31969L0465[1]

A Tanács 69/465/EGK irányelve (1969. december 8.) a közönséges burgonya-fonálféreg elleni védekezésről

A Tanács 69/465/EGK irányelve

(1969. december 8.)

a közönséges burgonya-fonálféreg elleni védekezésről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződésre és különösen annak 43. és 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

mivel a burgonyatermelés fontos helyet foglal el a Közösség mezőgazdaságában;

mivel a burgonyahozamot állandóan fenyegetik a károsító szervezetek;

mivel a burgonyatermesztés során az ilyen károsító szervezetek elleni védekezésnek nemcsak a termelési kapacitás fenntartását kell biztosítania, hanem a mezőgazdasági termelékenység növelését is;

mivel azok a védőintézkedések, amelyek célja a károsító szervezetek egyes tagállamokba történő bevitelének megakadályozása, csak korlátozott eredményt érnének el akkor, ha e szervezetek ellen nem védekeznének egyszerre és tervszerűen a Közösség egész területén és terjedésüket nem akadályoznák meg;

mivel a burgonyát leginkább károsító szervezetek egyike a közönséges burgonya-fonálféreg (Heterodera rostochiensis Woll.);

mivel ez a kártevő több tagállamban felbukkant és találhatók fertőzött területek a Közösségen belül;

mivel ha nem születnek hatékony intézkedések a kártevő elleni védekezés és a kártevő terjedésének megakadályozása érdekében, a burgonyatermesztés a Közösség egész területén állandó veszélynek van kitéve;

mivel ahhoz, hogy ki lehessen irtani e kártevőt, minimális rendelkezéseket kell elfogadni a Közösség számára; mivel a tagállamoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy szükség esetén kiegészítő vagy szigorúbb rendelkezéseket fogadjanak el;

mivel fontos szerepet játszanak azok a burgonyaváltozatok, amelyek ellenállóak e kártevő bizonyos patotípusaival szemben; mivel bizonyos mértékig javíthat a helyzeten, ha a fertőzött parcellákon e burgonyaváltozatokat termesztik; mivel ezért általános érdek, hogy időközönként közzétegyék e burgonyaváltozatok listáját;

mivel a fertőzés jelenlétének és a változatok ellenálló képességének megállapítása érdekében szükségesnek tűnik olyan megfelelő módszerek alkalmazása, amelyek ellen a tagállamok nem emelnek kifogást,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ez az irányelv a közönséges burgonya-fonálféreg (Heterodera rostochiensis Woll.) elleni védekezés és e kártevő terjedésének megakadályozása érdekében a tagállamokban teendő minimális intézkedésekre vonatkozik.

2. cikk

A tagállamok előírják, hogy értékesítésre szánt vetőburgonyát csak olyan parcellákon lehet termelni, amelyeket hivatalos vizsgálat alapján a közönséges burgonya-fonálféreg általi fertőzéstől mentesnek ismertek el.

3. cikk

A közönséges burgonya-fonálféreg előfordulásának megállapítása esetén a tagállamok elhatárolják a fertőzött parcellát.

4. cikk

A tagállamok előírják, hogy a fertőzött parcellákon:

a) nem termeszthető burgonya;

b) semmilyen, átültetésre szánt növény nem termeszthető, és a talajban vagy más módon nem tárolható.

5. cikk

A tagállamok előírják, hogy a fertőzött vagy fertőzésgyanús vetőburgonyát, amennyiben az vetőburgonyaként kerülnek forgalomba, olyan eljárásnak kell alávetni, amely megszünteti fertőzöttségét.

6. cikk

A tagállamok csak akkor vonják vissza a közönséges burgonya-fonálféreg elleni védekezés, illetve e kártevő elterjedésének megakadályozása érdekében hozott intézkedéseket, ha a kártevő előfordulása már nem tapasztalható.

7. cikk

A tagállamok tiltják a közönséges burgonya-fonálféreg birtoklását.

8. cikk

(1) A tagállamok engedélyezhetik:

a) a 4., 5. és 7. cikkben említett intézkedésektől tudományos célból, vizsgálat és szelekciós tevékenység céljából történő eltéréseket;

b) a 4. cikk (a) bekezdésétől eltérve, olyan burgonyaváltozatok fertőzött parcellákon történő termesztését, amelyek ellenállóak a közönséges burgonya-fonálféregnek az adott parcellákon talált patotípusaival szemben;

c) a 4. cikk (a) bekezdésétől eltérve a nem vetőburgonya kategóriába tartozó burgonya fertőzött parcellákon történő termesztését, feltéve hogy biztosított az ilyen burgonyának a közönséges burgonya-fonálféreg ivarérése előtti betakarítása;

d) a 4. cikk (a) bekezdésétől eltérve, a nem vetőburgonya kategóriába tartozó burgonya fertőzött parcellákon történő termesztését, amennyiben a talajt megfelelő módon fertőtlenítették.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az 1. bekezdésben említett engedélyek kiadására csak akkor kerül sor, ha a megfelelő ellenőrző intézkedések garantálják, hogy ezen engedélyek nem befolyásolják károsan a közönséges burgonya-fonálféreg elleni védekezést és nem idézik elő a kártevő elterjedésének veszélyét.

(3) Valamely burgonyaváltozatot akkor kell a közönséges burgonya-fonalféreg valamely patotípusával szemben ellenállónak tekinteni, ha az adott változat termesztése során az adott patotípus populációjának egyedszámában természetes és évenkénti csökkenés tapasztalható.

9. cikk

Amennyiben szükségesnek bizonyul, a tagállamok a közönséges burgonya-fonálféreg elleni védekezés, illetve e kártevő elterjedésének megakadályozása érdekében elfogadhatnak kiegészítő vagy szigorúbb rendelkezéseket.

10. cikk

(1) A tagállamok minden év január 1-je előtt közlik a Bizottsággal azoknak a burgonyaváltozatoknak a listáját, amelyeket értékesítésre elfogadtak és amelyeket hivatalos vizsgálat alapján a közönséges burgonya-fonálféreggel szemben ellenállónak találtak. A tagállamok közlik, mely patotípusokkal szemben ellenállóak a burgonyaváltozatok.

(2) A Bizottság biztosítja, hogy a tagállamok közlése alapján az ellenálló burgonyaváltozatok listáját minden évben, lehetőleg február 1-je előtt, közzétegyék.

11. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a közönséges burgonya-fonálféreg általi fertőzöttségnek és a burgonyaváltozatok e kártevővel szembeni ellenálló képességének a megállapítása olyan megfelelő módszerekkel történjen, amelyek ellen a tagállamok nem emelnek kifogást.

12. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított két éven belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1969. december 8-án.

a Tanács részéről

az elnök

J. M. A. H. Luns

[1] HL 28., 1967.2.17., 454/67. o.