BH 2004.7.264 I. Emberölés bűntettének kísérlete helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül annak a terheltnek cselekménye, aki a sértett előzetes kihívását elfogadva, a kocsma előtt verekedni kezd vele, nagy erejű ütéssel nyílt koponyatörést és közvetett életveszéllyel járó agyállományi bevérzést okoz [Btk. 17. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. első fordulat].

II. A bűncselekmény törvénysértő minősítését megváltoztató felülvizsgálati határozatban a jogerős ítéletnek a büntetés kiszabására vonatkozó, a törvényes minősítés folytán törvénysértővé vált rendelkezését akkor is meg kell változtatni, ha a büntetés mértéke nem lépi túl a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel kereteit [Be. 405. § (1) bek. b) pont].

A megyei bíróság a 2001. április 10. napján kelt ítéletével T. F. terheltet emberölés bűntettének kísérlete miatt

7 évi börtönre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt 2000. március 18-án délután 6 óra körül lakóhelyén bement a kocsmába. Mielőtt a számára megrendelt sört elfogyasztotta volna, L. A. sértett élettársának, B. R.-nek a kérésére elvállalta, hogy őt, valamint a 8 éves kisfiát elszállítja, tekintettel arra, hogy a gépkocsijuk meghibásodott.

Amikor B. R. kiszállt a terhelt gépkocsijából, összetalálkozott élettársával, L. A.-val, akivel nyomban összeveszett. Ez okból B. R. visszaszállt a terhelt autójába, és együttesen visszatértek a kocsmába. A sértett azonban - a saját gépkocsijával - megelőzte őket, így már a kocsmában várta az élettársát. A kocsmában a sértett és élettársa között ismét veszekedés bontakozott ki, ezért B. R. újólag a terhelthez fordult segítségért, kérte, hogy szállítsa őt haza.

A terhelt - az ekkor már ittas állapotban levő sértett tiltakozása ellenére - eleget tett ennek a kérésnek is.

A terhelt gépkocsijában egy 40 cm hosszúságú, 2 cm átmérőjű hajlékony, mindkét végén anyacsavarral ellátott fél kg súlyú hidraulika cső volt, amelyet B. R. is észlelt. A terhelt, miután B. R. a lakásán kiszállt a gépkocsiból, 20-30 perc elteltével visszament a kocsmába, ahol eredeti asztaltársaságánál foglalt helyet.

L. A. sértett, miután észlelte a terhelt visszaérkezését, odament hozzá, meggyanúsította azzal, hogy lefeküdt az élettársával, eközben folyamatosan fogta, s lökdöste a terhelt vállát, és legalább három ízben felhívta arra is, hogy menjen ki vele a kocsma elé, és ott beszéljék meg a dolgot.

A terhelt végül is elfogadta a sértett kihívását. A kocsma bejárati ajtaja előtt szembefordultak egymással, s L. A. megpróbálta megütni a terheltet. A terhelt ekkor elővette a nadrágja derekába csúsztatott hidraulika csövet, és azzal nagy erővel, nyújtott kézzel egy ütést mért a sértettre, amely őt a bal halántékán érte el. A sértett ekkor megfordult, igyekezett elmenekülni, de a terhelt a csővel hátulról, négy esetben a tarkó tájékra, egy esetben pedig a nyak hátsó részére kis erővel ráütött. Az ütések következtében L. A. a földre esett, a terhelt ekkor egy esetben az oldalába is belerúgott. Az időközben a kocsmából kijött személyek felszólítására a terhelt eltávozott a helyszínről. L. A. is el akarta hagyni a helyszínt, ám őt az asztaltársasága mentővel bevitette a kórházba.

A terhelt által történt bántalmazás következtében a sértett 6 rb. sérülést szenvedett el: 4 repesztett sebet a tarkótájékon, egy duzzanatot a nyak hátsó felszínén, ezek kis erejű, tompa erőbehatásra keletkeztek. A bal halántékot ért nagy erejű ütéstől a sértett fali halánték és nyakszirt csontján nyílt vonalas törés jött létre, amelyhez a bal dobüreg bevérzése és a bal halántéklebeny vérzéses zúzódása, valamint agyrázkódás társult. A koponyaűri sérülés tényleges gyógytartama 3 hónap volt, a bekövetkezett nyílt koponyatörés és agyállományi bevérzés miatt ez a sérülés közvetett életveszélyes állapotot eredményezett.

A sértettnél a bántalmazás következtében valamilyen fokban a beszéd és hallóközpont maradandóan károsodott, s szövődményként epilepszia is kialakult.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a rendkívül felindult állapotba került terhelt, bár kétségtelenül a sértett többszöri felhívására, de azzal a szándékkal ment ki a kocsma elé, hogy vele leszámoljon. Az ütései közül legalább egy ütés nagy erejű volt és ezzel okozati összefüggésben következett be az életveszélyes állapot. Kitartóan bántalmazta a sértettet, lényegében a már menekülő sértettet ütötte meg többször hátulról. A bántalmazásnál használt eszköz az emberi élet kioltására is alkalmas volt. Mindezekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt szándéka a bántalmazás során eshetőlegesen kiterjedt a sértett halálára is.

Védelmi fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság a 2001. december 5. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Rámutatott arra, hogy a terhelt által használt eszköz nem tipikus eszköze ugyan az emberölésnek, ám az emberi élet kioltására megfelelően alkalmas volt. A megtámadott testtájékból, az ütések erejéből, a fejet ért bántalmazás folyamatosságából, és az okozott sérülésekből, arra következtetett, hogy a terhelt tudata átfogta a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét és ebbe az eredménybe bele is nyugodott.