BH 2019.2.59 I. Amennyiben a telekadó tekintetében az adó alapját a telkek m²-ben meghatározott területei képezik, az adó mértéke pedig a területek m²/forint értékei, akkor az adóhatóság határozatainak jogszerűsége tekintetében nem bír relevanciával a telkek korrigált forgalmi értéke.

Kapcsolódó határozatok:

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27196/2017/14., Kúria Kfv.35084/2018. (*BH 2019.2.59*)

***********

II. A Kúria Önkormányzati Tanácsának az önkormányzati adórendelet törvényességének megállapítására irányuló normakontroll-eljárása kezdeményezésére irányuló kereseti kérelemről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia [1952. évi III. tv. (Pp.) 155/C. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az Önkormányzat területén több ingatlan tulajdonjogával is rendelkezett. Az elsőfokú adóhatóság a felperes ingatlanjai vonatkozásában adómegállapítási eljárást folytatott le. A megismételt adómegállapítási eljárásai során meghozott nyolc határozatában az adótárgyak, tehát a telkek forgalmi értékét a rendelkezésére állt három szakértői vélemény alapján, átlagolással állapította meg.

[2] Az alperes lényegében azonos indokolás mellett az elsőfokú határozatokat - a fellebbezés elutasítása mellett - helybenhagyta. Határozatainak indokolásában az alperes azt az álláspontot képviselte, hogy az Önkormányzat figyelemmel volt az adómértékkel szembeni törvényi követelményre, ugyanis az Önkormányzat 10/2015. (XI. 30.) számú rendeletében (a továbbiakban: Ör.) meghatározott 200 forint/m² adómértékkel nem lépte túl a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (a továbbiakban: Htv.) meghatározott valorizált adómaximumot, illetve az adómérték nem minősült törvénysértőnek, kirívóan eltúlzottnak sem az adótárgyak értékéhez képest.

[3] Határozataiban hangsúlyozta azt is, hogy sem neki, sem az elsőfokú adóhatóságnak nem volt közvetlen feladata az ingatlan forgalmi értékének pontos meghatározása. Véleménye szerint mindössze azt kellett tisztáznia az adóhatóságoknak az eljárása során, hogy az Ör. alapján kivetett adó jogszabálysértő állapotot eredményezve számottevő mértékben eloldódott-e az adótárgy értékétől. A telekadó mértéke viszont nem haladta meg egyik telek vonatkozásában sem a Kúria Önkormányzati Tanácsa által meghatározott 20 százalékos arányt, amely már jogszabálysértő lett volna. Ebből következően a telekadó nem minősült konfiskáló jellegűnek. Mindezekre tekintettel törvényességi felügyeleti jogkörében nem látta indokoltnak indítványával megkeresni e körben a Kúria Önkormányzati Tanácsát.

A kereseti kérelem

[4] A felperes a keresetindításra nyitva állt határidőn belül előterjesztett keresetleveleiben kifogásolta egyfelől, hogy a telkek korrigált forgalmi értéke tekintetében a szakértői vélemények között rendkívül nagy eltérések voltak, ezért az adóhatóság által alkalmazott átlagolás nem oldotta fel az azok közötti ellentmondásokat, ezért ezt a módszert nem tartotta helytállónak.

[5] Másfelől kérte a Kúria Önkormányzati Tanácsának normakontroll-eljárásának kezdeményezését az Ör. tekintetében. Véleménye alapján ugyanis az alperes határozata sértette a Htv. 6. § c) pontját. Az adóhatóság a Kúria Önkormányzati Tanácsa által meghatározott differenciálási kötelezettségének nem tett eleget, mivel a különböző jellegű, hasznosítású, illetve méretű ingatlanjai tekintetében egyenlő mértékű adót állapított meg.

Az elsőfokú ítélet

[6] Az ügyek egyesítését követően az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatokat - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

[7] A jogerős ítéletének indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szabad bizonyítás elvéből fakadóan lehetősége volt arra, hogy a három szakértői vélemény közötti ellentmondást a szakértői véleményben rögzített értékek közötti átlagolással meghatározhatja. Ezzel ugyanis a telkek korrigált forgalmi értékét szakértői kompetencia hiányában az adóhatóság maga határozta meg. Erre viszont a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései nem biztosítottak lehetőséget.

[8] Nem osztotta az alperes azon érvelését sem, hogy az eljárásaiban nem volt feladata az ingatlanok forgalmi értékének tisztázása. Azok megállapítása nélkül nem tudott megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy az Ör.-ben meghatározott adómérték - a felperesi hivatkozás szerint - súlyosan aránytalannak minősült-e, vagy felemésztette volna az adótárgyak értékét.

[9] Végül a Kúria normakontroll-eljárásának kezdeményezésére irányuló felperesi kérelmet is elutasította, mivel álláspontja szerint annak eldöntésének előkérdése volt az adótárgyak értékének meghatározása, amelynek megállapítását viszont - a szakértői vélemények közötti ellentmondás feloldásával - az elsőfokú adóhatóság kötelezettségévé tette jogerős ítéletében.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Az alperes kérelmében egyrészt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, hogy az adóhatóság eljárása során nem oldhatta volna fel - a bizonyítékok szabad mérlegeléséből fakadóan - a szakértői vélemények közötti ellentmondást átlagolással. Az eljárása során tényállástisztázási kötelezettségének eleget tett, azt pedig továbbra is hangsúlyozta, hogy az ingatlanok forgalmi értékének pontos meghatározása sem az elsőfokú adóhatóságnak, sem neki nem volt közvetlen feladata. Jelen ügyben ugyanis - az adótényállás szempontjából - nem az ingatlanok értéke minősült bizonyítandó ténynek. Az ügyben érintett ingatlanok tekintetében egyébként megfelelően tisztázásra kerültek a forgalmi értékek. Utalt arra, hogy a rendelkezésre állt bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróságnak kellett volna mérlegelnie, majd határoznia a jelen ügyben a Kúria Önkormányzati Tanácsa normakontroll-eljárása kezdeményezéséről.

[11] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, amely következtében a jogerős ítélet - az alábbiak szerint - érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.

[13] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy jelen ügyben már az adóhatóság eljárásai során jelentőséggel bírtak volna a telkek korrigált forgalmi értékeinek meghatározásai. Az adóhatósági határozatok jogszabálysértő jellegét ugyanis nem határozhatta meg az, hogy a jelen ügyben érintett telkek korrigált forgalmi értékét az adóhatóság a szakértői vélemények alapján átlagolással állapította meg.

[14] Az adóhatóságnak - mind az elsőfokúnak, mind az alperesnek - ugyanis a határozatainak jogszerűsége körében a Htv., illetve az Ör. vonatkozó rendelkezéseit kellett betartania. Mivel a telekadó mértéke az Ör. rendelkezése értelmében a telek m²-ben meghatározott területe után m²/forint volt, nem pedig az adótárgy/telek korrigált forgalmi értékének százalékos adókulccsal meghatározott értéke, ezért a határozatok jogszerűségét érintő adótényállások kötelező elemeinek körébe nem tartozhatott bele a telek korrigált forgalmi értékének meghatározása.