A Fővárosi Ítélőtábla Bf.171/2017/6. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 348. §, 351. §, 352. §, 360. §, 371. §, 373. §, 376. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.171/2017/6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2017. július 14. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

V É G Z É S T :

A testi sértés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 23.B.95/2016/23-I. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A vádlottat a Budapest Környéki Törvényszék a 2017. május 9. napján kelt 23.B.95/2016/23-I. számú ítéletével az ellene testi sértés vétsége [Btk.164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.

A Budapest Környéki Törvényszék rendelkezett a bűnjelként lefoglalt és a Szentendrei Rendőrkapitányságon T/281. számon kezelt vasvillára vonatkozóan olyképpen, hogy a lefoglalását megszüntette és a vádlott részére kiadni rendelte. Továbbmenően úgy rendelkezett, hogy egy darab gázszóró lefoglalását megszüntette és azt a tanú4 részére kiadni rendelte.

Rendelkezett a bűnügyi költségre vonatkozóan is.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a bűncselekmény alóli felmentés miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A fellebbviteli Főügyészség a BF.415/2017/1.számú átiratában kifejtette, hogy a büntetőeljárást a Budapest Környéki Törvényszék a Büntetőeljárási Törvény szabályainak megtartása mellett folytatta le, azonban a megállapított tényekből helytelen ténybeli következtetéseket vont le, és az indokolási kötelezettségének pedig oly mértékben nem tett eleget, amely álláspontja szerint az ítéletet felülbírálatra alkalmatlanná tette (Be. 351. § (2) bekezdés d) pont).

Álláspontjának indokolásaként utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte folyamatában a cselekménysorozatot, figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlott felindult állapotban várta az éjjel hazaérkező sértettet, majd indulatosan számon kérte őt, és eközben bántalmazta is.

A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint nem nyert kellő értékelést a tanú1 vallomása, aki látta, hogy a vádlott egy hosszú tárggyal hadonászott a sértett felé, mely tényt maga a vádlott is elismert, azaz a tanú nyilvánvalóan a vasvillával történő támadást látta.

Ez a vallomás pedig összhangban áll a tanú4 vallomásával is. A sértett előadása ugyancsak alátámasztja a vádlotti állítást, csakúgy, mint az igazságügyi orvosszakértői vélemény is, amely nem zárta ki, hogy a sértettet két elkülönült kis, illetve közepes erejű szúrás érte el a hasán.

Mindezek alapján indítványozta a fellebbviteli főügyészség, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 360. § (1) bekezdés f) pontja szerinti tanácsülésen bírálja el, és azt a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja, illetve a Be. 376. § (1) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

A vádlott az ügyészi fellebbezést írásban előterjesztett beadvánnyal támadta.

Előadása szerint az az állítás, melyet a főügyészség is kifogásol, nem helytálló, mivelhogy ő az eljárás során mindvégig állította, hogy nem várta a sértettet, hanem az udvaron tartózkodott és udvarolt.

Állította, hogy a tanú1 nem láthatta az udvaron történt eseményeket, csak azt tudta elmondani, amit a tanú4 neki elmondott.

Ezt az állítását azzal támasztotta alá, hogy a tanú4 még a lakásban is üvöltözött, szitkozódott, szította az indulatokat, azt kiabálva, hogy "börtönbe foglak juttatni".

A beadványban írtak szerint ma sem tud nevetés nélkül visszagondolni a történtekre, és a tanú2 arról is értesült, hogy miután őt a rendőrség elvitte, a sértett és a neje azon nevetgéltek, hogy mit lehet vele szemben tenni.

A vádlott védője az ügyészi fellebbezésre ugyancsak írásban reagált. Álláspontja szerint az ügyészi fellebbezésben írtak megalapozatlanok, azok az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadják, amely a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethet.

A védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság részletesen és alaposan indokolta meg, hogy mely bizonyítékokat milyen mértékben vett figyelembe és azt is, hogy azokat miként mérlegelte. Álláspontja szerint logikus és okszerű a bizonyítékok értékelése és az azokból levont következtetések is, így azok felülmérlegelésére nem kerülhet sor. Utalt a védő arra is, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére álláspontja szerint nincs ok, nem történt olyan eljárási szabálysértés, amely ezt lehetővé tenné.

Kiemelte, hogy az ügyészi fellebbezés teljességgel figyelmen kívül hagyja azt a lényeges körülményt, hogy a sértett támadt először a vádlottra a bukósisakjával, így a sértett már eleve a jogtalanság talaján állt, még mielőtt a vádlott a vasvillát megragadta volna. Figyelmen kívül hagyja az ügyészi fellebbezés azt a körülményt is, hogy a vádlott nem egy idegen helyszínen várt a sértettre, hanem abban az ingatlanban, amely a vádlott tulajdona és egyben mindkettejük lakóhelye volt. Ezen tények figyelmen kívül hagyásán túlmenően az ügyészség csak egyes mozzanatokat ragadott ki, ahelyett, hogy az egész történetet a maga folytonosságában, folyamatában értékelte volna.

A bejelentett ügyészi fellebbezés nem alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt, teljes terjedelmében bírálta felül.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. A bizonyítási eljárás során nem csak az ügyészség által felajánlott bizonyítást folytatta le, hanem a vádlott által felajánlott bizonyítást is lefolytatta. Így került sor a tanú3 elérhetőségének felkutatására, azonban a tanú megidézése külföldi útja miatt elmaradt.

Az elsőfokú bíróság helytállóan alapozta megállapításainak egy részét a természettudományos alapokon nyugvó objektív orvosszakértői véleményre, és helytállóan járt el akkor is, amikor az orvosszakértőt a 2017. március 17. napján megtartott tárgyaláson személyesen meghallgatta a történtek pontosabb tisztázása végett.

A Pest Megyei Főügyészség NF.2880/2016. számú és 2017. március 20. napján kelt átiratában a Szentendrei Járási Ügyészség B.739/2015/14-I. szám alatti vádiratának tényállását módosította, és megállapította, hogy a vádlott egy vasvillát magához véve először kis, majd közepes erővel a sértett felé szúrt, és őt a hasánál a második alkalommal eltalálta.

Az átiratában rögzítette, hogy ezzel 8 napon belüli sérülés okozása történt, és a cselekmény jogi minősítését is a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő könnyű testi sértés vétségére változtatta.

Ezt követően törvényesen került sor a 2017. május 9. napján megtartott tárgyalás során a sértett visszaidézésére és a módosított vádra történő megnyilatkoztatására is, melynek során a sértett magánindítványt terjesztett elő.