A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21116/2016/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §] Bírók: Csordás Csilla, Merőtey Anikó, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.21.116/2016/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti 384. számú Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Simon D. Gábor ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) II. rendű, kk. III.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) III. rendű, IV.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) IV. rendű felpereseknek - az Orosz V. Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Orosz V. Sándor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a dr. Csuka Péter ügyvéd (fél címe) által képviselt Alperesi beavatkozó (alperesi beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2016. június 29. napján kelt 8.P.23.375/2008/100. számú ítélete ellen az I-IV. rendű felperesek részéről 102. sorszám alatt, valamint az alperes részéről 101. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben, a következők szerint változtatja meg:

? a III. rendű felperesnek járó nem vagyoni kártérítés összegét - a kamatfizetési kötelezettség változatlanul hagyása mellett - 8.000.000 (Nyolcmillió) forintra felemeli;

? az I-II. rendű felpereseket fele-fele arányban ápolás-gondozás címén megillető 1.680.000+3.570.000 forint kártérítést felemeli összesen 13.101.975 (Tizenhárommillió-egyszázegyezer-kilencszázhetvenöt) forintra azzal, hogy ezen összeg után az alperes 2008. december 1. napjától köteles törvényes mértékű késedelmi kamatot fizetni;

? az I. rendű felperest ápolás-gondozás címén megillető 910.000 forint kártérítést - a kamatfizetési kötelezettség változatlanul hagyása mellett - 3.865.500 (Hárommillió-nyolcszázhatvanötezer-ötszáz) forintra felemeli, míg az e címen megállapított havi járadékot 35.000 forintról 141.750 (Egyszáznegyvenegyezer-hétszázötven) forintra felemeli;

? az alperes által az I-IV. felpereseknek fizetendő perköltség összegét személyenként 130.000 (Egyszázharmincezer) forint plusz áfa összegre felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására köteles megfizetni a 173.355 forint szakértői díjat.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg együttesen az I-IV. rendű felpereseknek 125.000 (Egyszázhuszonötezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt összesen 1.912.200 (Egymillió-kilencszáztizenkettőezer-kettőszáz) fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I-II. rendű felperesek házastársak, gyermekeik a III-IV. rendű felperesek. A III. rendű felperes 2002. szeptember 15. napján, a IV. rendű felperes 1997. október 27. napján született. A III. rendű felperes születéskor elszenvedett oxigénhiányos állapotából eredően maradandó neurológiai károsodást szenvedett; ennek következtében szellemi fejlődése és mozgásképessége jelentősen elmarad a kortársaitól, artikulációs zavarokkal (dysarthria) küszködik, ezért beszéde nehezen érthető. Betegsége miatt a III. rendű felperesnek beilleszkedési nehézségei vannak, segítségre szorul az öltözködésben és az evésben, a tömegközlekedési eszközöket biztonságosan igénybe venni nem tudja. A III. rendű felperes ápolását és gondozását túlnyomórészt édesanyja, az I. rendű felperes látja el, de ebben sokat segített nagyobb testvére a IV. rendű felperes is.

Az elsőfokú bíróság 61. sorszámú jogerős közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest kártérítő felelősség terheli a nem megfelelő szülésvezetés következtében a III. rendű felperesnél kialakult agykárosodással okozati összefüggésben az I-IV. rendű felpereseket ért károkért.

A közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően az I-IV. rendű felperesek pontosított keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelme túlnyomórészt a kereset elutasítására irányult, eltúlzottnak tartotta mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítés felperesek által megjelölt összegét.

A beavatkozó az alperes pernyertességét támogatva csatlakozott az alperes nyilatkozataihoz.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy nem vagyoni kártérítés jogcímén 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 4.000.000 forintot, a II. rendű felperesnek 2.000.000 forintot, a III. rendű felperesnek 7.000.000 forintot, a IV. rendű felperesnek 2.000.000 forintot, ezen összegek 2002. szeptember 15. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatával. Ezen felül több különböző jogcímen kötelezte az alperest vagyoni kártérítés és az ahhoz járuló késedelmi kamat megfizetésére, míg a megítéltet meghaladóan elutasította a keresetet, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg személyenként 120.000 forint perköltséget az I-IV. rendű felperesek részére. Megállapította, hogy 900.000 forint kereseti illetéket és 115.570 forint szakértői díjat az állam visel, és kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg 173.355 forint szakértői díjat az állam javára.

Döntésének jogi indokolása szerint a közbenső ítélet jogerőre emelkedésével eldőlt, hogy a kártérítési kereset jogalapja fennáll, ezért az eljárásnak ebben a szakaszában az volt a feladata, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (1) bekezdése alapján, a teljes kártérítés elvét szem előtt tartva, meghatározza az I-IV. rendű felpereseket megillető kártérítés összegét. A nem vagyoni kártérítés összegének a megállapításakor abból indult ki, hogy valamennyi felperesnek sérült az egészséges családban éléshez fűződő személyiségi joga. Emellett azt is figyelembe vette, hogy az alperes felróható magatartása csupán az egészséges megszületés esélyét csökkentette, de nem állapítható meg, hogy megfelelő szülésvezetés esetén az egészségkárosodás teljes bizonyossággal elkerülhető lett volna. A bizonyosan bekövetkező egészségkárosodás esetén járó kártérítés összegéhez viszonyítva alacsonyabb összegben állapította meg a nem vagyoni kártérítést, mivel adott esetben csupán valószínűsíthető a hátrányosabb egészségi állapot kialakulása. Az I. rendű felperes tekintetében értékelte, hogy az ő pszichés státuszára volt a legkedvezőtlenebb hatással a III. rendű felperes egészségkárosodása, ez az állapot életterét és házaséletét is jelentősen beszűkítette, és párkapcsolatát is megnehezítette. Erre figyelemmel - a keresetben kért 6.000.000 forinttól eltérően - 4.000.000 forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg az I. rendű felperes részére. Rámutatott: a II. rendű felperes ugyancsak hátrányosan élte meg gyermekének a betegségét, amit mind a mai napig nem dolgozott fel. Ugyanakkor jelenlegi személyiségállapota csak részben hozható összefüggésbe a gyermek helyzetével, ami azonban életterének és házaséletének a beszűküléséhez, párkapcsolatának az elvesztéséhez vezetett. Mindezeket a hátrányokat figyelembevéve - a kért 6.000.000 forinttal szemben - 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg a II. rendű felperes javára. A III. rendű felperesnél figyelembe vette, hogy gyengébb szellemi képességei nem korlátozzák súlyos egészségkárosodása, mozgáskorlátozottsága, és ebből eredő kiszolgáltatottsága észlelésében és átélésében. A III. rendű felperesnek azzal is számolnia kell, hogy neurológiai károsodása maradandó, és bár képes a kommunikációra, de beszéde nagyon nehezen érthető. A hátrányok súlyosságára figyelemmel - a kért 12.000.000 forinttal szemben - 7.000.000 forintban állapította meg a III. rendű felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegét. A IV. rendű felperes tekintetében hátrányos változásként értékelte, hogy alacsony életkora ellenére folyamatosan segített kisebb testvére gondozásában és ellátásában. Ez a helyzet, és testvérének a rossz állapota annyira megviselte a IV. rendű felperest, hogy maga is pszichológusi segítségre szorult. Mindezeket a hátrányokat számba véve, a IV. rendű felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegét - a kért 4.000.000 forinttal szemben - 2.000.000 forintban határozta meg. A felperesek javára megítélt nem vagyoni kártérítést megnöveli a III. rendű felperes születésétől járó, a régi Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján számított törvényes mértékű késedelmi kamat. A vagyoni kártérítés körében több különböző jogcímen érvényesített kártétel megfizetésére kötelezte az alperest azzal, hogy a lejárt kártérítés után az alperes a középarányos időponttól kezdődően a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére is köteles. A kártérítést annak figyelembevételével osztotta meg az I-II. rendű felperesek között, hogy a II. rendű felperes 2014 áprilisától eltávolodott a családtól, és azóta nem vesz részt a beteg gyermek ellátásában. A fejlesztő kezeléssel kapcsolatos kártétel tekintetében helyt adott a keresetnek, hiszen az aggálytalan szakértői vélemény szerint a III. rendű felperes mozgáskoordinációs zavarai indokolttá tették a fejlesztések igénybevételét. A becsatolt számlák összegéből kiindulva ezen a jogcímen összesen 121.000 forintot ítélt meg az I-II. rendű felperesek részére, ezen összeg 2005. január 1. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatával. Megalapozottnak találta a többlet rezsiköltség jogcímén támasztott követelést is, hiszen a III. rendű felperes egészséges kortársaihoz képest többletápolásra, többletgondoskodásra és többlettisztálkodásra szorul, ami nyilvánvalóan megnöveli a család víz, gáz és villamos energia fogyasztását. Az általános kártérítés régi Ptk. 359. §-ában meghatározott szabálya szerint ezen a jogcímen 2003. szeptember 12. napjától kezdődően véghatáridő nélkül - a keresettől eltérően - havi 5.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Ehhez a kártételhez hasonlóan azt is tényként fogadta el, hogy a telefonos kapcsolattartás miatt a fogyatékkal élő gyermek családjában magasabb a telefondíj, mint egy egészséges gyermeket nevelő családban. Kiadásaik összegére nézve az I-II. rendű felperesek nem tettek részletesebb nyilatkozatot, ezért a régi Ptk. 359. §-ában foglalt szabályt annyiban alkalmazta, hogy a keresetben igényelt összeget havi 2.000 forintra csökkentette, így az I-II. rendű felpereseket megillető lejárt kártérítés 630.000 forintot, az I. rendű felperest megillető lejárt kártérítés 52.000 forintot tesz ki azzal, hogy a havi járadékot minden hónap 10. napjáig köteles az alperes megfizetni véghatáridő nélkül. Az ápolás-gondozási többletköltség meghatározása során jelentősen eltért a keresetben érvényesített követeléstől, noha a III. rendű felperes óvodába kerüléséig a kereseti kérelemmel egyezően napi nyolc órás többlettevékenység alapulvételével számította ki a kártérítés összegét, míg ettől kezdődően napi két óra többletgondozást tartott elfogadhatónak. Kifejtette, hogy a ... díjszabása nem alkalmazható, az csupán iránymutatást jelenthet. A díjszabásból ugyanis nem tűnik ki, hogy a professzionális szolgáltató mely betegségekben szenvedők, és mely korosztály esetén alkalmazza az abban feltüntetett árakat. A díjszabásnak akkor tulajdonított volna nagyobb bizonyító erőt, ha az I-II. rendű felperesek teljes részletességgel kifejtik, hogy a III. rendű felperes ápolása és gondozása milyen tevékenységeket foglal magában, és ezeknek a tevékenységeknek mik a költségei, hiszen "általában vett" ápolási költség nem létezik. Mindezt figyelembe véve ezen a jogcímen 2003. szeptember 2. napjától 2005. augusztus 31. napjáig terjedő időszakra havi 70.000 forint és összesen 1.680.000 forint, míg 2004. szeptember 1. napjától kezdődően véghatáridő nélkül havi 35.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A háztartási kisegítés címén érvényesített keresetet ugyancsak eltúlzottnak találta figyelemmel arra, hogy az I. rendű felperes 2014-ig otthonában nevelte a gyermekeit, mivel időközben a III. rendű felperesnek kisebb testvére is született. Az újszülött csecsemő ellátása ugyancsak további gondoskodást igényelt, amelyhez a család többi tagja is segítséget nyújtott. Ezt figyelembe véve az óvodai közösségbe kerülésig havi 30.000 forint, azt követően havi 20.000 forint járadékot állapított meg. Ezen a jogcímen a 2005. augusztus 31. napjáig lejárt kártérítés 720.000 forintot, majd a 2014. március 31. napjáig lejárt kártérítés 2.040.000 forintot, az elsőfokú ítélet meghozataláig lejárt kártérítés pedig 520.000 forintot tesz ki azzal, hogy 2016. július 1. napjától kezdődően az alperes véghatáridő nélkül köteles megfizetni a havi 20.000 forint járadékot. Ezen felül gépjármű vásárlás és felelősségbiztosítás címén ítélt meg vagyoni kártérítést az I-II. rendű felperesek részére, míg az élelemfeljavítás címén érvényesített keresetet elutasította. Az I-IV. rendű felperesek hozzávetőlegesen 60%-os pernyertességére figyelemmel osztotta meg a felek között a perköltségeket.