikrízis részére, amelyben a halál okaként szereplő "lehetett" szó használata utal arra, hogy az nem volt egyértelműen megállapítható, ezért a boncolás elrendelése indokolt volt. Az igényelt sérelemdíj összegét is eltúlzottnak tartotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, az alperes a felperes 2015. november 30. napján elhalálozott édesanyja kórbonctani vizsgálatának elvégzésével, valamint a boncolási jegyzőkönyv kismedencei szervek leírásánál elkövetett hibájával megsértette a néhai emlékét, a felperes mint hozzátartozó kegyeleti jogát. Kötelezte egyben 500.000,- Ft sérelemdíj és késedelmi kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 219. § (2) bekezdése alapján a perbeli esetben nem volt kötelező a kórbonctani vizsgálat elvégzése. Ezt erősítette (tanú neve) tanúvallomása, aki úgy nyilatkozott, hogy el lehet tekinteni a vizsgálattól, ha a halálok ismert, és személyesen akkor sem szokta javasolni a boncolást, ha a hozzátartozó nem kéri azt. E tanúvallomás és az okirati bizonyítékok értékelésével az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a törvényi előírásokkal szemben került sor a kórbonctani vizsgálat elvégzésére.