BH 1997.8.408 Színlelt szerződésnek minősül, s eszerint kell megítélni azt a "kölcsönszerződést", amelyben a hitelező nem pénz vagy helyettesíthető más dolog, hanem váltó átadására, az adós pedig pénz visszafizetésére vállal kötelezettséget [Ptk. 207. § (4) bek., 316. § (1) bek., 523. § (1) bek., 528. § (1) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 15. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperesnek 127 142 190 Ft-ra és ennek 1993. január 18-ától járó "törvényes" kamataira leszállított keresetét elutasította. Ítéletében tényként állapította meg: a felperes és a perben nem álló K. Kft. 1992. szeptember 18-án kölcsönszerződés elnevezéssel jogügyletet kötött 141 911 606 Ft kölcsön nyújtására évi 5% kamat mellett oly módon, hogy ezt az összeget a felperes hét darab - a szerződés mellékletében tételesen megjelölt - váltó "eladásával" bocsátja az adós rendelkezésére. E szerződés biztosítékául az adós az alperes 1992. szeptember 18-án kelt készfizető kezesi nyilatkozatát csatolta, amely szerint az alperes készfizető kezességet vállalt a K. Kft.-ért, az I. Rt.-vel 1992. szeptember 18-án kötött és általa megismert szerződésből eredő 250 millió forint mint tőke és annak járulékos költségei erejéig.

A felperes a váltókat a K. Kft.-nek "átadta", azok egy részét - a H. Rt. által kiállított váltókat - 11 911 666 Ft összegben lejáratkor a K. Kft. kifizette, míg az F. Kft. által kiállított két db 50 millió forint összegű és a B-K. Kft. által kiállított 30 millió forint összegű váltókat lejárat előtt visszaforgatta a felperesre, aki azokat fizetésre bemutatta. Mindebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a K. Kft. a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségének eleget tett. Utalt arra is, hogy bár a K. Kft.-nek a tartozást pénzben kellett volna megfizetnie, de a felperes azzal, hogy a váltókat jogfenntartó nyilatkozat nélkül átvette, és a későbbiekben váltóbirtokosként lépett fel, a K. Kft. által a váltók visszaforgatása útján felajánlott teljesítést elfogadta. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta az 1992. szeptember 18-i keltezésű készfizető kezesi nyilatkozat érvényességét, tekintettel arra, hogy az alapügyletből eredő kötelezettség, amelynek biztosítékául szolgált volna a kezesség, megszűnt.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az ítélet megváltoztatásával 127 142 199 Ft és annak 1993. január 18-ától járó törvényes kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az értékpapírok átruházását a K. Kft. részéről teljesítésnek tekintette. A kötelezett a szerződés tartalmának megfelelő fajta szolgáltatást köteles teljesíteni, a szerződésszerű szolgáltatás viszont pénzszolgáltatás lett volna. Ha a szolgáltatás még fajta szerint sem egyezik meg a szerződésben kikötött szolgáltatással, akkor nem szerződésszegésről, hanem a teljesítés elmulasztásának sajátos esetéről van szó, ezért a Ptk. 316. §-a (1) bekezdésének alkalmazására nem kerülhet sor. A felperes a három db, összesen 130 millió forint névértékű váltót 1993. január 15-én csupán felelős őrzésbe vette, ezért a váltók átvételét tévesen minősítette az elsőfokú bíróság a váltó elfogadásának. A váltók tulajdonjoga változatlanul a K. Kft.-t illeti meg.

Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Továbbra is vitatta, hogy a K. Kft.-nek a 141 911 666 Ft tartozásáért kezességet vállalt volna. Szerinte a kezesség vállalása nem a perbeli kölcsönszerződésből, hanem más ügyletből eredő tartozásra vonatkozott, de ezt az ügyletet nem tudta megjelölni.

A fellebbezés nem alapos.

A felperes a követelését arra alapította, hogy az alperes a K. Kft.-nek az 1992. szeptember 18-án létrejött kölcsönszerződésből eredő kötelezettségéért készfizető kezességet vállalt. Elsődlegesen - eltérően az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától - abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a kezesi szerződés létrejött-e a peres felek között, jogviszony hiányában ugyanis fel sem merülhet az alperes helytállási kötelezettsége.