A Pécsi Ítélőtábla Bf.75/2015/17. számú határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 201. §, 474. §, 530. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §, 319. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 4. §, 85. §, 217. §, 258. §, 268. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 373. §, 375. §, 376. §, 404. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. §] Bírók: Hudvágner András, Krémer László, Túri Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék B.299/2014/131., *Pécsi Ítélőtábla Bf.75/2015/17.*, 3339/2021. (VII. 23.) AB végzés

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.75/2015/17. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2016. évi május hó 4. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és a 2016. évi május hó 17. napján nyilvánosan kihirdette a következő

v é g z é s t :

A másodfokú bíróság a hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmény miatt dr.I.rendű vádlott és 6 társa ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 15.B.299/2014/131/I. számú ítéletét dr.I.rendű vádlott tényállás II. pontjában leírt felmentő rendelkezésére - 1 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 319.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette - vonatkozó részében, valamint IV.rendű, V.rendű és VI.rendű vádlott akra vonatkozó részében helybenhagyja.

Az elsőfokú bíróság ítéletének dr.I.rendű vádlott ra vonatkozó további részeit, illetve II.rendű, dr.VII.rendű és dr.VIII.rendű vádlott akra vonatkozó részét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - dr.I.rendű, II.rendű, IV.rendű, V.rendű, VI.r., dr.VII.rendű és dr.VIII.rendű vádlott ak terhére - a felmentő rendelkezések miatt, a büntetőjogi felelősség váddal egyező megállapítása végett, valamint végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása érdekében, míg II.rendű vádlott védője, továbbá dr.VIII.rendű vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, új eljárásra kötelezésére tett indítványt. II.rendű és dr.VIII.rendű vádlott ak védői a nyilvános ülésen a bejelentett jogorvoslati nyilatkozataiknak megfelelő tartalommal szólaltak fel, míg dr.I.rendű, IV.rendű, V.rendű, VI.rendű és dr.VII.rendű vádlott ak védői az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás - az ... Szálló felújítására vonatkozó rész (II. pont) kivételével - a Be.351.§ (2) bekezdés a), c) és d) pontjai értelmében megalapozatlan. A megállapított tényállás ugyanis az eljárás során egyébként feltárt bizonyítékok valódi értékelésének az elmulasztására visszavezethetően felderítetlen maradt, kisebb mértékben ellentétes az iratok tartalmával, illetve az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.

Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság - a fentebb érintett felderítetlenséggel szoros összefüggésben - az indokolási kötelezettségének sem tett megfelelőképpen eleget, miután határozatának a bizonyítékokat értékelő része döntően a rendelkezésre álló adatok értékeléstől mentes tartalmi ismertetéséből, leírásából áll. Márpedig ez nyilvánvalóan nem pótolhatja az egyes bizonyítékok egyenként és összességükben történő mélyreható elemzését, egybevetését.

Ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy a szóban forgó megalapozatlansági hibák és hiányosságok, illetve eljárási fogyatékosságok csak az elsőfokú bíróság ítéletének I/A., I/B., I/C., I/D., I/E., valamint IV/A., IV/B., IV/C. és IV/D. pontjaiban leírt cselekmények vonatkozásában állnak fenn.

------------------------- ------------------------- -------------------------

A másodfokú bíróság a ténymegállapítások értékelését és a hozzájuk fűzött indokolás elemzését megelőzően szükségesnek tartotta olyan kérdések taglalását is, melyek a felülbírált cselekménysor egészére vagy nagyobb részére vonatkoznak és a figyelmen kívül hagyásuk, illetve téves értelmezésük számottevő mértékben közrejátszott az ítélet hatályon kívül helyezésében.

A nyomozati iratok terjedelmes mellékleteinek a rendezetlenségét, nehezen áttekinthető jellegét a másodfokú bíróság maga is észlelte. Ezzel kapcsolatosan azonban az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése során a Be.268.§ (1) bekezdésében írt eljárásjogi eszközökkel nem élt, a vádirat - Be.217.§ (3) bekezdés i) pontja szerinti részében tettenérhető - hiányosságainak a pótlására irányuló ügyészi megkeresés lehetősége pedig később már nem volt adott. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az egyes bizonyítási eszközök feltalálási helyére vonatkozóan az elsőfokú bíróság ítélete sem tartalmaz semmiféle utalást.

Az 1978. évi IV. törvény 319.§ (1) bekezdése értelmében, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelezettségének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.

E bűncselekmény elkövetési magatartása a vagyonkezelői kötelezettség megszegése, mely megnyilvánulhat egy konkrét norma - adott esetben a zrt1. Alapszabályának, Igazgatósági Ügyrendjének - formális megsértésében, vagy bármely olyan tevékenységben, illetve mulasztásban, mely az észszerű gazdálkodás szabályaival, végső soron a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 30.§ (2) bekezdésében megfogalmazott fokozott gondosság követelményével ellentétes. Az ezzel szemben álló álláspont ugyanis gyakorlatilag annak elismerését jelentené, hogy a vagyonkezeléssel megbízott személy saját hatáskörében, belső szabályzat szerinti döntési kompetenciájának keretei között bármit megtehet.

A bűncselekmény eredménye a vagyoni hátrány okozása, melynek az elkövetési magatartással, a vagyonkezelői kötelezettség megszegésével okozati összefüggésben kell állnia. A hűtlen kezelés csak szándékosan követhető el, ami azt jelenti, hogy az elkövető szándékának - akár egyenes, akár eshetőleges formában - mind a kötelességszegésre, mind a vagyoni hátrányra ki kell terjednie.

A több évtizede következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság tényfelderítési kötelezettsége kiterjed minden, a büntetőjogi elbírálás szempontjából lényeges, releváns jelenségre. Ennek eredményeként az ítéleti tényállás Be.258.§ (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek. E tudattartalom ténybeli megállapítását azonban határozottan el kell különíteni az ítélkezési tevékenység másik alapvető területétől, a megállapított tények jogi értékelésétől: a büntetőjogi felelősség kérdésében történő döntéstől, a cselekmény minősítésétől és a büntetés kiszabásától.

Hangsúlyozni szükséges, hogy míg a tényfelderítési kötelezettség körében a különböző tartalmú bizonyítékok egybevetése, megszerzésük törvényességének a vizsgálata, bizonyító erejüknek a logika szabályai szerinti mérlegelése, majd annak eredményeként a múltbeli történések rekonstruálása történik, addig a jogi értékelés a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával való egybevetését, a törvény szövegének való megfeleltetését jelenti. A bíróság az előző, elvont gondolkodást igénylő tevékenységéről - a helyes határozatszerkesztési elveknek megfelelően - ítéletének bizonyítékokat mérlegelő részében [Be.258.§ (3) bekezdés d) pont], míg az utóbbiról a jogi indokolásában [Be.258.§ (3) bekezdés e) pont] ad számot. A pontos elhatárolhatóság érdekében követelmény az is, hogy a ténymegállapítások - legyenek azok akár fizikai, akár tudati tények - ne jogi fogalmak, a törvény általános vagy különös részében szereplő jogi kategóriák formájában, hanem konkrét tények leírásában, illetve rögzítésében jelenjenek meg.