7004/2010. (AEÉ 10.) APEH irányelv

a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) számos helyen utal a méltányosság gyakorlására.

Az egységes jogalkalmazás érdekében a következő iránymutatást adom:

I.

Általános elvek

1. Az Art. 1. § (6) bekezdése alapján az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést (fizetési halasztást, részletfizetést) engedélyez (továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény). Ez olyan általános érvényű alapelv, amelyet az adóhatóságnak valamennyi eljárása során, azoknak minden szakaszában alkalmaznia kell, ahol ezt a törvény lehetővé teszi és a méltányosság gyakorlásának jogszabályi feltételei fennállnak.

1.1. A méltányosság az alapelvi rendelkezésben kettős értelemben jelenik meg. Az Art. egyrészt általános eljárási normává teszi a méltányosságot, azaz a törvényi rendelkezések egységes érvényesítése során a körültekintő és "igazságos" ügyintézés követelményét.

2. Másrészt az adótörvények alkalmazásakor előállhat olyan helyzet, amikor az arányos adózás (anyagi jogi) alapelve csorbát szenved, ezért a törvény meghatározott feltételek mellett kifejezett méltányossági jogkört biztosít az adóhatóság számára. Az adóhatóság ilyen méltányossági jogkörben csak akkor járhat el, ha ezt az Art. lehetővé teszi, de egyben köteles is a méltányosság jogával élni, amennyiben az adózó bizonyítja, hogy magatartása vagy körülményei a méltányosság feltételeinek megfelelnek. Következésképpen a méltányosság alkalmazásánál nem kizáró ok a jogszabálysértés, mivel a méltányosság gyakorlásának szükségessége általában eleve azért merül fel, mert az adózó valamely adókötelezettségét érintő szabályt megsértett.

3. Ugyanakkor az Art. 1. § (2) bekezdése alapján, ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, az adóhatóság azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja.

4. Az Art.-ben az adóhatóság méltányossági jogköre alapvetően két területen, nevezetesen az egyes szankciók alkalmazása, és a fizetési kedvezményre irányuló eljárások során érvényesül (ebből következően eltérő indokok alapján).

II.

Az Art. szankciói esetében követendő' méltányossági eljárás

1. A szankciók (adóbírság, mulasztási bírság, késedelmi pótlék, önellenőrzési pótlék) alkalmazása során, ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó valamely adókötelezettségét nem megfelelően teljesítette, a törvény által előírt jogkövetkezményeket alkalmazza. Az Art. világos és egyértelmű rendelkezéseiből, de a tényállás felderítésére és tisztázására vonatkozó, az Art. 97. § (3)-(6) bekezdéseiben, illetve a 121. §-ában rögzített, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (a továbbiakban: Ket.) szerinti követelményből is az következik, hogy a szankciók alkalmazásánál figyelembe kell venni az eset összes körülményét, így különösen

a) az adózótól elvárható körültekintő magatartást,

b) az adóhiány, (illetve egyéb mulasztás) nagyságát, keletkezésének körülményeit,

c) az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.

1.1. Mindazokban az esetekben, ahol az Art. az adózói magatartásra, a mulasztás jellegére, súlyára, keletkezésének egyéb körülményeire tekintettel biztosít az adóhatóságnak mérlegelési jogkört, a méltányosság gyakorlása annak a hatósági feladatokat ellátó szervezeti egységnek a kötelessége, amely az adókötelezettséget vagy szankciót megállapító határozatot hozza, illetve az önellenőrzési pótlék esetében az önellenőrzés hiányában hoznia kellett volna. Ide tartozik az Art. 165. § (3), 168. § (6), 171. § (1) bekezdésében, valamint a 172. § (6), (7) és (21) bekezdéseiben szabályozott eljárás.

2. A méltányosság gyakorlása az előzőekben említett esetekben történhet hivatalból vagy kérelemre is. Önellenőrzési pótlék mérséklése kizárólag kérelemre történhet.

Az adóhatóság a szankció megállapítását indokolni köteles, amely egyben azt is jelenti, hogy ki kell térnie a méltányosságot megalapozó körülményekre, illetve az ilyen körülmények hiányára is. Ennél fogva már az első fokú határozatban is lehetőség van csökkentett mértékű bírság kiszabására, és a jogorvoslati kérelem elbírálója is csökkentheti a bírság mértékét, függetlenül attól, hogy azt az adózó kifejezetten nem kérte.

2.1. A szankciók mértékének mérséklésére irányuló kérelmet az adózó jegyzőkönyvre tett észrevételében, fellebbezésében vagy felügyeleti intézkedés iránti kérelmében is előterjesztheti.

2.2. A Ket. 37. § (1) bekezdése alapján a kérelmet nem elnevezése, hanem tartalma szerint kell elbírálni.

3. A kérelem tartalma szerinti elbírálásának követelményéből adódóan, az első fokú határozat közlését követően benyújtott, a szankció mértékének mérséklésénél irányadó körülményeket részletező beadvány - figyelembe véve az adózó által megjelölt megnevezést is - fellebbezésnek, illetve felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősül. A Ket. 99. § (2) bekezdése szerint a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történő lemondást jegyzőkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történő lemondó nyilatkozat azonban nem vonható visz-sza, az adózó visszavonó nyilatkozatában vagy azt követően előterjesztett jogorvoslati beadvány felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősül. A fellebbezésre nyitva álló határidőn túl - igazolási kérelem nélkül - benyújtott fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasításának nincs helye. Ebben az esetben a kérelmet felügyeleti intézkedés iránti kérelemként kell elbírálni

[Art. 136. § (6) bekezdés], egyidejűleg fel kell hívni az adózó figyelmét, hogy a felügyeleti eljárás illetéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 29. § (3) bekezdése alapján megegyezik a fellebbezési illeték összegével.

4. Amennyiben az adózó "méltányossági" kérelemnek nevezett beadványában kizárólag arra, illetve a fizetési kedvezményre irányuló eljárások során irányadó körülmények mellett arra is hivatkozik, hogy cselekményének vagy mulasztásának súlyához, gyakoriságához képest a szankció túlzott mértékű, illetve mulasztásának körülményeit ismerteti (tehát a szankció jogalapját vagy annak mértékét vitatja), a beadványt először a szankciót megállapító határozat elleni jogorvoslati kérelemként kell elbírálni. Ebben az esetben nincs szükség arra, hogy az adóhatóság az adózót vagyoni és jövedelmi viszonyairól adatlap megküldésével nyilatkoztassa.

4.1. Miután a jogkövetkezmények alkalmazásának szabályszerűségét az eljárás minden szakaszában hivatalból is vizsgálni kell, a törvénysértő határozat módosítása abban az esetben sem mellőzhető, ha az adózó az érdemi alaphatározat elleni fellebbezési jogáról lemond, vagy kérelmét "nem fellebbezésként" kéri elbírálni. Ilyen esetekben a fizetési kedvezmény engedélyezése iránti eljárásra csak a fenti jogorvoslati eljárás lefolytatását követően és csak a fennmaradó tartozás vonatkozásában kerülhet sor, és az adóhatóság a fizetési kedvezményi eljárást indokolt esetben végzéssel felfüggesztheti. (Ez esetben a jogorvoslat során hozott döntés kézbesítését végző szervezeti egységet tájékoztatni szükséges, amely az eljárás jogerős befejezéséről a felfüggesztést elrendelő szervezeti egységet értesíti.) Amennyiben az adózó jogorvoslati beadványára lefolytatott eljárás eredményeként a fizetési kedvezményi eljárás - tartozás hiányában - okafogyottá vált, az eljárást a Ket. 31. § (1) bekezdés e) pontja alapján meg kell szüntetni.

II/A.

Egyes szankciók esetén követendő eljárás

1. Késedelmi pótlék [Art. 165-167. §]

Az Art. 165. § (3) bekezdése szerint kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Miután a késedelmi pótlék felszámítására az adóhiány megállapításával és az adóbírság kiszabásával egyidejűleg kerül sor, az eljáró adóhatóságnak a kivételes méltányosság fennállását megalapozó körülményeket mérlegelnie kell. A késedelmi pótlék mérséklése azonban nem alkalmazható olyan adóhiány esetén, amikor a bírság mérséklésének sincs helye. [Art. 165. § (4)]

1.1. Az e pont szerinti méltányossági jogkör gyakorlása során a döntést az ellenőrzési osztályok, ha az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll, a felszámolási és végelszámolási osztályok, másodfokon mindkét esetben a Hatósági Főosztály hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai hozzák meg.

1.2. A Kiemelt Adózók Igazgatósága feladata a különös hatáskörébe tartozó adózók ügyében az e pont szerinti döntés meghozatala, ilyenkor a másodfokú eljárást a Központi Hivatal Különös Hatásköri Ügyek Főosztálya folytatja le.

2. Önellenőrzési pótlék [Art. 168-169. §]

Az önellenőrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhető, ha az adózó tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák a bírságmérséklést is. A mérséklést megalapozó körülményeket az adózónak kell bizonyítania. Az adóhatóságnak a bevallott és a helyesbített adó közötti eltérés keletkezésének a körülményeit kell vizsgálnia, és ennek alapján kerülhet sor az önellenőrzési pótlék mérséklésére vagy a kérelem elutasítására.

2.1. Ellentétben a fizetési kedvezmények körébe tartozó pótléktartozás mérséklésére vagy elengedésére irányuló eljárással, itt a már megfizetett - tehát tartozásnak nem minősülő - önellenőrzési pótlék is mérsékelhető. Az e pont szerinti eljárást az ellenőrzési osztályok, felszámolási eljárás vagy végelszámolás esetén a felszámolási és végelszámolási osztályok, másodfokon mindkettőnél a Hatósági főosztály hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai folytatják le.

2.2. A Kiemelt Adózók Igazgatósága a különös hatáskörébe tartozó adózók ügyében első fokon gyakorolja az e pont szerinti méltányossági jogkört, ilyenkor a másodfokú eljárást a Központi Hivatal Különös Hatásköri Ügyek Főosztálya folytatja le.

3. Adóbírság [Art. 170-171. §]

Az adóbírság kiszabása során a méltányossági jogkört az ellenőrzési osztályok, ha az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll, a felszámolási és végelszámolási osztályok, másodfokon mindkét esetben a Hatósági Főosztály hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai gyakorolják.

3.1. A Kiemelt Adózók Igazgatósága a különös hatáskörébe tartozó adózók ügyében első fokon gyakorolja az e pont szerinti méltányossági jogkört, ilyenkor a másodfokú eljárást a Központi Hivatal Különös Hatásköri Ügyek Főosztálya folytatja le.

4. Mulasztási bírság [Art. 172. §]

A mulasztási bírság kiszabása során a méltányosság gyakorlása attól függően tartozik az adóügyi, az illeték, az ellenőrzési, az eljárási, a végrehajtási illetve a felszámolási és végelszámolási osztályok hatáskörébe, hogy a bírságot melyik szakterület szabja ki.

4.1. Az ellenőrzési, a végrehajtási, illetve a felszámolási és végelszámolási, az eljárási, az illeték osztály által kiszabott mulasztási bírság esetén másodfokon a Központi Hivatal Hatósági Főosztálya hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai járnak el.

4.2. A Kiemelt Adózók Igazgatósága a különös hatáskörébe tartozó adózók ügyében első fokon gyakorolja az e pont szerinti méltányossági jogkört, ilyenkor a másodfokú eljárást a Központi Hivatal Különös Hatásköri Ügyek Főosztálya folytatja le.

III.

A fizetési kedvezményekre (adómérséklésre, fizetési könnyítésre) irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárás

1. A törvény fizetési kedvezmény lehetőségét biztosítja azon adózók részére, akik (amelyek) az adójogszabályokban meghatározott vagy az adóhatóság által jogerős határozatban előírt fizetési kötelezettségeiket valamilyen gazdasági vagy személyes okból az esedékesség időpontjáig nem vagy csak részben tudják teljesíteni. A fizetési kedvezmény engedélyezésének célja, hogy a törvényi feltételek fennállása esetén az adózó a felhalmozódott tartozásait belátható időn belül és teljes körűen rendezze, ezt követően pedig hosszú távon képes legyen eleget tenni rendszeres adófizetési kötelezettségeinek.

1.1. Ezen eljárások alapja a végrehajtható okiraton (bevallás, fizetési kötelezettséget megállapító jogerős adóható-sági határozat, fizetési meghagyás, végzés, az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás, a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése, valamint a külföldről érkező behajtási jogsegély iránti megkeresés hátraléki kimutatása) alapuló fizetési kötelezettség halasztására, részletekben történő megfizetésére, mérséklésére, illetve elengedésére, összefoglaló néven: fizetési kedvezményére irányuló kérelem.

1.2. A fizetési kedvezmény iránti kérelmek elbírálása során fel sem merül a szankciók megállapításánál irányadó körülmények vizsgálata, mivel ennek a törvény rendelkezései értelmében a jogkövetkezményt megállapító alapeljárásban már meg kellett történnie.

2. Az Itv. számos esetben tartalmaz olyan rendelkezéseket, melyekben a jogszabályban meghatározott körülmények fennállása esetén a már megfizetett vagy meg nem fizetett illetékek törlését, visszatérítését rendeli el. Ezekben az esetekben a jogszabály nem biztosít mérlegelési jogkört az eljáró hatóság számára, az objektíve megállapítható körülmények fennállása esetén a törlés, visszatérítés a hatóság kötelezettsége, így nem tartoznak a fizetési kedvezményre vonatkozó eljárások közé.

2.1. Amennyiben az adózó a mérséklésre irányuló kérelme mellett valamely az Itv. szerint őt megillető kedvezmény megadását is kéri [pl. Itv. 21. § (5) bekezdésben szabályozott a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése után a cserét pótló vétel kedvezménye iránti kérelem előterjesztése], a kedvezménnyel kapcsolatos döntés jogerőre emelkedéséig az eljárás végzéssel felfüggeszthető. (Ez esetben a kedvezményre vonatkozó eljárást lefolytató szervezeti egységet tájékoztatni szükséges, amely az eljárás jogerős befejezéséről a felfüggesztést elrendelő szervezeti egységet értesíti.)

3. A fizetési kedvezményi jogkört - a 3.2. alpontban foglalt kivétellel - első fokon az APEH regionális igazgatóságai (területi szervek) fizetési kedvezmények (fő)osztályai, másodfokon a Központi Hivatal Hatósági Főosztálya hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai gyakorolják.

3.1. Az eljárásra az a regionális igazgatóság illetékes, amelynek területén

a) a nem egyéni vállalkozó magánszemély adós az adóalany-nyilvántartási adatok szerint lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási lakóhellyel, mindezek hiányában utolsó ismert belföldi lakóhellyel;

b) egyéni vállalkozó magánszemély és

c) a nem magánszemély adós (jogi személy, egyéb szervezet) székhellyel, ennek hiányában telephellyel (a tevékenység gyakorlásának helye) rendelkezik.

3.2. A Kiemelt Adózók Igazgatósága jár el első fokon a különös hatáskörébe tartozó adózók fizetési kedvezményi kérelmének elbírálása vonatkozásában, ezen esetekben a másodfokú eljárást a Központi Hivatal Különös Hatásköri Ügyek Főosztálya folytatja le.

4. Az állami adóhatóság fizetési kedvezményre irányuló eljárása kiterjed az állami adóhatósághoz tartozó adók (járulékok, illetékek) vonatkozásában benyújtott fizetési kedvezményi kérelmek ügyintézésére (a továbbiakban - külön nevesítés hiányában - együtt: adók).

5. Az adók módjára behajtandó köztartozások, a megtérítésen, visszafizetésen alapuló járuléktartozások, valamint a vám- és jövedéki adótartozások vonatkozásában benyújtott kérelmek elbírálására az állami adóhatóság nem rendelkezik hatáskörrel, így e kérelmeket az Art. 5/A. § (3) bekezdésének a) pontja alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz 8 napon belül át kell tennie érdemi ügyintézésre. Egyidejűleg az adózót az áttételről értesíteni kell a Ket. 22. § (2) bekezdése értelmében. Kifejezett eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában illetve a vonatkozó együttműködési megállapodás alapján a diákhitel tartozásokra benyújtott kérelmeket a Diákhitel Központ Zrt-hez szintén át kell tenni.

6. A végrehajtási eljárásban megállapított költségekre fizetési könnyítés adható, mérséklés azonban csak kivételes esetben - és kizárólag magánszemély adózó részére - engedélyezhető. Kifejezetten csak természetes személy (magánszemély, egyéni vállalkozó) részére, - a Ket. 159. §-a alapján fennálló feltételek esetén -, a végrehajtási költség megfizetésére az adóhatóság részleges vagy teljes költségmentességet engedélyezhet. A költségmentességi eljárás részletes szabályait külön APEH irányelv tartalmazza. Azt, hogy az adózó azon kérelme, mely a költség elengedésére irányul, költségmentességi vagy adómérséklési kérelemnek minősül, a kérelem tartalma és az eljárás során felmerült adatok teljeskörű mérlegelése alapján kell meghatározni.

7. Mérséklés, elengedés, fizetési halasztás illetve részletfizetés engedélyezése az Art. 133. § (1) és 134. § (1) bekezdései értelmében kizárólag kérelemre történhet. A kérelem benyújtására, módosítására és visszavonására postai úton, valamint a területi szervek Ügyfélszolgálati Irodáiban személyesen, illetve elektronikus úton az APEH hivatalos honlapjáról (http://www.apeh.hu/portal/bevallasok/nyomtatvany) letölthető elektronikus űrlapon van lehetőség. Az ügyintézési határidő a Ket. 33. § (5) bekezdése alapján a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján kezdődik. A kérelem előterjesztésére jogosult az adózó [értve ez alatt a magán-nyugdíjpénztári tagdíj (illetve annak szankciói) tekintetében a munkáltatót], az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti adó megfizetésére kötelezett személy, az Art. 14. § (4) bekezdése alapján a felszámoló, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V törvény (Ctv.) 98. § (2) bekezdése alapján a végelszámoló, az Art. 8. § szerinti adózási ügyvivő, és az Art. 9. § szerinti pénzügyi képviselő.

7.1. A végrehajtási eljárásban lefoglalt követelés kötelezettje, az adótartozás megfizetésére az Art. 153. §-a alapján határozattal kötelezett személyek, a 156. § (4) bekezdése, a 156/A. § (12) bekezdése, a 156/F. § (1) bekezdése, a 156/G. § (8) bekezdése alapján a vételár-különbözet megfizetésére, valamint a 156/A. § (11) bekezdése alapján a felelős őrzéssel kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére határozattal kötelezett személyek fizetési kedvezményi kérelem benyújtására nem jogosultak. Az e személyek által benyújtott kérelmeket az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.

7.2. A 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) 8. §-a szerinti csoportos adóalany tartozásai vonatkozásában a csoport képviselője nyújthat be kérelmet. A kérelem elbírálása során az egyes tagok (kívül maradó adóalanyok, illetve kilépett tagok) gazdálkodási adatait, egyenként és összességükben is vizsgálva és értékelve kell határozatot hozni.

Az egyes tagok valamint az áfatörvény alapján a csoport tartozásaiért felelősséggel tartozó adóalanyok (kívül maradó adóalanyok illetve kilépett tagok) a csoport tartozásaira illetve az abból őket terhelő kötelezettségekre vonatkozóan kérelmet nem nyújthatnak be, ezeket az adóhatóság a Ket. 30. § f) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.

A csoport bármely okból történő megszűnését követően az egyetemleges felelősségre tekintettel a csoport (volt) tagjai és a kívül maradó adóalanyok terjeszthetnek elő fizetési kedvezmény iránti kérelmet, melynek elbírálására a kérelmezőre az általános szabályok szerint illetékességgel rendelkező igazgatóság jogosult. Ez esetben a kérelmet előterjesztő tag gazdálkodási körülményeit figyelembe véve kell a kérelmet elbírálni. A határozatban fel kell hívni a kérelmező figyelmét arra, hogy az engedélyezett kedvezmény kizárólag a kérelmet előterjesztő adózóra vonatkozik, a tartozásért helytállni kötelezett további volt csoporttagok (kívül maradó adóalanyok) fizetési kötelezettségét nem módosítja.

8. Amennyiben a kérelem benyújtására jogosultak nem személyesen járnak el, illetve személyesen el sem járhatnak (például a kiskorúak), az Art. 7. § (1)-(2) bekezdései szerinti képviselő terjesztheti elő a kérelmet.

8.1. A képviseleti jogosultságot az eljárás minden szakaszában vizsgálni kell. A meghatalmazottként fellépő személy eljárását a Ket. 40. § (4) bekezdése alapján vissza kell utasítani, ha az nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja. A visszautasítás tárgyában hozott végzés ellen önálló fellebbezésnek nincs helye. Ezzel egyidejűleg az adózót határidő megjelölésével fel kell szólítani, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas, írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről. Amennyiben az adózó ennek nem tesz eleget, az eljárást a Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontja alapján meg kell szüntetni. A képviselet részletes szabályait az adóhatóság előtti képviseletről szóló APEH irányelv tartalmazza.

9. A kérelem benyújtása az Itv. 29. § (1) bekezdése illetve az Itv. 33. § (2) bekezdés 23. pontjának rendelkezései alapján illetékköteles, az illeték mértéke 2 200 forint. Az eljárási illetéket az Art. 38. § (1) bekezdése értelmében a pénzforgalmi számlával rendelkező adózónak belföldi pénzforgalmi számlájáról átutalással, pénzforgalmi számlával nem rendelkező adózónak belföldi fizetési számlájáról történő átutalással vagy készpénz-átutalási megbízással kell teljesítenie az APEH Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01076064 számú Adóhatósági eljárási illetékhez kapcsolódó befizetések beszedési számlájára. Az adózó a fizetési kötelezettségét a külön jogszabályban meghatározottak szerint készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel is teljesítheti. Az átutaláson, illetve a készpénz-átutalási megbízáson fel kell tüntetni az adózó adóazonosító jelét illetve adószámát. Az Art. 172. § (11) bekezdése értelmében, ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem vagy nem teljes mértékben vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, a meg nem fizetett illeték 100%-áig terjedő, de legfeljebb 100 ezer forint mulasztási bírság szabható ki.

10. Amennyiben a kérelem nem felel meg a Ket. 35. §-ában illetve 36. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, azaz a kérelemből nem állapítható meg annak tárgya (pl. az adónem, a tartozás összege, a kért kedvezmény), a kérelmet előterjesztő személye, képviseleti jogosultsága, társaságok esetében a cégszerű aláírás, magánszemély kérelmező esetében aláírása, a kérelmezőt illetve a képviseleti jogosultsággal összefüggésben a képviselőt az adóhatóság - a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül - rövid határidő megjelölésével hiánypótlásra [Ket. 37. § (3) bekezdés] hívja fel.

10.1. Ha pedig a tényállás tisztázása során azt állapítja meg, hogy a kérelemből és a rendelkezésre álló adatokból a törvényben foglalt feltételek fennállására vagy azok hiányára megalapozott következtetések nem vonhatóak le, az adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget téve az adózót - az előbbiektől eltérően - nyilatkozat tételre hívja fel a Ket. 51. § (2) bekezdése alapján. Amennyiben a Ket. 37. § (3) bekezdése szerinti hiánypótlásnak van helye, de ezzel együtt már látható, hogy a Ket. 51. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozattételi felhívásra is szükség van (pl. adatlap kiküldése és/vagy egyéb kérdés tisztázása indokolt), úgy az adóhatóság - a Ket. mindkét rendelkezésére hivatkozva - a nyilatkozattételre vonatkozó felhívást már a hiánypótlás keretében megteszi.

10.2. Mind a hiánypótlási, mind a nyilatkozat tételre felhívásban figyelmeztetni kell a kérelmezőt, illetve a képviselőt hogy milyen jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor, ha az abban foglaltaknak nem tesz eleget.

10.3. A tájékoztatási és tényállás-tisztázási kötelezettségből következően a felhívásban (figyelemmel itt a felhívás okára) szükség esetén tájékoztatni kell a kérelmezőt a fizetési kedvezmény engedélyezésének jogszabályi feltételeiről, fel kell hívni őt a törvényi feltételek fennállását megalapozó adatok, információk szolgáltatására. Amennyiben a kérelemben közöltekből illetve az adóhatóság rendelkezésére álló adatokból a jogszabályi feltételek fennállására illetve ezek hiányára megfelelően lehet következtetni, a kérelem az adózó nyilatkozattételre történő felhívása hiányában is elbírálható.

A felhívást tértivevényes postai küldeménnyel kell kézbesíteni, vagy az ügyfélszolgálaton illetve az adóhatóság hivatali helyiségben személyesen kell átadni. Ebben az esetben az átvétel tényét, időpontját az adózó vagy a nevében eljárni jogosult személy aláírásával igazolja. Ellenkező esetben a válasz elmaradásának jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak.

10.4. Amennyiben a kérelmező a felhívásban megjelölt határidőn belül nem nyilatkozik és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, vagy a kért adatot nem közli, az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy az eljárást végzéssel megszünteti [Ket. 31. § (2) bekezdése, 51. § (2) bekezdése, Art. 123. §-a].

10.5. A törvényi feltételek fennállását megalapozó adatok közlésének elmulasztása önmagában nem alapozhatja meg az eljárás megszüntetését, ha a rendelkezésre álló adatok, vagy az eljárás során beszerzett egyéb bizonyítékok mérlegelésével a fizetési kedvezmény törvényben előírt feltételének fennállása, illetve annak hiánya a kérelmező esetében megállapítható.

10.6. Az eljárást megszüntető végzés ellen az Art. 136. § (3) bekezdés b) pontja alapján önálló fellebbezésnek van helye.

11. A fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelem elbírálásának nem képezi akadályát, ha a kérelmező nem jelöli meg a részletfizetés vagy fizetési halasztás futamidejét, illetve a kért részletek összegét. Ilyen esetben az engedélyezésnél az adóhatóság a rendelkezésére álló információk alapján határozza meg a törlesztőrészleteket és azok, illetve a halasztás esedékességét.

11.1. Amennyiben a kérelmezőt egyéb, a kérelmével nem érintett tartozások is terhelik, - e tartozások adónemenkénti összegének megjelölésével vagy az adózó adófolyószámlájának adónemenkénti egyenlegeit tartalmazó kivonatát mellékelve - adott esetben célszerű figyelmét felhívni ezen tényre, illetve a kérelem-kiegészítés lehetőségére.

11.2. Ha az adós a tartozásának az összegét vitatja, a fizetési kedvezményi kérelmet lehetőleg az adózó részvételével lefolytatott folyószámla-egyeztetés megtörténtét, ha pedig az adózó beadványa alapján jogorvoslati eljárás indul, annak jogerős lezárását követően kell elbírálni. Ha jogorvoslati eljárás indult, az adóhatóság a fizetési kedvezményi eljárást végzéssel felfüggeszti.

12. A fizetési kedvezmény iránti kérelem elbírálásakor meg kell vizsgálni a folyószámlát és a bevallás-feldolgozó rendszert, hogy az adós - a fennálló tartozásai mellett - rendelkezik-e túlfizetéssel, nyújtott-e be olyan bevallást, amely visszaigényelhető adót tartalmaz, illetve a túlfizetéssel érintett adónem(ek) vonatkozásában kért-e kiutalást, vagy átvezetést a kérelemmel érintett tartozásokra.

13. Amennyiben az adós a túlfizetés, adóvisszaigénylés kiutalását kérte, a fizetési kedvezményi kérelmet a fentiek figyelembevételével soron kívül kell elbírálni.

14. Amennyiben az adós visszaigényelhető adót tartalmazó bevallást nyújtott be, és az igénylés vagy a túlfizetés átvezetését kérte a kérelemmel érintett tartozásaira, e bevallások soron kívüli feldolgozása iránt célszerű intézkedni. Amennyiben a soron kívüli feldolgozásra nincsen lehetőség, a fizetési kedvezményi kérelmet - függetlenül attól, hogy az adós bevallását feldolgozták, illetve ellenőrzésre kiválasztották-e - úgy kell elbírálni, mintha a bevallásban foglaltak helyesek volnának, tehát csak azon tartozások vonatkozásában lehet teljesíteni a kérelmet, amelyek a bevallás könyvelését követően fennállnának.

15. Az adóhatóság az Art. 123. §-a alapján az adóügy érdemében határozattal, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésben végzéssel dönt. Az érdemi döntésről szóló határozatnak a Ket. 72. §-ában meghatározott alaki és tartalmi követelményeken felül tartalmaznia kell

a) a kérelem tárgyát képező tartozások adónemenkénti ösz-szegét és esedékességüket (legalább időtartammal megjelölve), a mérséklés, továbbá az engedélyezett fizetési könnyítés kezdő időpontját, részletfizetés esetén a törlesztőrészleteket és azok esedékességét, fizetési halasztás esetén a megfizetés időpontját;

b) fizetési könnyítéseknél a pótlékfizetési kötelezettségre vonatkozó döntést, a pótlékszámítás időtartamát, valamint pótlékköteles fizetési könnyítés engedélyezésekor a pótlék összegét és esedékességét,

c) amennyiben a fizetési könnyítés pótlékmentes, a pótlék kiszabás mellőzésének indokait,

d) a kedvezmény feltételhez kötése esetében a kedvezmény feltételeit, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést.

16. A kérelmek elbírálásánál körültekintően kell eljárni, alaposan mérlegelve a törvényben meghatározott feltételek fennállását. Az elbírálás során a fizetési könnyítési és mérséklési kérelmeket eltérően kell kezelni a tekintetben, hogy míg részletfizetés és fizetési halasztás a bevallott (fizetési kötelezettséget előíró jogerős határozattal megállapított) és könyvelt, le nem járt esedékességű adóra is engedélyezhető, addig mérséklés csak az adótartozásra, azaz a lejárt esedékességű, meg nem fizetett adóra, kivéve az Art. 43. § (8) bekezdésében foglaltak szerint közölt, és az adófolyószámlán könyvelt automatikusan felszámított késedelmi pótlékot.

16.1. A fizetési könnyítési és mérséklési kérelmek elbírálása során figyelembe kell venni az adózók széles körét érintő, olyan köztudomású objektív körülményeket - pl. a gazdasági válság, katasztrófa helyzet, stb. - melyek hátrányosan befolyásolják az adófizetési kötelezettség teljesítését. Amennyiben az adózó a kérelmében ilyen körülményekkel indokolja a fizetési nehézségét, a mérlegelés során e körülményeket a törvényi keretek közt indokolt figyelembe venni, és fizetési kedvezmény engedélyezésével segíteni az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került adózókat.

16.2. Az első fokú adóhatóság a tényállás tisztázásánál jellemzően a következő bizonyítási eszközökkel élhet:

a) adózó kérelmében előadott és okiratokkal alátámasztott jövedelmi, vagyoni, szociális körülményeivel, illetve gazdasági tevékenységével kapcsolatos adatok,

b) a hivatalból rendelkezésre álló adatok:

- bevallások,

- végrehajtással kapcsolatos információk,

- adóalanyi nyilvántartás, ezen belül különösen az adóalanyi hierarchia térkép,

- a tartozás keletkezésével kapcsolatos előzményi iratok;

c) egyéb okiratok:

- cég-, ingatlan- és gépjármű-nyilvántartási adatok

d) szükség szerint az adós által kitöltött és okiratokkal alátámasztott, vagyoni, szociális és jövedelmi viszonyait, illetve gazdasági tevékenységét bemutató adatlap,

e) szükség szerint a gazdálkodó szervezet aktuális főkönyvi kivonata, mérlege, eredménykimutatása, megfelelő számviteli analitikus nyilvántartása, illetve az egyéni vállalkozást folytató magánszemély naplófőkönyve vagy pénztárkönyve és más részletező nyilvántartása, bizonylata.

f) szükség esetén helyszíni szemle, (magánszemély esetében az adóhatóság meggyőződik az adózó és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók életkörülményeiről).

17. Az adómérséklés és fizetési könnyítés folyószámlán, végrehajtói letéti számlán történő megjelentetéséről az elsőfokú adóhatóságnak kell intézkedni.

18. A kérelmek elbírálásához kapcsolódó irat-, valamint határozat- és végzésmintákat az adóhatóság kapcsolódó informatikai rendszere tartalmazza, alkalmazásuk csak kivételes esetben mellőzhető.

19. A kérelem jogerős elutasítása, eljárás megszüntetése, vagy érvényét vesztett kedvezmény esetén az adóhatóság a lehető legrövidebb időn belül intézkedik a végrehajtási eljárás megindítása (folytatása), a végrehajtás eredménytelenségét követően a vagyoni fedezet hiánya esetén a felszámolási eljárás kezdeményezése iránt. A kedvezmény illetve feltételeinek nem teljesítése illetve részbeni nem teljesítése esetén a fizetési kedvezmény érvényét veszti, az adóhatóság erre vonatkozó külön értesítés nélkül intézkedik az adózó folyószámláján a kedvezmény megfelelő visszarendezésével az eredeti állapot (részbeni) helyreállítása iránt.

20. A csődeljárásban előterjesztett fizetési kedvezményi kérelmekre elutasító határozat kiadása indokolt, tekintettel arra, hogy ezen eljárásban a külön jogszabályban [a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényben (továbbiakban: Cstv.)] szabályozott egyezségnek lehet helye. Az ügy érdemi vizsgálata azonban nem mellőzhető.

Ha az adós a csődmoratórium hatálya alá nem tartozó adótartozásokra [Cstv. 11. § (1) bekezdés a) és b) pontjai] vonatkozóan terjeszt elő kérelmet, az adóhatóság fizetési kedvezményi szakterülete kedvezményt csak a felszámolási és végelszámolási szakterülettel folytatott egyeztetést követően adhat.

21. A felszámolás jogerős elrendeléséig előterjesztett fizetési kedvezményi kérelmekre - érdemi vizsgálat mellett - elutasító határozat kiadása indokolt, tekintettel a felszámolási eljárás céljára és jellegére. Ha az adós fizetésképtelenségét a bíróság jogerősen megállapította és felszámolását elrendelte, az adóhatóság a kérelmet határozattal, a törvényi feltételek részletes vizsgálata nélkül elutasítja.

21.1 Felszámolási egyezség esetén az egyezségkötés körébe tartozó adótartozásokra fizetési kedvezmény nem adható. A felszámolási egyezség hatálya alá nem tartozó - vagyis a Cstv. 57. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felszámolási költségnek minősülő - adótartozások esetében fizetési kedvezményt az adóhatóság fizetési kedvezményi szakterülete csak a felszámolási és végelszámolási szakterülettel folytatott egyeztetést követően adhat.

IV.

Adómérséklés [Art. 134. §]

1. A fizetési kötelezettség mérséklésére vagy elengedésére csak ténylegesen fennálló tartozás vonatkozásában kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy a már - átvezetéssel, visszatartással vagy befizetéssel - rendezett fizetési kötelezettséget e jogszabályi rendelkezések alapján nem lehet mérsékelni. Az Art. 43. § (8) bekezdésében foglaltak szerint közölt, és az adófolyószámlán könyvelt automatikusan felszámított késedelmi pótlék azonban már a folyószámlán történő előírás esedékességét megelőzően is mérsékelhető, amennyiben a törvényi feltételek fennállnak.

2. Tőketartozást csak magánszemély kérelmező esetén lehet mérsékelni (elengedni). Magánszemély adós esetében sincs azonban jogszabályi lehetőség a magánnyugdíjpénztári tagdíjtartozás valamint ennek késedelmi és önellenőrzési pótléka mérséklésére. Jogi személyek és egyéb szervezetek ügyében a jogszabály a szankciók (bírság, pótlék) mérséklésére (elengedésére) nyújt lehetőséget.

3. Amennyiben a kérelemmel érintett összeg nagysága vagy az ügy egyéb körülményei alapján a döntés kockázata a szokásos mértéket meghaladja, célszerű az igazgató által kijelölt vezetői testület véleményét kikérni.

IV/A.

Adómérséklés engedélyezése magánszemély adózónál

1. Magánszemély adózónál azt kell mérlegelni, hogy a tartozás megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti-e.

1.1. Vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély kérelmét az abban hivatkozott indokokra figyelemmel kell elbírálni. Amennyiben a kérelmező a megélhetés súlyos veszélyeztetettségére hivatkozik, úgy az Art. 134. § (1) bekezdése, ha a gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülése a kérelem indoka, az Art. 134. § (3) bekezdése az irányadó. Utóbbi esetben kizárólag a pótlék- és bírságtartozás mérséklésére, illetve elengedésére van lehetőség kivételes méltányosság keretében.

2. Amennyiben a vállalkozási tevékenységet végző magánszemély kérelmében a megélhetés súlyos veszélyeztetettségére és a gazdálkodási tevékenysége ellehetetlenülésére egyaránt, illetve egyik indokra sem hivatkozik, előbb az Art. 134. § (3) bekezdésében megfogalmazott törvényi feltétel fennállásának, illetve hiányának a vizsgálata indokolt.

3. A megélhetés súlyos veszélyeztetettségének vizsgálatánál a vagyoni, jövedelmi és szociális helyzet feltárása elengedhetetlen.

A megélhetés súlyos veszélyeztetettségére lehet következtetni akkor, ha az adózó és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók egy főre eső nettó jövedelme a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összegét nem haladja meg, és ezt a jövedelmi helyzetet a vagyoni és szociális körülmények is tükrözik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy méltányosság csak ilyen alacsony jövedelem esetén gyakorolható. Magasabb ösz-szegű jövedelem is megalapozhatja a méltányosság gyakorlását, amennyiben a jövedelmi és az egyéb vagyoni viszonyokat összevetve a tartozás nagyságrendjével, annak teljes összegű megfizetése a megélhetést súlyosan veszélyeztetné.

3.1. A mérlegeléskor figyelembe kell venni a mindennapi megélhetés (élelmezés) költségeit, a lakásfenntartással kapcsolatos költségeket (közüzemi számlák, közös költségek, lakásbiztosítás, albérleti díj) a lakást terhelő hitel, valamint kizárólag az ahhoz kapcsolódó életbiztosítás havi törlesztőrészletét, az egyéb kötelezettségek, tartozások ösz-szegét, a közös háztartáson kívül élő hozzátartozó igazolt támogatását, a fogyatékkal élő, vagy tartósan beteg családtag ellátásával kapcsolatos többletköltségeket.

3.2. A megélhetés súlyos veszélyeztetettségének mérlegelésénél az adós és a vele közös háztartásban élők jövedelmi és vagyoni viszonyait együttesen kell figyelembe venni. A vagyoni viszonyok mérlegelésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a vagyontárgyak az átlagos életvitelhez nélkülözhetetlen vagy az azt meghaladó körbe tartoznak-e.

3.2.1. A lakhatás elvesztése a megélhetés súlyos veszélyeztetettségének körébe tartozik. Ezért az egyéb feltételek fennállása esetén a méltányosságot általában megalapozhatja, ha megállapítást nyer, hogy az adós és családja csak a lakhatásául szolgáló, - a lakáscélú állami támogatásokról szóló mindenkor hatályos kormányrendeletben [amely jelen irányelv kiadásakor a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet] meghatározott mértékű jogos lakásigényét meg nem haladó - lakóingatlannal rendelkezik.

4. A mérlegelésnél indokolt figyelembe venni az elért, de nem adózott jövedelmet is (ilyen lehet pl. nyugtaadási kötelezettség többszöri elmulasztása, amely a bevétel és ezzel a jövedelem eltitkolását valószínűsíti illetve a vagyonosodási vizsgálat vagy más ellenőrzés során megállapított jövedelemeltitkolás). Célszerű figyelmet fordítani arra is, hogy a jövedelmi és vagyoni viszonyokról rendelkezésre álló információk nincsenek-e feltűnő és fel nem oldható ellentétben egymással.

IV/B.

Ingatlanértékesítésből származó jövedelem után fizetendő személyi jövedelemadó mérséklése

1. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban szja-törvény) 63. § (7) bekezdése alapján az állami adóhatóság az adó fizetésére kötelezett magánszemély kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, valamint az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználási körülményeire figyelemmel (különös tekintettel, ha a felhasználás saját maga, közeli hozzátartozója, a vele egy háztartásban élő élettársa, volt házastársa lakhatását biztosító célra történik), az (1) bekezdés szerinti adót mérsékelheti, vagy elengedheti.

2. Az szja-törvény 63. § (7) bekezdésében szabályozott mérséklés és elengedés iránti kérelem elbírálása során az első-, illetve másodfokú hatáskört a III. 3. pontjában meghatározott szervezeti egységek gyakorolják. A lakásszerzési kedvezmény adó-visszaigénylésének és visszafizetésének lebonyolításáról, valamint az ingatlanértékesítésből származó jövedelem 2008. január 1-jét követő felhasználásáról és a kapcsolódó mérséklési eljárásról a jelen irányelv mellett külön APEH irányelv [amely jelen irányelv kiadásakor a lakásszerzési kedvezmény adó-visszaigénylésének és visszafizetésének lebonyolításáról, valamint az ingatlanértékesítésből származó jövedelem 2008. január 1-jét követő felhasználásáról szóló 7002/2008. (AEÉ 6.) APEH irányelv] is rendelkezik.

3. Az szja-törvény 63. § (7) bekezdése alapján a kérelmező jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, valamint az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználási körülményeire tekintettel engedélyezhető mérséklés (elengedés). A jogszabály értelmében az említett feltételeknek - azaz az adózó méltányolandó vagyoni, jövedelmi és szociális helyzetének illetve a méltánylást érdemlő felhasználási módnak - együttesen kell fennállniuk, bármelyik hiánya a kérelem elutasítását vonja maga után.

4. Az Art. adómérséklés esetén alkalmazandó megélhetés veszélyeztetéséhez képest az szja-törvény 63. § (7) bekezdése a mérséklés engedélyezését enyhébb vagyoni, jövedelmi és szociális feltételekhez köti. A vizsgálandó körülmények és az azok megítélésére szolgáló adatok köre megegyeznek, az szja-törvény ugyanakkor az átlagos vagy azt némileg meghaladó jövedelmi viszonyok közt élő adózók kérelmeinek teljesítését is lehetővé teszi.

4.1. Az szja-törvény alapján történő mérséklés esetén a jövedelmi, vagyoni és szociális viszonyok vizsgálata során is azt kell figyelembe venni, hogy az adó megfizetése - figyelemmel a felhasználás jellegére is - megterhelést jelent-e az adózó számára, ennek hiányában ugyanis a kérelmet az egyéb feltételek további vizsgálata nélkül el kell utasítani. Az eljárás során e feltétel vizsgálata arra irányul, hogy az adózó jövedelmei, megtakarításai, a tulajdonában álló, értékesíthető ingó, ingatlan vagyon értéke, indokolt kiadásai, az általa eltartott személyek száma alapján az adó - akár részletekben történő - megfizetésére megterhelés nélkül képes-e. Figyelembe kell venni az adó összegét és annak az adózó által felhasználható anyagi forrásokhoz illetve rendszeres kiadásaihoz viszonyított arányát.

4.2. Az elbírálás során a fentiek mellett vizsgálandók továbbá az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználásának körülményei, melyek közül a törvényhozó által kedvezményezett az adózó saját maga illetve közeli hozzátartozója, a vele egy háztartásban élő élettársa, volt házastársa lakhatását biztosító célra történő felhasználás (a továbbiakban: lakáscélú felhasználás). A jövedelem egyéb felhasználása esetén az szja-törvény szerinti mérséklés csak rendkívül indokolt esetben engedélyezhető. A lakhatás biztosításán túl különösen indokolt esetben méltányolható felhasználásnak minősülhet, ha az adózó a bevételt saját maga vagy közeli hozzátartozója ápolására, gyógykezelésére, a lakhatását szolgáló ingatlanra korábban felvett hitel törlesztésére fordította és azt megfelelően igazolja.

4.3. A jogszabály kifejezetten az ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelem felhasználását említi, ugyanakkor önmagában a jövedelem felhasználása nem alapozza meg a mérséklés engedélyezését, figyelemmel arra, hogy az adózónak az adó megfizetése nem okozhat aránytalan megterhelést, ha az értékesítésből származó jövedelmet ugyan felhasználta, viszont az abból származó bevétel fennmaradó része rendelkezésre áll vagy állt, de azt egyéb - nem méltányolható - célokra használta fel.

5. Lakáscélú felhasználásnak minősül:

a) a belföldön fekvő lakás, lakótelek tulajdonjogának, a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése,

b) belföldön fekvő lakás építése, építtetése,

c) belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez,

d) a belföldön fekvő lakás haszonélvezetének, használatának vagy bérleti jogának legalább a szerződés megkötésének évére és az azt követő öt évre szóló megszerzése,

e) az idősek otthonában vagy a fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férőhely megszerzése (feltéve, hogy az szja-törvény 63. § (2)-(3) bekezdése nem alkalmazható), ha ezzel az adózó saját maga, vagy közeli hozzátartozója, vele közös háztartásban élő élettársa, volt házastársa (a továbbiakban: hozzátartozó) lakhatását biztosítja.

Lakótelek megszerzése önmagában nem minősül lakáscélú felhasználásnak, csak akkor, ha azon a magánszemély, közeli hozzátartozója vagy volt házastársa ténylegesen lakóházat épít.

5.1. Lakóház építése, építtetése esetén nem feltétele a kérelem teljesítésének a jogerős használatbavételi engedély megszerzése. Amennyiben az adózó által becsatolt iratok illetve a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az adózó a lakás értékesítéséből származó bevételt már felhasználta és a használatbavételi engedély iránti kérelmet már benyújtotta, a kérelem annak jogerőre emelkedése nélkül is teljesíthető.

5.2. Az szja-törvény korábbi szabályozásától eltérően abban az esetben is engedélyezhető mérséklés (elengedés), ha a vásárolt illetve épített ingatlan hétvégi házként, üdülőként, nyaralóként van ugyan nyilvántartva, de az az adózó illetve hozzátartozója lakhatását kizárólagosan szolgálja, vagyis az adózó és közeli hozzátartozója állandó bejelentett lakcíme.

A lakáscélú felhasználás körében vizsgálandó, hogy a lakást szerző személy egyéb, lakhatását megfelelően biztosító ingatlannak nem tulajdonosa.

6. Az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem lakáscélú felhasználását igazoló okiratok:

a) adásvételi szerződés, csereszerződés

b) idősek otthonába való befizetést igazoló számla, szerződés

c) építés, építtetés, bővítés esetén vállalkozási szerződés és/vagy kifizetést igazoló számlák, és az építésügyi hatósághoz érkeztetett használatbavételi engedély iránti kérelem.

6.1. A bevétel felhasználásának igazolására szolgáló számlákat a kérelemhez eredetben kell csatolni. A bemutatott eredeti számlákra az ügyintézőnek, az ügyszám feltüntetésével rá kell vezetnie és azt alá kell írnia, hogy a számlán szereplő összegből mekkora összeget fogadott el, vett figyelembe a kérelem elbírálásakor. Az eredeti számlákról - a fentiek feltüntetését követően - készített fénymásolatot az ügyirathoz kell csatolni és az eredeti bizonylatokat az adózó részére vissza kell származtatni.

6.2. Rokonsági fok igazolására a mindenkor hatályos, a lakásszerzési kedvezmény adó-visszaigénylésének és visszafizetésének lebonyolításáról, valamint az ingatlanértékesítésből származó jövedelem 2008. január 1-jét követő felhasználásáról szóló APEH irányelvben részletezett okiratok (másolatai) szolgálhatnak. Amennyiben az szja-törvény 63. § (7) bekezdésében meghatározott rokonsági fok a kérelemből, vagy az adóhivatali nyilvántartásokból egyértelműen megállapítható, abban az esetben nem szükséges a rokonsági fokot igazoló közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat csatolása a mérséklés (elengedés) engedélyezéséhez. Az adóhatóság az okiratok eredetben történő becsatolását is kérheti.

7. Amennyiben az adózó a kérelem elbírálását megelőzően vagy az eljárás alatt részben, vagy egészben megfizeti az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásból származó jövedelem után fizetendő személyi jövedelemadó kötelezettségét, vagy az adófolyószámlán (teljes összegében) nem mutatkozik kötelezettségként, (pl. munkáltató téves adóelőleg levonása miatt) a kérelmet abban az esetben is érdemben, az adózó által az abban megjelölt összegű és a bevallás 161. sorában szerepeltetett ingatlan értékesítésből származó jövedelem utáni adóra kell megvizsgálni. A már kiegyenlített adó elengedésére azonban csak kivételesen kerülhet sor, amennyiben annak visszatérítése nélkül a lakáscélú felhasználás egyértelműen meghiúsul.

8. Az adózó kérelmét minden esetben az eljárás során általa hivatkozott indokok alapján és a határozat indokolási részében az ennek megfelelő jogszabályra hivatkozással kell elbírálni Ha az adózó a kérelmében az szja-törvény 63. § (7) bekezdése és az Art. 134. § (1) bekezdése szerinti körülményekre is hivatkozik és a kérelem engedélyezésre kerül, akkor az indokolásban mind az szja-törvényre, mind az Art-re hivatkozni kell.

8.1. Amennyiben az adózó a kérelemben mindkét jogszabályban foglalt körülményekre hivatkozik, de az szja-törvény 63. § (7) bekezdésében foglalt mérséklés (elengedés) törvényi feltételei nem állnak fenn, azonban az Art. 134. § (1) bekezdése alapján engedélyezhető a mérséklés (elengedés), helyt adó döntés meghozatala szükséges. Ez esetben azonban kizárólag már lejárt esedékességű, ki nem egyenlített tartozás engedhető el. Amennyiben azonban a határozat meghozatalára rendelkezésre álló (meghosszabbított) határidő alatt a kötelezettség nem válik esedékessé, a kérelmet el kell utasítani.

Ha az adózó mérséklési kérelem mellett vagylagosan fizetési könnyítés engedélyezését kéri, a kérelmek fizetési könnyítési részét az Art. 133. § (1) és (4) bekezdése és jelen irányelv alapján kell elbírálni.

IV/C.

Adómérséklés engedélyezése nem magánszemély adózóknál

1. Az adóhatóság az Art. 134. § (3) bekezdése értelmében a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. A gazdasági ellehetetlenülés vizsgálatánál különösen az alábbiak figyelembe vétele indokolt:

a) az eredeti kötelezettség keletkezésének időpontja (régóta fennálló tartozás esetén az adózó mutatott-e fizetési szándékot) illetve

b) a tartozások fennállása alatt volt-e adózónak korábban mérséklési kérelme, kapott-e egyéb fizetési könnyítést, azt teljesítette-e,

c) az adózó gazdasági tevékenységének eredményessége az elmúlt két év alapján (bevallási és mérlegadatok összevetése, adósminősítés),

d) részes-e az adózó más vállalkozásokban, illetve az adótartozás keletkezése óta átadott-e ingyenesen más vállalkozás részére vagyont (ideértve az adótartozás mértékéhez képest jelentősnek tekinthető alapítványi befizetéseket, közérdekű kötelezettségvállalásokat),

e) folyik-e az adózó ellen csőd-, felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll-e,

f) adózó kötelezettségeinek és követeléseinek összevetése alapján van-e lehetőség mérséklés esetén a gazdálkodás helyreállítására,

g) a társaság kapott-e, vagy fizetett-e ki nagyobb összegű osztalékot.

2. A gazdálkodás ellehetetlenülése komplex vizsgálatot igényel, mivel ennek törvény szerinti következménye a tevékenység megszüntetése (gazdálkodó szervezeteknél a felszámolás). A mérséklés intézménye nem a felszámolási eljárás elodázására szolgál, csak ott indokolt alkalmazni, ahol a tartozás mérséklésével a racionális gazdálkodás helyreállítható vagy elősegíthető. Következésképpen, ha a gazdálkodási tevékenység már ellehetetlenült, nincs helye a méltányosságnak.

3. A mérséklés indokolt, amennyiben a társaság gazdálkodása a mérsékelni kért tartozás megfizetése miatt kerülne veszélybe. Kivételesen indokolt esetben egyéb méltánylást érdemlő körülmény fennállása esetén is sor kerülhet a bírság és pótléktartozás mérséklésére. Így például végelszámolás alatt álló adózók ügyében abban az esetben van helye a méltányosság gyakorlásának, ha kizárólag a késedelmi pótlék vagy bírságtartozás megfizetése okozná a végelszámolás meghiúsulását, azaz felszámolásba fordulását. Ilyenkor azt kell megvizsgálni, hogy az adós ingó és ingatlan vagyontárgyai, pénzeszközei, követelései fedezetet nyújtanak-e a tartozás részben vagy egészben történő megfizetésére. Az adós vagyoni helyzetének alapos vizsgálatára van szükség, mivel nem áll fenn a méltányosság gyakorlásának feltétele, ha a tartozás mérséklése (elengedése) következtében a végelszámolás befejezésével felosztható vagyon maradna.

4. A pótlék- és bírságtartozást érintő mérséklés feltételhez kötése az Art. 134. § (3) bekezdése értelmében csak a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyeknél, a jogi személyeknél és egyéb szervezeteknél lehetséges. A mérséklés feltételhez kötése fizetési könnyítés engedélyezésekor különösen indokolt.

V.

Fizetési könnyítés [Art. 133. §]

1. A magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra, a beszedett helyi adóra valamint a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra, továbbá a foglalkoztató által levont magán-nyugdíjpénztári tagdíjra, és az egyéni vállalkozót terhelő tagdíjtartozásra, a tagdíjtartozás után felszámított késedelmi és önellenőrzési pótlékra, a pénznyerő automata játékadójára fizetési könnyítés nem engedélyezhető [Art. 133. § (3) bekezdés, Tbj. 56. § (2) bekezdés, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 33. § (3) bekezdés c) pontja]. Levont járuléktartozásnak minősül az Art. 178. § 15. pontjában meghatározottak közül, a foglalkoztató/kifizető által a magánszemély részére kifizetett összegből levont nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék, magánnyugdíjpénztári tagdíj, továbbá az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) külön törvényben meghatározott része.

2. Egyéb adók tekintetében fizetési könnyítés engedélyezésére az Art. 133. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén van lehetőség. A törvény értelmében fizetési könnyítés a következő feltételek együttes megléte esetén engedélyezhető:

a) az adósnak fizetési nehézsége áll fenn, amely miatt a tartozások azonnali vagy egyösszegű megfizetésére nem képes,

b) a fizetési nehézség kialakulása a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható,

c) a fizetési nehézség átmeneti jellegű, tehát az adótartozás későbbi időpontban való megfizetése valószínűsíthető.

2.1. Magánszemélyek részére a fizetési nehézség felróható kialakulásának figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.

Fentiek azt jelentik, hogy a fizetési könnyítés engedélyezése nem automatikus, arra csak a törvényben meghatározott feltételek fennállásakor van lehetőség.

3. Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén főszabályként pótlékot kell felszámítani, de a pótlék kiszabása az adózó kérelmére vagy hivatalból kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető [Art. 133. § (6) bekezdés].

3.1. A mellőzés azt jelenti, hogy az adóhatóság csak a pótlékkötelezettséget vagy mentességet mérlegelheti, ennél fogva a törvényben előírtnál alacsonyabb mértékű pótlék megállapítására nincs lehetőség. A méltánylást érdemlő körülményeket a jogszabály közelebbről nem határozza meg, de a "kivételes" szóhasználatból adódóan a pótlék felszámításának mellőzésére csak indokolt esetben, körültekintő és alapos mérlegelést követően kerülhet sor. Az adózó pótlékmentességre vonatkozó kérelmének elutasítását az adóhatóság a határozatban rögzíteni és indokolni köteles.

3.2. A pótlékmentesség kezdő időpontjának meghatározásánál (amely lehet a kérelem benyújtásának, a tartozások eredeti esedékességének, valamint a határozat keltének napja) kizárólag a még fel nem számított és a kérelmezővel nem közölt pótlékolási időszak vehető figyelembe. Így a már felszámított és közölt késedelmi pótlékkal érintett időszakra pótlékmentességi kezdő időpont nem állapítható meg. Az Art. 134. §-a alapján ugyanis késedelmi pótlék tartozás mérséklésére, elengedésére csak ilyen irányú kérelem esetén van lehetőség, következésképpen erre hivatalból közvetett módon - pótlékolással érintett időszakon belüli, például eredeti esedékességgel meghatározott pótlékmentességi kezdő időpont meghatározásával - sem kerülhet sor.

4. A kérelem elbírálásakor a felszámított pótlékot a határozatban kell - az alábbiak szerint - közölni:

a) magánszemély esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetén - azon tartozások vonatkozásában, melyek esedékességét a kérelem benyújtása megelőzi - a tartozások esedékességétől a kérelmet elbíráló első fokú határozat keltének napjáig (elbírálás ideje alatt történő befizetés esetén legfeljebb a befizetés napjáig), a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben,

b) bármely adózó kérelmének teljesítése esetén a fizetési halasztás, részletfizetés időtartamára az első fokú határozat keltének napjától a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben.

4.1. Így a magánszemélyek esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetében a kérelemmel, illetve egyéb esetekben a fizetési könnyítést engedélyező határozattal érintett tartozást a késedelmi pótlékalap számítása során [Art. 167. § (1) bekezdése], figyelmen kívül kell hagyni.

4.2. Ha a kérelmező az engedélyezett fizetési könnyítést vagy a határozatban szereplő feltételeket nem teljesíti, értelemszerűen a futamidőre felszámított kedvezőbb mértékű pótlék vagy pótlékmentesség kedvezményét is elveszíti. A kedvezőbb mértékű pótlék és a pótlékmentesség kedvezményének elvesztése azt jelenti, hogy a meg nem fizetett kedvezménnyel érintett tartozás után az Art. 165. §-ában meghatározott késedelmi pótlékot kell felszámítani. Amennyiben az adózó a fizetési könnyítést a határozatban foglalt határidőt megelőzően teljesíti, erre irányuló kérelme alapján szükség esetén az adóhatóság a határozatban felszámított pótlékot a teljesítés időpontjáig megfelelően átszámítja.

5. A fizetési könnyítésre irányuló kérelmek elutasításakor a határozatban nem kell közölni a késedelmi pótlékot, ha a kérelmet jogi személy, egyéb szervezet, illetve magánszemély az esedékesség időpontja után nyújtotta be. Ilyenkor az Art. 165. §-ában meghatározott késedelmi pótlék az általános szabályok szerint kerül felszámításra és közlésre.

6. Az adótartozások beszedése eredményességének érdekében a fizetési könnyítés engedélyezését jelentősebb összegű adótartozásra, továbbá ha az adós fizetési fegyelme általában nem megfelelő, és a tartozás fedezete a már foganatosított végrehajtási cselekmények útján nem biztosított, célszerű biztosíték (zálogjog, óvadék, kezesség, bankgarancia stb.) nyújtásához kötni. A tartozás fedezetének biztosítására különösen tekintettel kell lenni a végelszámolás alatt álló adósok esetében.

7. A fizetési kedvezmény megadásához az adóhatóság különböző feltételeket szabhat. Figyelemmel arra, hogy a fizetési kedvezmény engedélyezésének célja a törvényi feltételek fennállása esetén az adózó adófizetési nehézségének belátható időn belüli, teljeskörű és hosszú távra vonatkozó megoldása, a fizetési könnyítés engedélyezését indokolt az egyéb, már fennálló illetve a fizetési könnyítés ideje alatt keletkező adófizetési kötelezettségek rendezéséhez kötni.

7.1. Bontó feltétel esetén annak bekövetkezése a kedvezményt megszünteti és a tartozást járulékaival együtt esedékessé teszi. A határozatban feltételként lehet kikötni a kedvezmény elvesztését, ha

a) a kérelmező a fizetési könnyítés időtartama alatt esedékessé váló egyéb (folyó) adófizetési kötelezettségeit, illetve adókötelezettségeit (pl. bevallások benyújtása) nem teljesíti,

b) a fizetési könnyítés teljesítését biztosító mellékkötelezettségek, biztosítékok (kezesség, zálogjog, jelzálogjog) eredeti funkciójuk betöltésére alkalmatlanná válnak, és kérelmező az adóhatóság felhívása ellenére határidőben pótlásukról nem gondoskodik,

c) kérelmezővel szemben csőd- vagy felszámolási eljárás indul.

7.2. Felfüggesztő feltétel (előfeltétel) esetén a kedvezmény csak az előfeltétel teljesítésével válik érvényessé. A határozatban rövid teljesítési határidő kitűzésével ilyen feltételként lehet például kikötni:

- az adótartozás egy részének megfizetését,

- megfelelő biztosíték (kezesség, zálog, ingó-ingatlan jelzálog) adását,

- a végrehajtási költség megfizetését,

- az Art. 146. § (3) bekezdése alapján átadott ügyek tekintetében az önálló bírósági végrehajtókat megillető költség megfizetését

7.2.1. Indokolt esetben a kedvezmény feltételeként lehet meghatározni, hogy az adózó a kedvezmény időtartama alatti, őt megillető támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést) nem kiutalni, hanem átvezetni kéri a kedvezménnyel érintett tartozásaira, még abban az esetben is, ha ezzel a fizetési könnyítést az engedélyezettnél korábban teljesíti.

8. A rövid időn belül egymást követően (sorozatosan) benyújtott fizetési könnyítési kérelmek engedélyezése (akár a korábbi átütemezés nem teljesítéséről, akár új tartozásról van szó) elvileg nem kizárt, de a kérelmek folyamatos ismétlődése megkérdőjelezi a fizetési nehézség átmeneti jellegét.

9. A törvény speciális rendelkezése, valamint a kérelmezők eltérő sajátosságaira való tekintettel a magánszemélyek kérelmének az elbírálására vonatkozó iránymutatást az V/A. fejezet, a nem magánszemélyekkel kapcsolatos szabályokat pedig az V/B. fejezet tartalmazza.

V/A.

Fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése magánszemélyeknek

1. A magánszemélyek részére fizetési halasztás, részletfizetés akkor engedélyezhető, ha

a) a fizetési nehézség a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható [Art. 133. § (1) bekezdésének a) pontja] és

b) fizetési nehézsége átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető [Art. 133. § (1) bekezdésének b) pontja].

A kérelem az a)-b) pontban foglaltak együttes fennállása esetén teljesíthető.

Az a) pontban foglaltak figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a fizetési nehézség átmeneti jellegű és a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent [Art. 133. § (4) bekezdése].

1.1. Utóbbi esetben azt kell vizsgálni, hogy a kérelmező családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeihez mérve a tartozás azonnali vagy egyösszegű megfizetése mennyiben jelent aránytalanul súlyos megterhelést. Az adózó jövedelmi és vagyoni vizsgálatánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a jövedelmi és vagyoni viszonyokról rendelkezésre álló információk nincsenek-e feltűnő és fel nem oldható ellentétben egymással. E kérdésben irányadó az adózónál lefolytatott vagyonosodási vizsgálat vagy más ellenőrzés során megállapított jövedelemeltitkolás. A tartozás összege és a körülmények objektív összehasonlításának eredményéből lehet megállapítani az aránytalanul súlyos megterhelés fennállását, illetve annak hiányát.

2. Ha a jövőbeni megfizetés kockázata a szokásos mértéket meghaladja (pl. az összeg nagyságrendje, a futamidő hossza vagy fedezethiány miatt), a döntéshez célszerű az igazgató által kijelölt vezetői testület véleményét kikérni.

3. A felróhatóság a kérelmező magatartásának, motivációjának, illetve a körülmények konkrét ismerete alapján mérlegelhető.

3.1. A felróhatóság megállapításánál általában az alábbi okok vehetők figyelembe:

- a mindennapi életvitelhez szükséges kiadásokat meghaladó, indokolatlan költekezés,

- általános forgalmiadó-tartozásra vonatkozó kérelemnél, ha az ellenérték kiegyenlítése következtében az előzetesen felszámított általános forgalmi adó a kérelmező rendelkezésére állt, de azt nem adófizetési kötelezettségének teljesítésére használta fel,

- a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyek esetén, amennyiben pénzeszközeit kölcsönadta más személynek, társaság alapításában, illetve jegyzett tőke emelésében - pénzeszközzel és eszköz apporttal - közreműködött.

3.2. Az 1. b) pontban foglaltak szerint a fizetési könnyítés engedélyezésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a tartozás megfizetése az engedélyezett későbbi időpontban is biztosított legyen. Így a fizetési nehézség felróhatóságának hiányában, vagy szociális rászorultság esetén sem engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a tartozás kiegyenlítésére a jövőben sincs reális esély.

4. Az ingatlanértékesítésből származó jövedelem után fizetendő személyi jövedelemadó vonatkozásában benyújtott fizetési könnyítési kérelmek elbírálása során ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyeket az egyéb fizetési könnyítési ügyekben. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, ha az ilyen kérelem benyújtója e jövedelmet lakáscélra kívánja felhasználni.

4.1. E kérelmek elbírálásakor is elsősorban azt kell tehát vizsgálni, hogy

a) a kérelmezőnek áll-e fenn fizetési nehézsége,

b) a fizetési nehézség kialakulásában a felróhatósága megállapítható-e,

c) a fennálló fizetési nehézség átmeneti-e.

Ezekkel összefüggésben vizsgálni célszerű, hogy az adós az ingatlanértékesítésből származó bevételét már ténylegesen felhasználta-e vagy az még rendelkezésére áll. Figyelemmel kell lenni továbbá a kérelmező vagyoni és jövedelmi körülményeire is, hiszen nyilvánvalóan nem állapítható meg a fizetési nehézség fennállása, ha az adós az esetleg már ténylegesen (de még nem igazoltan) lakáscélra felhasznált bevétel összegén túl rendelkezik olyan forrásokkal (jövedelem, készpénz), amelyek az adó megfizetését lehetővé tennék.

4.2. Vizsgálat tárgyává tehető továbbá az is, hogy az adós tett-e már lépéseket a lakáscélú felhasználás érdekében. Ha ugyanis a kérelmező még ennek érdekében semmit sem tett (nem kötött előszerződést vagy adásvételi szerződést, nem vásárolt építési telket, nem kezdett építkezésbe, stb.), a fizetési könnyítési kérelem ilyen indokkal nem teljesíthető, hiszen ez esetben fizetési nehézségről nincs szó, csak a fizetési szándék, készség hiányáról.

4.3. Azon adósoknál, akik a jövedelem lakáscélú felhasználásának érdekében a szükséges intézkedéseket már megtették, azt kell vizsgálni, hogy az azonnali vagy egyösszegű megfizetés családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeikre is tekintettel jelent-e aránytalanul súlyos megterhelést. Általában nem indokolt például a fizetési könnyítés engedélyezése, ha az az adós, aki a lakhatását szolgáló ingatlanon kívül egyéb ingatlanokkal is rendelkezik, az adó megfizetése helyett egy újabb ingatlan későbbi megszerzésére hivatkozással nyújt be kérelmet.

4.4. Megállapítható viszont az aránytalanul súlyos megterhelés, ha az adósnak - a fizetési könnyítési kérelem elutasítása esetén - a tartozás megfizetéséhez olyan vagyontárgyait kellene értékesítenie, amelyek a mindennapi megélhetéshez nem nélkülözhetetlenek ugyan, azonban meglétük és fenntartásuk nem tekinthető luxus jellegűnek.

V/B.

Fizetési könnyítés engedélyezése nem magánszemélyeknek

1. Nem magánszemély részére fizetési könnyítés akkor engedélyezhető, ha a fizetési nehézség

a) a kérelmezőnek nem róható fel vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható,

b) átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.

A kérelem az a)-b) pontokban foglalt feltételek együttes fennállása esetén teljesíthető.

Az a) pont szerinti felróhatóság, illetve annak hiánya csak az okok és a kérelmező (illetve vezető tisztségviselői, képviselői) magatartásának, illetve motivációjának konkrét ismerete alapján állapítható meg.

2. Általában fennáll a törvényben foglalt feltétel, ha

- vis maior vagy harmadik személy károkozása folytán keletkezett kárt a biztosító vagy a kárt okozó a kérelmező adófizetési kötelezettségének esedékességéig nem térítette meg, de valószínűsíthető annak a megtérítése,

- kérelmező követeléseinek behajtásához szükséges intézkedéseket (végrehajtás, felszámolás kezdeményezése) megtette.

3. Általában nem teljesíthető a kérelem, ha

- az adótartozás esedékességének időpontjában vagy azt követően a tartozás pénzügyi fedezete rendelkezésre állt, de azt a kérelmező más - nem méltányolható (pl. átlagon felüli jövedelem kiáramlás, osztalék, reprezentáció) - célra fordította,

- a kérelmező követeléseinek behajtása, kárigényének érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket nem tette meg,

- a fizetési nehézség más részére történő ideiglenesen vagy véglegesen átadott pénz, vagy a gazdálkodásból történő egyéb vagyonkivonás következménye.

4. Az 1. b) alpont szerinti feltételnél a fizetési nehézség általában akkor tekinthető átmeneti jellegűnek, ha a tartozások és követelések, valamint az éves tervezett eredmény és a vagyoni helyzet egybevetése alapján a fizetési nehézség megszüntetése reálisan várható.

4.1. A fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése nem szolgálhat alapul hitelhelyettesítő pénzeszközként, továbbá a fizetőképtelenség következményeinek elodázására.

4.2. Ha a jövőbeni megfizetés kockázata a szokásos mértéket meghaladja (pl. az összeg nagyságrendje, a futamidő hossza vagy fedezethiány miatt), a döntéshez célszerű az igazgató által kijelölt vezetői testület véleményét kikérni. Ha az adósságrendezést nemzetgazdasági érdekek indokolják, erről a Központi Hivatal az igazgatóságot írásban tájékoztatja.

VI.

A jogorvoslati eljárás

1. A fizetési kedvezményi kérelmek elbírálására indult eljárásokban a kérelmezőt ugyanazok a rendes jogorvoslatok (valamint a felügyeleti intézkedés megtételére irányuló kérelem) illetik meg, mint az egyéb eljárásokban. A fellebbezés benyújtása illetékköteles. Az Itv 29. § (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg (pl. részletfizetés, fizetési halasztás), a fellebbezési illeték mértéke 5 000 forint. Ha azonban a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben részben vagy egészben megállapítható (pl. mérséklés vagy futamidős pótlék összege), akkor a fellebbezési illeték összege a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 5 000 forint, legfeljebb 500 000 forint. A végzés ellen benyújtott fellebbezésért 3 000 forint illetéket kell fizetni.

1.1. Az illetéket az Art. 38. § (1) bekezdése értelmében az APEH Magyar Államkincstárnál vezetett 1003200001076064 számú Adóhatósági eljárási illetékhez kapcsolódó befizetések beszedési számlájára, a III. 9. pontban írt módon kell megfizetni.

2. Amennyiben a kérelmező a fellebbezés előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követően az elsőfokú adóhatóságon igazolási kérelem nélkül fellebbezést nyújt be, - a saját hatáskörben történő módosítás kivételével - azt, a vonatkozó iratokkal együtt a Központi Hivatal Hatósági Főosztályának hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályainak, illetve a Központi Hivatal Különös Hatásköri Ügyek Főosztályának kell megküldeni. A másodfokú adóhatóság az ilyen fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül nem utasíthatja el, az adózó beadványát ez esetben felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek kell tekinteni s ekként kell elbírálni. Az eljárási illeték tekintetében a II. 3. pontban foglaltak irányadók.

3. Ha az elkésetten benyújtott fellebbezésben, illetve azzal egyidejűleg a kérelmező a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel is él, az igazolási kérelmet az elsőfokú adóhatóság bírálja el. Amennyiben az igazolási kérelmet az elsőfokú adóhatóság elfogadja, a fellebbezést határidőben benyújtottnak kell tekinteni. Az igazolási kérelem elfogadásáról és elutasításáról végzésben kell rendelkezni. Az elutasító végzés ellen az Art. 136. § (3) bekezdés d) pontja alapján önálló fellebbezésnek van helye. Az adóhatóság az adózó határidőn túl benyújtott fellebbezését, csak az igazolási kérelmét elbíráló végzés jogerőre emelkedése, illetve az e végzés elleni fellebbezés felterjesztésével egyidejűleg terjeszti fel.

4. A fellebbezésben lehetőség van olyan új körülmények előadására is, amelyek az elsőfokú eljárás során nem kerültek értékelésre.

5. A Ket. 99. § (2) bekezdése szerint a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történő lemondást jegyzőkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történő lemondó nyilatkozat nem vonható vissza.

6. A fellebbezést az ügy összes iratával együtt a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 napon belül az elsőfokú adóhatóság a felettes szervhez felterjeszti, kivéve, ha a megtámadott határozatot (végzést) visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja vagy kiegészíti. A saját hatáskörű módosítás esetén fizetési kedvezmény attól függetlenül engedélyezhető, hogy ezt megelőzően helyt adó, részben helyt adó vagy elutasító határozat született. Az elsőfokú határozat visszavonására abban az esetben kerülhet sor, ha azt az eljárás megszüntetése követi.

VII.

Az adótartozás megfizetésére kötelezett személyek [Art. 35. § (2) bekezdése] fizetési kedvezményi kérelmeinek kezelése

1. Az Art. 35. § (2) bekezdése alapján az adótartozás megfizetésére kötelezett személyek által benyújtott fizetési kedvezményi kérelmek elbírálása a kötelezettek lakóhelye, székhelye szerinti elsőfokú adóhatóság illetékességébe tartozik.

Az e személyek által benyújtott kérelmek elbírálása során az előzőekben leírtak megfelelően alkalmazandók, az alábbi eltérésekkel.

1.1. Esetükben engedélyezhető fizetési könnyítés azon tartozásokra is, melyeknél a jogszabály az adózó által benyújtott kérelem teljesíthetőségét a követelések levont jellegére tekintettel kizárta, így a levont jövedelemadóra, valamint a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra, illetőleg a magánnyugdíjpénztári tagdíjtartozásra és az ezután felszámított késedelmi és önellenőrzési pótlékra. A magán-nyugdíjpénztári tagdíj mérséklésére (elengedésére) azonban, figyelemmel a kötelezettség jellegére, a fizetésre kötelezett magánszemélyek esetén is csak kivételes esetekben kerülhet sor.

2. Az Art. 35. § (2) bekezdésének b) vagy d)-i) pontjai alapján az adótartozás megfizetésére kötelezett személy részére engedélyezett fizetési könnyítés és mérséklés sem a kötelezett, sem az adózó adófolyószámláján nem kerül könyvelésre, annak nyilvántartásáról az adóhatóság egyéb módon gondoskodik.

VIII.

Adatlapok

1. Amennyiben a fizetési kedvezményi kérelem elbírálásához nem áll rendelkezésre elegendő információ, az adóhatóság a vagyoni, jövedelmi, gazdálkodási és szociális adatok megismerése végett - nyilatkozattételre vonatkozó felhívás keretében - az adóst adatlap kitöltésére is felhívhatja.

2. Ilyen esetben az adóst, valamint (amennyiben az adatkérés a vele együtt élő közeli hozzátartozókat is érinti) az egyéb személyeket tájékoztatni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes, és annak célja a fizetési kedvezményi kérelem elbírálásához szükséges tényállás megállapítása, továbbá az adatlapon kérni kell az érintett személyek kifejezett hozzájárulását az adatkezeléshez. A kérelmezőt arról is tájékoztatni kell, hogy az adatok közlésének megtagadása vagy elmulasztása esetén a kérelem a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján bírálandó el.

3. A gyors, hatékony és egyszerű eljárás követelményének megvalósítása érdekében célszerű a kérelmező részére a személye (magánszemély, gazdálkodó szervezet) és a kérelem tárgya (fizetési könnyítés, mérséklés, "vegyes" kérelem) alapján kialakított tartalmú adatlapot kiküldeni.

A lehetséges adatlapok mintáját az I-VI. mellékletek tartalmazzák. E minták adattartalma szükség szerint az adóhatóság által megváltoztatható.

IX.

Hatályba léptető és egyéb rendelkezések

1. Jelen irányelv a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

2. Jelen irányelv hatálybalépésével egyidejűleg a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról szóló 7003/2007. (AEÉ 10.) APEH irányelv, valamint az azt módosító 7003/2008. (AEÉ 6.) APEH irányelv és a 7005/2008. (AEÉ 9.) APEH irányelv hatályát veszti.

Dr. Vida Ildikó s.k.

az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke

I. számú melléklet a 7004/2010. (AEÉ 10.) APEH irányelvhez

II. számú melléklet a 7004/2010. (AEÉ10.) APEH irányelvhez

III. számú melléklet a 7004/2010. (AEÉ 10.) APEH irányelvhez

IV. számú melléklet a 7004/2010. (AEÉ10.) APEH irányelvhez

V. számú melléklet a 7004/2010. (AEÉ 10.) APEH irányelvhez

VI. számú melléklet a 7004/2010. (AEÉ 10.) APEH irányelvhez