XXI. számú Polgári Elvi Döntés

a gyermek elhelyezéséről

(A XXXVII. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított szöveg.)

A gyermek elhelyezésére vagy eddigi elhelyezésének megváltoztatása iránt indult perben a bíróságnak minden esetben gondosan vizsgálnia kell a gyermek érdekét és döntésénél ezt kell fő szempontnak tekintenie.

Ha a szülőknek a gyermek elhelyezése kérdésében kötött megegyezése a gyermek érdekével ellentétes, a házassági per bírósága a megegyezés félretételével az elhelyezés kérdésében hivatalból úgy intézkedhet, ahogy a gyermek érdekének legjobban megfelel.

Indokolás

I A családnak mint a társadalom legkisebb egységének megerősödése a szocialista társadalomnak alapvető érdeke.

Ennek jegyében nyilvánítja ki Alkotmányunk 15. §-a, hogy a Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét.

Az Alkotmány 16. §-a szerint a Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére, következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit. Társadalmunk az elhagyott vagy erre más okból ráutalt gyermekeket állami gondozásba veszi, testi és szellemi fejlődésüket intézményesen biztosítja, gyermekeink túlnyomó része azonban családi környezetben nő fel.

A családi környezet légköre, a családi közösség tagjainak világnézete, erkölcsi tulajdonságai, életmódja, egymással és a társadalommal szemben tanúsított magatartása rendszerint döntő hatással vannak a gyermek fejlődésére, egyéniségének kialakulására. A tapasztalat azt mutatja, hogy a család szétesése gyakran a gyermekek erkölcsi épségét is megtámadja s őket nemegyszer a züllés veszélyének teszi ki.

Az 1974. évi I. törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 75. §-ának (1) bekezdése a nevelés irányelveit is megállapítja, amikor a szülői felügyelet körében a szülők kötelességévé teszi, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésében elősegítsék. Biztosítani kell a gyermek szocialista szellemben történő nevelését. Ennek során arra kell törekedniük, hogy a gyermek egészséges, művelt, erkölcsös, a szocializmus eszméjéhez hű, hazáját, népét szerető, a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő emberré váljék. Joguk és kötelességük mindent megtenni, ami e célok elérése érdekében szükséges és tartózkodniuk kell mindentől, ami azok elérését akadályozza vagy nehezíti.

A szülőknek közös kötelessége, hogy a gyermek testi és erkölcsi jólétén, egészséges fejlődésén munkálkodjanak és példamutató életmódjukkal alakítsák a jövő emberének jellemét, fejlesszék erkölcsi tulajdonságait; A nevelés rendszerint akkor eredményes, ha abban - a gyermek jövőjéért való felelősség tudatától áthatva - mindkét szülő tevékenyen részt vesz. Ez a feltétlenül indokolt közös nevelőmunka veszélybe kerül akkor, ha a gyermek szülei között meghasonlás támad, házasságuk válságba jut, s együttélésük megszakításának, házasságuk felbontásának problémájával kerülnek szembe.

Bármiként alakuljon is azonban a szülők egymáshoz való viszonya, házaséletük megromlásának a gyermek életében jelentkező káros hatásait kötelesek a legkisebb mértékre szorítani. A házassági együttélés megszakítása, a házassági kötelék felbontása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a gyermek a szüleit elveszítse. Bármilyen ellenszenv vagy gyűlölet tölti is el a házastársakat egymással szemben, nem szabad, hogy ennek a közös gyermekük áldozatául essék.

Az a szülő, aki közvetlen vagy közvetett módszerekkel arra törekszik, hogy a gyermek érzelmi világából kiölje vagy csak elhalványítsa a másik szülő iránti szeretetet és tiszteletet, a jogi következményektől eltekintve kihívja maga ellen a társadalom erkölcsi elítélését. Az a szülő tehát, aki nem egyszerűen csak szereti gyermekét, hanem egyszersmind szíven is viseli annak sorsát és átérzi a gyermeke jövőjéért való felelősségének súlyát, nem engedi magát a gyűlölet, bosszúállás érzései által befolyásoltatni és mind a gyermek elhelyezése, mind pedig annak jövőbeli nevelése tekintetében a saját érdekének alárendelése mellett úgy cselekszik, ahogy az a gyermeke érdekének, jövőjének legjobban megfelel.

II. A házassági együttélés megszakítása, a házassági kötelék felbontása szükségképpen felveti az addig mindkét szülővel közösségben élt gyermek elhelyezésének kérdését, azt hogy a gyermek a különváló szülők melyikéhez kerüljön gondozásra.

A társadalom feltételezi, hogy a közös gyermek elhelyezésének és további nevelésének a kérdését házaséletük felbomlása esetén is általában maguk a szülők tudják a legmegfelelőbben elrendezni. Ennek megfelelően a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése a gyermek elhelyezését elsősorban a szülőkre bízza. A szocialista erkölcs azonban azt követeli, hogy amikor a szülők ebben a kérdésben döntenek, ne csak önmagukra, hanem elsősorban a gyermek érdekeire legyenek tekintettel. Olyan elhelyezést kell tehát választaniuk, amely a gyermek egészséges testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a legjobban biztosítja.

Az elhelyezés kérdésében való egyezkedés során a gyermek semmi esetre sem lehet alku tárgya, a házassághoz való ragaszkodás vagy a házasság felbontásához való hozzájárulás feltétele, de legkevésbé anyagi haszonszerzés (tartásdíj fizetése alól való mentesülés) vagy éppen a bosszúállás, zsarolás eszköze.

Bármelyik szülőhöz vagy esetleg harmadik személyhez (nagyszülő, más rokon stb.) kerüljön is a gyermek gondozásra, ez nem járhat a gyermek sorsáért való felelősségérzet elhalványulásával. A társadalom ilyenkor is megkívánja, hogy a gyermek és a szülők érintkezhessenek egymással, hogy a szülő figyelemmel kísérhesse a gyermek sorsát, fejlődését, életkörülményeit, tanulmányi előmenetelét, jellemének kialakulását. Az pedig egyenesen szembefordulást jelentene a társadalomnak törvényben is kifejezésre juttatott akaratával, ha a házasságuk felbontása után a szülők bármelyike részben vagy egészben felmentve érezné magát a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdése által reá rótt kötelezettségek alól.

Azzal tehát, hogy az egyik szülő a gyermeket a másik szülő gondviselésébe engedte át, nem járhat együtt a gyermek elvesztése, de nem csökken a szülőnek a gyermek sorsáért, jövőjéért való erkölcsi felelőssége sem. Ezért a volt házastársak akkor járnak el helyesen, ha a tartás, gondozás és nevelés kérdésében csak a gyermek érdekeit nézik és e tekintetben egymással egyetértésre törekszenek.

Ha a szülők a gyermek elhelyezése kérdésében nem tudnak vagy esetleg nem is akarnak megegyezni, az elhelyezés kérdésében a bíróság dönt.

III. A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése megjelöli azokat az alapvető szempontokat, amelyeket a bíróságnak a gyermekelhelyezés kérdésében történő döntésénél figyelembe kell vennie. A törvény szerint a gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha pedig a szülőnél történő elhelyezése a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermek érdekében őt más-hol is elhelyezheti.

A törvény nem részletezi azt, hogy a bíróságnak milyen körülményeit kell vizsgálnia az abban a kérdésben való döntésnél, hogy melyik nőnél van biztosítva a gyermek kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése A tényállások változatosságára tekintettel ez nem is lehetséges.

A gyermek elhelyezésénél mindenesetre súlya van annak, hogy tartása élelmezése, ruházata, kulturális igényeinek kielégítése, betegsége setén ápolása, gyógyítása és elhelyezése melyik szülőnél lesz jobban biztosítva A szülők anyagi viszonyai és lakáshelyzete tehát nem közömbös tényezők. A gyermek érdekét azonban nem lehet leszűkíteni a jobb anyagi ellátottságra és a kedvezőbb lakáshelyzetre, hanem az a döntő, hogy a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdésében felsorolt szempontok mellett melyik szülő személyében van nagyobb biztosíték arra, hogy a gyermek a társadalom építő tagjává válik.

Ennek érdekében - a felsorolás teljességének igénye nélkül - gondosan vizsgálni kell a szülők életkörülményein kívül egyéniségüket, világnézetüket, erkölcsi tulajdonságaikat, életmódjukat, a családi életben, a munkahelyen és az élet egyéb területein tanúsított magatartásukat, a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinteségét, a gyermek sorsa iránti érdeklődésüket és vele szemben tanúsított magatartásukat, a gyermekről való gondoskodásukat, a gyermeknek a szülők iránt táplált érzelmeit, a szülők nevelési képességeit, a gyermek iskoláztatásának lehetőségét stb.

A kiemelt körülmények mellett adott esetben az elhelyezés kérdésében való döntésnél jelentősége lehet a gyermek nemének és korának is.

Alaposan mérlegelni kell, hogy több gyermek esetén azok szétválasztása nem okoz-e még további szakadást a család tagjai között, nem zavarja-e meg még jobban a gyermek lelki harmóniáját.

Ugyanilyen alapossággal kell vizsgálni a szülőknek a békés házasélet felbomlásáért való felelősségét. A család egységének felelőtlen, könnyelmű, a közfelfogás szerint elítélendő megbontása, a másik házastársnak, de különösen a gyermekeknek indokolatlan eltaszítása, a velük való törődés elhanyagolása alapos kétségeket támasztanak az iránt, hogy az ilyen szülő rendelkezik-e azokkal az erkölcsi tulajdonságokkal, amelyek a gyermek helyes neveléséhez múlhatatlanul szükségesek. Ugyanez a helyzet annál a szülőnél, aki tartási kötelezettségét nem teljesítette, vagy azt meghiúsítani igyekezett, s annál is, akinek csak a másik szülő által ellene indított tartási perben jut eszébe, hogy a hosszabb idő óta másik szülőjénél levő gyermeknek nála való elhelyezését kérje.

IV. A gyermek elhelyezésénél az állandóságra messzemenően törekedni kell, mert a környezetváltozás csak ritka esetben nem okoz válságot a gyermek érzelmi életében. A környezetváltozás izgalmaitól tehát a gyerekeket lehetőleg éppúgy meg kell kímélni, mint annak a tudatnak lélekmérgező hatásától, hogy a szülei bíróság előtt viaskodnak azért, hogy ő egyik szülőtől a másikhoz vagy esetleg onnan vissza kerüljön.

Különösen káros lehet a gyermeknek megszokott környezetéből való kiszakadása akkor, ha az egyszersmind a hasonló korú testvéreitől való elszakadással jár együtt.

A Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs biztosítva Nincs akadálya tehát annak, hogy az érdekeltek a gyermek más elhelyezése iránt újabb pert indítsanak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a gyermeknek akár a szülők megegyezésén, akár bírói ítéleten alapuló huzamosabb elhelyezését csak akkor indokolt megváltoztatni, ha a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődése - különösen a körülmények lényeges változása miatt - addigi környezetében már nincs megfelelően biztosítva és a másik szülőnél vagy más helyen való elhelyezését a gyermek érdeke kívánja meg.

Az elhelyezés megváltoztatására irányuló keresetnek nem egy esetben az a ténybeli alapja, hogy a szülő nem engedte meg a másik szülőnek a nála elhelyezett közös gyermekkel való érintkezést, vagy hogy a gyermeket a másik szülővel szembeni ellenszenvre, tiszteletlenségre hangolta. Ezúttal is hangsúlyozni kell, hogy a gyermeknek egyik szülőnél való elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket időközönként meglátogassa, szeretetét kimutathassa, sorsát figyelemmel kísérhesse, a szülő és a gyermek közötti meghitt viszonyt továbbra ápolhassa. Helyrehozhatatlan hibát követ el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől különösen nyomós indok nélkül elzárja és a gyermeket a szülő ellen befolyásolja. A szülőnek ez az erkölcsileg súlyosan elítélendő s nemcsak a másik szülőre, hanem magára a gyermekre is káros magatartása ismét következtetési alap lehet arra, hogy ez a szülő erkölcsileg nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső sorban tehát a gyermek más elhelyezésére irányuló igényt is megalapozhatja. Éppen ezért célszerű, ha a bíróság a gyermek elhelyezésének kérdésében való döntés során erre a felek figyelmét felhívja.

V. A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a gyermek elhelyezése kérdésében csak akkor határoz, ha a szülők megegyezése hiányzik. Ezzel látszólag ellentétben áll a Pp. 290. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől - szükség esetén - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell. A két rendelkezés egybevetéséből azonban következik, hogy a szülők megegyezése a Pp. 290. §-a (1) bekezdésének alkalmazását nem gátolja. A bíróság ugyanis az elhelyezés kérdésében hivatalból csak szükség esetén intézkedhet, ilyen esetben viszont köteles is intézkedni.

A fentiekből kitűnik, hogy a gyermek elhelyezésénél a fő szempont a gyermek érdeke, ennek pedig az az elhelyezési mód felel meg, amely mellett a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elvek érvényesülése a legjobban van biztosítva. Ez a szempont annyira alapvető és általános, hogy nemcsak a bírói ítélet, hanem a felek megegyezése sem kerülhet vele ellentétbe.

A házassági per anyaga bőséges alapot adhat a bíróságnak arra, hogy a szülők egyéniségét, világnézetét, erkölcsi tulajdonságait, életmódját megismerje és értékelje. Emellett az is gyakran előfordul, hagy egyes szülők a házassági köteléktől való szabadulás érdekében könnyelmű engedményeket tesznek a gyermek elhelyezése kérdésében, esetleg azzal a megfontolással, hogy azon később ugyanis módjuk lesz változtatni. Amikor a társadalom a gyermek fejlődését és nevelését ennyire központi kérdésként kezeli, megengedhetetlen volna, hogy a házassági kötelék kérdésében döntő bíróság tétlenül álljon a mellett a tény mellett, hogy a gyermek sorsa a gondviselésére megegyezés szerint jogot szerzett szülő erkölcsi vagy más tulajdonságainál fogva nincs kellően biztosítva, sőt esetleg a gyermek fejlődése egyenesen veszélyeztetve van.

A gyermek érdekének fokozott védelmét tartja szem előtt a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a bíróság a gyermeket - ha a szülőnél történő elhelyezése az érdekeit veszélyezteti - máshol is elhelyezheti. E rendelkezésből is következően a házassági per bírósága a gyermek érdekével ellentétes szülői megegyezés félretételével az elhelyezés kérdésében hivatalból úgy határozhat, ahogyan az a gyermek érdekének a legjobban megfelel.

Hasonló szellemben kell eldönteni azt az elvi kérdést is, hogy a bíróságnak a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdésére tekintettel joga van-e megtagadni a gyermek elhelyezése tárgyában kötött egyezség jóváhagyását, vagy pedig az reá jellegénél fogva a perben is irányadó. A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja.

Minthogy a szülők nem önmagukról, hanem közös gyermekük sorsáról, életéről, jövőjéről rendelkeznek, ez már egymagában is korlátokat emel jogaik gyakorlása elé. Nyilvánvalóan nem lehet szó a gyermek elhelyezésére vonatkozó jog olyan gyakorlásáról, amely a jogszabály alapvető céljával, szellemével, az egész törvényhozói elgondolással ellentétben áll. Márpedig a törvény azt tekinti alapvető célnak, hogy a gyermek az érdekét legjobban biztosító elhelyezést kapja. Ha a szülők nem így állapodnak meg, megállapodásuk megfelelhet érdeküknek, de nem felel] meg a jogszabály követelményeinek és a gyermek érdekének. Ezzel a jóváhagyás megtagadásának törvényes feltételei már megvalósultak.

A fentebb kiemelt szempontokat megfelelően alkalmazni kell a mindkét házastárs által örökbefogadott gyermek elhelyezésénél, valamint akkor is, ha a gyermek szülei nem voltak házastársak.

A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról is, hogy a kiskorú érdekében a gyámhatóság, illetőleg az ügyész is indíthat pert. Ha tehát a bíróság más perből a gyermek elhelyezésének, illetőleg elhelyezése Megváltoztatásának szükségességéről szerez tudomást, akkor jár el helyesen, ha erre az említett szervek figyelmét felhívja.