BH+ 2006.10.460 A rendes bíróság a választottbíróság ítéletét érdemben nem bírálhatja felül. A választottbíróság ítéletébe szereplő esetleges számítási hiba vagy téves jogalkalmazás önmagában nem ad alapot a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére, közrendbe ütközés jogcímén [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 55. § (2) bek. b) pontja, Ptk. 359. §].

A jogerős elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a jelen per alperese és a …Brókerház Rt. 1999. március 12-én tőkeszámla szerződést, valamint ügyfélszámla - értékpapírszámla - és értékpapír letéti számla vezetésére vonatkozó szerződést kötöttek. A szerződés teljesítése során különböző befektetési tanácsadásokra került sor, illetve különböző tranzakciók lefolytatása is megtörtént. A jelen per felperese, illetve jogelődje a portfolió kezelési tevékenységet a jelen per alperesének magánszámlájára folytatta, ennek eredményeként 2003. június 18-án 51 233 000 Ft árfolyamértékű portfolió meglétéről küldött kimutatást a jelen per alperesének. Az alperes a szerződést 2003. október 2-án kelt levelében felmondta és ezt követően jutott tudomására, hogy a korábbi értesítéssel szemben alig 100 000 Ft összeget meghaladó portfolió áll a rendelkezésére.

A jelen per alperese a Pénz és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság előtt keresetet indított a jelen per felperesével szemben. Módosított keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze a jelen per felperesét, vagy 36 102 205 db K&H Pénzpiaci Alap letétjegy kiadására a szerződés elszámolásaként, vagy ennek ellenértékeként 51 961 336 Ft megfizetésére kártérítés jogcímén.

A jelen per felperese a kereset elutasítását kérte, vitatva a jelen per alperese által hivatkozott elszámolást tartalmazó értesítő valóság tartalmát. Viszontkeresetet terjesztett elő 1 779 000 Ft erejéig arra hivatkozva, hogy a jelen per alperese a 15 millió Ft összegű tényleges befizetésénél ilyen összegben többet vett fel a számlájáról.

A Pénz és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság 2004. november 18-án kelt 16/2003/B18. számú ítéletében kötelezte a jelen per felperesét, hogy 15 napon belül fizessen meg a jelen per alperesének 51 961 336 Ft tőkét és annak 2003. október 3-ától számított - az ítéletben részletezett mértékű - kamatát, valamint 3 284 146 Ft perköltséget. A viszontkeresetet elutasította. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a perben nem merült fel olyan dokumentum, amelyből kiindulva az elszámolás tényszerűen elvégezhető lett volna. Ezért a Választottbíróság a kár összegének megállapításánál a Ptk. 359. § (1) bekezdését alkalmazta, figyelemmel arra, hogy a kár pontos forint-összege nem állapítható meg az alapul szolgáló tevékenység jellegére, a benne rejlő kockázati elemekre, az 1999-óta eltelt időtartamra, valamint a bizonytalan és nehezen prognosztizálható gazdasági-tőzsdei környezetre tekintettel. Az általános kártérítés összegének meghatározásakor abból indult ki, hogy a jelen per alperese 1999-ben és ezt követően - nem vitásan - mekkora összeget helyezett el vagyonkezelés céljából a felperesnél és a vagyonkezelés négy éve alatt bekövetkezett piaci változások alapján e portfolión mekkora mértékű növekedést realizálhatott. Megállapította, hogy a szerződés megszűnésével egyidőben beállt elszámolási kötelezettségével a jelen per felperese késedelembe esett, így késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte.

Felperes a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérte a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján arra hivatkozva, hogy az ítélet a közrendbe ütközik. Előadta, hogy a szerződés fennállása alatt az alperes nem vitásan 40 000 000 Ft-ot fizetett be, ugyanakkor 16 779 000 Ft-ot fel is vett a számlájáról. A Választottbíróság a számításainál figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes 16 779 000 Ft-ot korábban már felvett. E tőkeösszeg és járulékai erejéig a felperes kártérítési felelőssége nem áll fenn. Azzal, hogy a Választottbíróság ennek az összegnek és kamatainak megfizetésére is kötelezte a felperest, úgynevezett büntető kártérítést alkalmazott, amely a magyar joggal nem egyeztethető össze.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a Választottbíróság bűntető kártérítést alkalmazott volna.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 1 000 000 Ft perköltséget. Nem értett egyet a felperes álláspontjával abban a kérdésben, hogy a Választottbíróság úgynevezett büntető kártérítést alkalmazott. Rámutatott arra, hogy a választottbírósági ítélet indokolásából egyértelműen megállapítható, miszerint konkrét bizonyítékok hiányában a rendelkezésére álló közvetett bizonyítékok mérlegelésével határozta meg azt a portfolió nagyságot, amely a peres felek szerződésének megszűnésekor a felperes kezelésében állt. A Választottbíróság döntését kellően megindokolta, s mivel pontos számszerű elszámolásra nem kerülhetett sor, ún. általános kártérítés címén marasztalta a jelen per felperesét.

Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy önmagában a jogszabálysértés a közrend megsértését nem valósítja meg és nem alapozza meg a választottbírósági ítélet közrendbe ütközés jogcímén történő érvénytelenítését.

A jogerős elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és - új határozatot hozva - a választottbírósági ítélet részbeni, - 16 779 000 Ft tőkeösszeg és annak 2004. december 14-étől járó törvényes késedelmi kamatai erejéig történő - érvénytelenítését kérte.