A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10042/2011/4. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Mfv.III.10.042/2011/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Dénes Judit ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Egészségbiztosítási Pénztár, mint a Pénztár jogutódja alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 33.M.900/2009. szám alatt indított, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2010. április 9. napján kelt 33.M.900/2009/9. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. április 11. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 33.M.900/2009/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 33.M.900/2009/9. számú ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes 2008. október 6-án kelt fizetési meghagyását. A fizetési meghagyásban az alperes - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. §-a alapján - 987.880 forint megfizetésére kötelezte a felperest K. I. biztosított 2008. február 2-án bekövetkezett munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások és kamatai megtérítése címén.

A fizetési meghagyás szerint a biztosított mobil WC füves területen, az erre a célra rendszeresített molnárkocsival történő szállítása során szenvedett balesetet akként, hogy a megbillenő WC után kapott, ami miatt megsérült. Az alperes a megtérítési felelősség fennállását a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 18. § (1) bekezdésére, 40. § (1) bekezdésére, 41. § (1) bekezdésére, 42. § a) pontjára, 54. § (1) bekezdés d) és g) pontjára, 54. § (7) bekezdés b) és h) pontjára alapozta.

A munkaügyi bíróság - az okirati bizonyítékok, fényképfelvételek, a sérült, valamint I. F. telepvezető tanúvallomása alapján - arra a következtetésre jutott, hogy a baleset a munkavállaló váratlan mozdulatának, nem pedig a fizetési meghagyásban felhívott munkavédelmi szabályok megszegésének volt a következménye. A sérült, aki gyakorlott munkavállaló volt, rendszeresen részesült munkavédelmi oktatásban, amely kiterjedt a balesetkori munkafolyamatra is. A felperes a munkavégzést rendszeresen ellenőrizte, megfelelő védőeszközöket biztosított, azokat a sérült a balesetkor viselte, a felperes szigorú technológiát alkalmazott - mindezek alapján a baleset nem volt visszavezethető a munkáltató bármifajta mulasztására.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte az Mvt. - a 42. § a) pont kivételével - fizetési meghagyásban felsorolt rendelkezései, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdése és 221. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.

Kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság nem oldotta fel a munkaterületre vonatkozó bizonyítékokban kimutatható ellentmondásokat. A munkabaleseti jegyzőkönyv, a sérült nyilatkozata és a tárgyaláson tett tanúvallomása szerint a baleset helyszínén a talaj füves és egyenetlen volt, az utóbbi két bizonyíték pedig alátámasztotta, hogy ez volt a baleset oka. Ezzel szemben a munkabaleseti jegyzőkönyvhöz csatolt fényképfelvételen sima, egyenletes felület látható, amelyet a telepvezető tanúvallomása is igazolt. Ezzel összefüggésben sérelmezte az alperes azt is, hogy a bíróság elmulasztotta annak megindokolását, hogy a sérült írásbeli és szóbeli nyilatkozatait miért mellőzte döntése meghozatala során, továbbá hogy a bíróság nem hivatkozott azokra a jogszabályokra, amelyeken ítélete alapult és nem említette meg azokat a körülményeket sem, amelyeket a bizonyítékok mérlegelése során irányadónak tekintett.

Az alperes szerint a lefolytatott bizonyítás adatai, köztük a telepvezető azon előadása, amely szerint korábban is előfordult, hogy a fülke megbillent, leborult a molnárkocsiról, alátámasztották, hogy a felperes által biztosított munkaeszköz az egyenetlen talajon nem volt alkalmas a biztonságos munkavégzésre. A felperesnek olyan munkaeszközt (pl. targoncát) kellett volna biztosítania a fülkék szállítására, amellyel a fülkék fel- és leborulásának veszélye biztonsággal kivédhető, vagy a minimálisra csökkenthető. A sérült és a telepvezető egybehangzó tanúvallomása szerint a baleset egy vétlen, rossz mozdulat következménye volt; a sérült elmondta, hogy a szokásos módon járt el, nem volt figyelmetlen. Mindezekből az következik, hogy nem a sérült szabályellenes, elháríthatatlan magatartása idézte elő a balesetet, ezért a munkáltató - figyelemmel a KK 25. számú állásfoglalásban foglaltakra is - nem mentesülhet a megtérítési felelősség alól.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva. Kiemelte, hogy a sérült által mozgatott fülke - az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás anyagából kitűnően - a szakmában előírt, gyárilag biztosított szállítóeszközön egy fogadólapon kerül alátámasztásra, amelyet a kerekeken túlnyúló karok is stabilizálnak. Az alperes felvetése nem helytálló: az 50-70 kg súlyú fülkék targoncával való mozgatása szakszerűtlen és alkalmatlan eszközzel való mozgatásra vonatkozó javaslat, figyelemmel arra is, hogy a kihelyezés gyakran kavicsos, göröngyös talajviszonyok között történik. Végül utalt a felperes az elsőfokú eljárásban csatolt okirati bizonyítékra, amellyel igazolta, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási rendszerére vonatkozó, nemzetközi minőségbiztosítási minősítéssel rendelkezik.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.