BH+ 2004.12.579 A munkaszerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a személyi alapbér a többletmunkaidő ellentételezését is magába foglalja, tiltott joglemondás miatt érvénytelen abban az esetben is, ha a többletmunkavégzés alkalomszerűen történt [Mt. 8. §, 142. §, 147 §, 164. § (1) bekezdés].

A felperes munkáltató a keresetében az alperes munkavállalót kártérítés megfizetésére kérte kötelezni, miután az alperes a munkaviszonyát a felperesnél a felmondási idő letöltése nélkül megszüntette. Az alperes a perben viszontkeresetet terjesztett elő 139 623 forint túlóradíj, késedelmi kamat és perköltség megfizetése iránt.

A munkaügyi bíróság ítéletével a kártérítés tekintetében marasztalta az alperest, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította.

Az ítéleti tényállás szerint a felek által kötött munkaszerződés 6. pontja azt tartalmazta, hogy a fizetés az esetleges többletmunkát és többletidőt, ameddig az alkalomszerűen keletkezik, kiegyenlíti.

A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes a túlmunkát nem rendelte el. Az alperesnek és közvetlen felettesének csak a munkahelyi feladatait határozta meg, azonban ők döntöttek úgy, hogy a feladat teljesítése érdekében a rendes munkaidőn felül is munkát végeznek.

Az ítélet ellen bejelentett fellebbezésében az alperes arra hivatkozott, hogy a túlmunkavégzés ténylegesen megtörtént és szükséges volt, ezért az érte járó díjazás megilleti. A munkaszerződésének 6. pontja az Mt. 164. §-ába ütközik, ezért semmisség okából érvénytelen.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a felek egyező nyilatkozata alapján a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperes 138 óra túlmunkát végzett, amelyre a kiszámított túlmunkadíj összege 135 531 forint. Az így kiegészített tényállás alapján is helytállónak találta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését. Úgy ítélte meg, hogy a felek között a munkaszerződés 6. pontjában foglaltak szerint érvényes megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy az alkalomszerűen végzett túlmunka ellenértékét az 5. pontban meghatározott összegű munkabér magába foglalja. Nem osztotta az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy ez a megállapodás az Mt. 164. §-ába ütközik, mert annak alapján a munkavállaló nem a munkabéréről mondott le, hanem a felek a túlmunkáért járó ellenérték elszámolásának módjában állapodtak meg. A másodfokú bíróság az átlagosan havi 10 munkaórát kitevő túlmunkavégzést alkalomszerűnek ítélte, ezért a munkaszerződés 6. pontjában foglaltak alkalmazásával a felperes annak az ellenértékét a munkabér folyósításával kiegyenlítette.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a felperest 135 531 forint és kamatai megfizetésére kötelező határozat hozatalát kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munkaszerződés 6. pontja az Mt. 164. §-ába ütközik. Hivatkozott az Mt. 141. §-ára is, miszerint a munkavállalónak munkaviszonya alapján a munkáltatótól munkabér jár és az ettől eltérő megállapodás érvénytelen. A munkabér a törvényes munkaidőben végzett munka ellenértéke, ha a munkavállaló a törvényes munkaidőn felül is munkát végez, akkor őt a többletdíjazás megilleti.

A felülvizsgálati kérelem alapos.