A Kúria Bfv.57/2021/6. számú precedensképes határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 416. § (1) bek.] Bírók: Hornyák Szabolcs János, Márki Zoltán, Molnár Ferencné

A határozat elvi tartalma:

A terhelt azon kijelentése, hogy a magánvádlók loptak és csaltak, alkalmas a róluk kialakított megítélés negatív irányú befolyásolására, így megalapozza a büntetőjogi felelősséget rágalmazás vétségében.

***********

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bfv.III.57/2021/6.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Molnár Ferencné dr., a tanács elnöke

Dr. Hornyák Szabolcs János, előadó bíró

Dr. Márki Zoltán, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2021. június 18.

Az ügy tárgya: rágalmazás vétsége

Terhelt(ek): I. rendű

Első fok: Budai Központi Kerületi Bíróság, 8.B.1180/2019/14., ítélet,

tárgyalás, 2019. november 29.

Másodfok: Fővárosi Törvényszék, 21.Bf.8365/2020/8., ítélet,

nyilvános ülés, 2020. november 24.

Az indítvány előterjesztője: az I. rendű terhelt védője

Az indítvány iránya: az I. rendű terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a rágalmazás vétsége miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budai Központi Kerületi Bíróság 8.B.1180/2019/14. számú, illetőleg a Fővárosi Törvényszék 21.Bf.8365/2020/8. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I.

[1] A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2019. november 29. napján meghozott 8.B.1180/2019/14. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli rágalmazás vétségében [Btk. 226. § (1) bekezdés]. Ezért - illetve próbára bocsátás megszüntetése folytán testi sértés vétsége miatt [Btk. 164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] is - a terheltet 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 1.000 forintban állapította meg, így mindösszesen 150.000 forint pénzbüntetést szabott ki. Kötelezte az eljárás során felmerült 11.300 forint bűnügyi költség viselésére, valamint a három magánvádló részére egyenként 10.000 forint költség megfizetésére.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. november 24. napján jogerős 21.Bf.8365/2020/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az I. rendű terhelt vonatkozásában 1 rendbeli rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bekezdés] miatt az ítéletet hatályon kívül helyezte, e bűncselekmény tekintetében az I. rendű terhelttel szemben a büntetőeljárást megszüntette. A kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát százra, így a pénzbüntetés mértékét 100.000 forintra mérsékelte. Mellőzte az I. rendű terhelt fizetési kötelezettségét a magánvádlók vonatkozásában, ugyanakkor kötelezte arra, hogy az állam javára fizessen meg 20.000 forint eljárási, valamint 10.000 forint fellebbezési illetéket.

II.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan - elsődlegesen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése, másodlagosan a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentése, végül hatályon kívül helyezés és az eljárás megismétlése érdekében.

[4] Indokai szerint az I. rendű terhelttel szemben előterjesztett magánindítvány elkésett, ezért az eljárás megszüntetésének lett volna helye. Álláspontja szerint a magánvádlók nem bizonyították, a bíróság pedig meg sem kísérelte tisztázni azt, hogy a vád alapjául szolgáló beszélgetést tartalmazó hangfelvételeket a magánvádló mikor ismerte meg. Hivatkozott arra, hogy a hangfelvétel januári keltezésű, a magánvádló pedig úgy nyilatkozott, hogy havi rendszerességgel látogatja azt a tárhelyet, ahol a felvételt megtalálta. Ehhez képest vitatta az ítélet azon megállapítását, hogy a magánvádló csak 2019. március 26-án szerzett tudomást a hangfelvétel tartalmáról. A védő szerint az I. rendű terhelt kijelentései azért nem valósították meg a rágalmazás vétségét, mert nem tényállítások, hanem a véleménynyilvánítás körébe tartoznak. Álláspontja szerint az I. rendű terheltnek felrótt kijelentések nem voltak alkalmasak a becsület csorbítására, így más bűncselekmény megállapítása sem lehetséges. Kifejtette, hogy amennyiben a terhelt kijelentései mégis tényállításnak minősülnének, lehetőséget kell számára biztosítani a valóság bizonyítására.