EBD 2016.01.B2 A hirtelen (vész)fékezés a normális közúti közlekedés része. A közforgalmú autóbusz vezetője, amennyiben olyan sebességgel közlekedett és olyan követési távolságot tartott, amely elégséges ahhoz, hogy az előtte haladó jármű váratlan hirtelen fékezése esetén meg tudjon állni, nem tartozik büntetőjogi felelősséggel az utastérben állva utazó és nem kapaszkodó utas testi sérüléssel járó balesetéért, amely az autóbusz elkerülhetetlen hirtelen (vész)fékezése folytán következett be [Btk. 8. §, 235. §; KRESZ 26. § (4) bek., 27. § (1) bek.].

[1] A Zalaegerszegi Járásbíróság a 2014. június 4. napján kelt ítéletével a vádlottat közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. a) pont] mondta ki bűnösnek, ezért őt a bíróság 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egynapi tétel összegét 1000 forintban határozta meg. A pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett.

[2] A megállapított tényállás szerint a vádlott a Z. Volán Zrt. alkalmazásában gépkocsivezetőként dolgozik.

[3] A vádlott 2013. augusztus 2. napján 14 óra körüli időben Z.-n, a P. úton közlekedett a helyi járatú autóbusszal. Amikor a P. út és a H. út kereszteződéséhez ért, figyelmetlensége és sebessége helytelen megválasztása miatt vészfékeznie kellett az előtte haladó és jobbra a H. útra kanyarodási szándéka miatt lelassító, majd megálló, ismeretlen forgalmi rendszámú személygépkocsi mögött. Ennek következtében a buszon utazó és leszállási szándékkal álló D. I. V.-né sértett elveszítette egyensúlyát és elesett.

[4] A baleset következtében D. I. V.-né sértett nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, eltörött az I-es ágyéki csigolyája. A balesetben szerzett sérüléseiből fakadóan a sértettnek maradandó fogyatékossága keletkezett, amely a csigolyamagasság csökkenésében és az ágyéki gerinc mellett húzódó izomköteg görcsében nyilvánul meg.

[5] A vádlott védekezése szerint a H. út kereszteződéséhez érve látta, hogy előtte kanyarodik be jobbra egy személygépkocsi, ekkor kb. 20 méterre volt tőle. Lassított a busszal kb. 35 km/óra sebességről, mert onnan 10-15 méterre amúgy is egy buszmegálló van. Amikor a kanyarodó gépkocsi mögé ért, kb. 5-6 méterre, az megállt, mert a H. útról útfelbontás miatt kikanyarodó tehergépkocsi miatt nem tudott bekanyarodni. Mivel balról nem tudta a személygépkocsit kikerülni, ezért vészfékezett és megállt a busszal. Sebessége 15-20 km/óra lehetett. Amikor a közeli buszmegállóban megállt, akkor szóltak neki, hogy valaki megsérült. A sértettet lesegítették buszról, aki el akart menni, de ő a forgalmistán keresztül hívta a mentőket és bevitték a kórházba.

[6] Álláspontja szerint KRESZ-szabályt nem szegett, mert nem kellett rá számítania, hogy az előtte kanyarodó jármű hirtelen lefékez. Ő a tőle elvárható módon közlekedett.

[7] A vádlott vallomását a buszon első üléssorban ülő tanú megerősítette.

[8] A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el.

[9] Álláspontja szerint az a vádlotti védekezés, hogy nem szegett szabályt, mert nem tudott mást tenni, mint hogy vészfékezett és ezzel egy súlyosabb ütközést került el, nem foghat helyt.

[10] A vádlott évek óta hivatásos gépjárművezetőként, személyszállítással foglalkozik. Tisztában kell lennie azzal, hogy a baleseti kockázatot növeli, hogy az autóbuszon az utasok akár állva is utazhatnak, továbbá ha buszmegálló közeledik, leszálláshoz készülődnek. A járművezetőnek többek között a jármű utasaira, rakományára, a jármű sajátosságaira figyelemmel kell részt vennie a közúti forgalomban. A vádlottnak, mivel észlelte az előtte haladó jármű kanyarodási szándékát, számítania kellett arra, hogy az lassul, esetleg meg is áll. A vádlott nem volt elég körültekintő, amikor azt feltételezte, hogy az előtte haladó gépkocsi folyamatosan kanyarodik majd, mert figyelmes vezetés mellett, megfelelő helyzetfelismerés esetén lett volna rá lehetősége, hogy időben elkezdett lassítással elkerülje az esetleges ráfutásos balesetet.

[11] A bíróság az ügyben sértetti közrehatást nem állapított meg. A sértett az autóbusz utasaként szabályszegést nem követett el, a maradandó fogyatékosság kialakulása a balesetben szerzett sérüléseivel van összefüggésben.

[12] A bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott megszegte a KRESZ 25. § (1) bekezdésében foglaltakat és ezzel balesetet okozott, amelyben a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett és nála maradandó fogyatékosság alakult ki.

[13] Az ítélet ellen a vádlott és védője részéről a vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2014. október 9-én napján kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta; s a vádlottat az ellene emelt közúti baleset okozásának vétségének vádja alól [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. a) pont] felmentette.

[14] A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanságát kiküszöbölve - a vádlott és a sértett vallomását alapul véve - az iratok tartalma alapján a tényállást kiegészítette és helyesbítette az alábbiak szerint:

[15] Amikor a vádlott az autóbusszal a P. út és a H. út kereszteződőséhez ért, lassított, mivel a kereszteződést követően a buszmegállóban kívánt megállni, illetve előtte egy ismeretlen személy által vezetett személygépkocsi jobbra kívánt bekanyarodni. A vádlott által vezetett autóbusz kb. 35 km/órás sebességről kezdett lassulni oly módon, hogy a vádlott az előtte haladó személygépkocsi mögött 5-10 méter követési távolságot tartott. A kanyarodás közben a személygépkocsi előre nem látható okból vészfékezett. Ezt észlelve az akkor kb. 15-20 km/órás sebességgel közlekedő vádlott is fékezett és az ütközést elkerülve megállt.

[16] Az autóbuszon utazó sértett a leszálláshoz készülődött, ezért csomagjai igazgatása végett kapaszkodás nélkül állt a fékezés pillanatában. Ennek eredményeképpen a vészfékezéskor elveszítette egyensúlyát és elesett. Ennek következtében 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, eltört az 1. ágyéki csigolyája, a balesetben szerzett sérüléseiből fakadóan maradandó fogyatékossága keletkezett, amely a csigolya magassága csökkenésében és az ágyéki gerinc mellett húzódó izomköteg görcsében nyilvánult meg.

[17] Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában az ügyészi vádirattal egyezően kimondta azt, hogy a vádlott "a figyelmetlensége és a sebesség helytelen megválasztása miatt fékezett". A baleset bekövetkezteként azonban már a KRESZ 25. § (1) bekezdésében foglaltakat jelölte meg, a KRESZ 26. § (4) bekezdését és a KRESZ 27. § (1) bekezdését nem.

[18] A cselekmény helyes elbírálása szempontjából jelentős KRESZ-szabályok a következők:

[19] KRESZ 25. § (1) bekezdés: "járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni; figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra",

[20] KRESZ 26. § (4) bekezdés: "A jármű sebességét az (1)-(3) bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell",

[21] KRESZ 27. § (1) bekezdés: követési távolság "a járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött - ennek hirtelen fékezése esetében is - meg lehessen állni".

[22] Az elsőfokú bíróság a vádlott felelősségét abban látta, hogy az autóbuszt olyan sebességgel vezette, hogy lassító fékezéssel nem tudta elkerülni a váratlan forgalmi szituációt és hirtelen fékeznie kellett.

[23] A megalapozott tényállás alapján a törvényszék azt állapította meg, hogy a vádlott nem szegte meg a KRESZ 26. § (4) bekezdését és a KRESZ 27. § (1) bekezdését sem, mivel olyan sebességgel közlekedett és olyan követési távolságot tartott, amely elegendő volt ahhoz, hogy az előtte haladó jármű hirtelen fékezése esetén meg tudjon állni.

[24] A hirtelen fékezés a közlekedés része, tömegközlekedési jármű esetében is.

[25] A KRESZ a hirtelen fékezés vonatkozásában csupán olyan kötelezettséget írt elő [27. § (3) bek.], hogy a jármű sebességét hirtelen fékezéssel csökkenteni csak abban az esetben szabad, ha ezt a személy- vagy vagyonbiztonság megóvása szükségessé teszi. Jelen esetben a vádlott nyilvánvalóan ennek okából fékezett és kerülte el a balesetet.

[26] A vádlott felelősségét az elsőfokú bíróság ítéletének jogszabályi indokolása szerint a KRESZ 25. § (1) bekezdése megszegése okából állapította meg. Ebben a körben az elsőfokú bíróságnak a Btk. 8. §-ában megjelölt gondatlanság II. fordulatát (negligencia) kellett vizsgálnia - az elvárhatóságot.

[27] Az elsőfokú bíróság az elvárhatóság meghatározását hibázta el. Az elsőfokú bíróság a vádlott felelősségét abban látta, hogy lassító fékezés és megfelelő előzetes helyzetfelismeréssel nem tudta elkerülni a balesetet.

[28] Az idevonatkozó hatályos bírói gyakorlatot rögzítő kommentár a gondatlanság körében a közlekedési bűncselekmények kapcsán az elvárhatóság fogalmának értelmezésekor a következő általános feltételt állapítja meg "a döntéseknek a közös vonása, hogy az előre nem látható akadályokkal a közlekedési szabályokat betartó járművezetőknek általában nem kell számolnia, ezért bűnösségük a hanyag gondatlanság okán nem állapítható meg".

[29] A bíróság által elbírált, konkrét balesetre vonatkozóan a vádlott által előre nem látható akadály nem a hirtelen fékezés volt, mert az a közlekedés része, hanem az utas által tanúsított magatartás.

[30] A vádlott esetében a bíróságnak konkrétan azt kellett vizsgálnia, hogy elvárható-e a helyi járatú autóbuszsofőrtől, hogy úgy közlekedjen, hogy akár vészfékezés esetére is számítva az utastérben állva utazó és nem kapaszkodó utas sérülését ne idézze elő.

[31] A vádlott tömegközlekedési járművet vezetett, tehát különös felelősséggel tartozik a KRESZ 25. §-ában meghatározott szabályok betartására, különösen azért, hogy a járművet a jármű sajátosságaira és az utasokra figyelemmel kell vezetnie. A tőle elvárhatóság kategóriájába azonban még a több évtizedes rutinnal rendelkező autóbusz-vezető vádlott esetében sem áll fenn annak elvárhatósága, hogy az autóbusszal oly módon közlekedjen, hogy az utastérben kapaszkodás nélkül utazó idős személy sérülést ne szenvedjen.

[32] Ha a jogi norma az elvárhatóságot ilyen módon kiterjesztené, az a gyakorlati életben a közlekedés megállásával járna.

[33] A vádlott nem sértette meg a KRESZ egyetlen előírását sem, a sértett elesésének az oka az volt, hogy a hirtelen fékezés pillanatában nem kapaszkodott, ekként nem úgy utazott, hogy az az utastól a saját biztonságának a megóvása érdekében elvárható. Az a tény, hogy a sértett részéről ez a magatartás nem szándékos volt, a vádlott terhére nem értékelhető.

[34] A vádlott olyan magatartást tanúsított, amellyel a gondatlanság alsó fokát sem sértette, ezért a sértett eleséséért, az ennek következtében bekövetkezett sérüléseiért felelősség nem terheli.

[35] Mindezek alapján a törvényszék a járásbíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, a vádlottat a Btk. 235. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti baleset gondatlan okozása vétségének vádja alól a Be. 331. § (1) bekezdésének alkalmazásával felmentette.

(Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 365/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság Zalaegerszegen 2014. szeptember 30. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta, október 9. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A közúti baleset okozásának vétsége miatt indult büntetőügyben a Zalaegerszegi Járásbíróság 2014. június 4. napján kelt 7.B.670/2013/4. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat az ellene emelt közúti baleset okozásának vétségének vádja alól [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. a) pont] felmenti.

Az eljárás során felmerült 53 910 (ötvenháromezer- kilencszáztíz) forint bűnügyi költséget az állami viseli.

I n d o k o l á s

A Zalaegerszegi Járásbíróság a 2014. június 4. napján kelt 7.B.670/2013/14. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében, ezért őt 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 100 000 forint pénzbüntetés megfizetésére részletfizetést engedélyez.

Meghatározta, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén a pénzbüntetést, vagy annak meg nem fizetett részét fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni oly módon, hogy egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép.

A vádlottat kötelezte 53 910 forint bűnügyi költség megfizetésére a Magyar Állam részére.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés végett. A Zalaegerszegi Törvényszéken megtartott nyilvános ülésen a védő a fellebbezést fenntartotta, álláspontja szerint a vádlott nem volt figyelmetlen és a sebességet sem választotta meg helytelenül.

A Zala Megyei Főügyészség Bfel.522/2014/1. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A felmentésért bejelentett fellebbezés megalapozott.

A Be. 348. §-a alapján a törvényszék a járásbíróság ítéletét és eljárását felülbírálta. Ennek eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti tényállása a Be. 351. § (2) bekezdés b), c) és d) pontjában írt megalapozatlansági hibában szenved, ezért a törvényszék a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontja alapján a következő tényállást állapította meg.

A vádlott 2013. augusztus 02. napján, mint a z.-i helyi járatú autóbusz vezetője 14 órakor Z.-n a P. úton közlekedett az általa vezetett "csuklós" autóbusszal B. község irányában.

Amikor a P. út és a H. út kereszteződéséhez ért lassított, mivel a kereszteződést követően a buszmegállóban kívánt megállni, illetve előtte egy ismeretlen személy által vezetett Renault Thalia személygépkocsi jobbra kívánt bekanyarodni. A vádlott által vezetett autóbusz kb. 35 km/órás sebességről kezdett lassulni oly módon, hogy a vádlott az előtte haladó személygépkocsi mögött 5-10 méter követési távolságot tartott. A kanyarodás közben a személygépkocsi előre nem látható okból vészfékezett. Ezt észlelve az akkor kb. 15-20 km/órás sebességgel közlekedő vádlott is fékezett és az ütközést elkerülve megállt.

Az autóbuszon D. I. V.-né a leszálláshoz készülődött, ezért csomagjai igazgatása végett kapaszkodás nélkül állt a fékezés pillanatában. Ennek eredményeképpen a vészfékezéskor elveszítette egyensúlyát és elesett.

Az elesés pillanatában D. I. V.-né 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, eltört az I. ágyéki csigolyája, a balesetben szerzett sérüléseiből fakadóan maradandó fogyatékossága keletkezett, amely a csigolya magasság csökkenésében és az ágyéki gerinc mellett húzódó izomköteg görcsében nyilvánult meg.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során valamennyi feltárható bizonyítékot beszerezte és ezeket a bizonyítékokat ítéletének indokolásában megjelenítette.

A baleset lefolyására a bíróság rendelkezésére állt a vádlott vallomása és Sz. L.-né szemtanú vallomása.

D. I. V.-né sértett a járművek közlekedéséről nyilatkozatot tenni nem tudott, míg az autóbusz előtt közlekedő személygépkocsi vezetője ismeretlen maradt.

Helytállóan döntött a nyomozóhatóság és az elsőfokú bíróság, amikor közlekedési szakértőt nem vont be a baleset körülményeinek feltárásba, tekintettel arra, hogy a baleset bekövetkezésekor nyom nem keletkezett, ezért nem merült fel olyan bizonyíték, amelynek megítéléséhez különleges szakértelem kellett volna a Be. 99. § (1) bekezdése alapján.

Az elsőfokú bíróság tényállása a sértett magatartását illetően hiányos volt a következőt miatt:

az elsőfokú bíróság csupán annyit állapított meg, hogy a buszon utazó és leszállási szándékkal álló D. I. V.-né elveszítette egyensúlyát és elesett. Elmulasztotta azonban kimondani azt a tényt, hogy a sértett a fékezéskor úgy állt, hogy nem is kapaszkodott.

A tanú nyomozati vallomása: "abban a pillanatban a busz már hirtelen fékezett és én pedig elvágódtam a padlóra. Az esés előtt nem kapaszkodtam, mert a táskámért nyúltam vissza". (33. oldal)

Bíróságon tett vallomása: "más is felállt már, csak valaki az ülés közé lódult, valaki pedig el tudott kapni valamit", "amikor fékezett a busz, akkor nyúltam a táskámért az ülésre, egy kézzel nyúltam érte, már kezdtem visszamozdulásban lenni és már estem is". (7.B.670/2013/6. számú jegyzőkönyv 7. oldal)

A fentiek alapján az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. § (2) bekezdése b) pontjában írt megalapozatlansági hibában szenvedett, mivel hiányos volt. Az egyértelmű sértetti nyilatkozat alapján a törvényszék ezt a megalapozatlansági hibát kiküszöbölte és megállapította azt, hogy D. I. V.-né álló helyzetben, kapaszkodás nélkül tartózkodott a buszon, amikor a hirtelen fékezés bekövetkezett.

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában az ügyészi vádirattal egyezően kimondta azt, hogy a vádlott "a figyelmetlensége és a sebesség helytelen megválasztása miatt fékezett". A baleset bekövetkezteként azonban már a KRESZ 25. § (1) bekezdésében foglaltakat jelölte meg, a KRESZ 26. § (4) bekezdését és a KRESZ 27. § (1) bekezdését nem.

Az elsőfokú bíróság fentiekben érintett tényállás-megállapítása megalapozatlan, a Be. 351. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján tekintettel arra, hogy iratellenes és tényekből további tényekre helytelenül következtetést tartalmaz.

Az elsőfokú bíróság által az ítéleti tényállásban és indokolásban megjelenített szabályszegések a következő KRESZ szabályokon alapulnak:

KRESZ 25. § (1) bekezdés: "járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni; figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra"

KRESZ 26. § (4) bekezdés: "a jármű sebességét az (1)-(3) bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell"

KRESZ 27. § (1) bekezdés: követési távolság "a járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött - ennek hirtelen fékezése esetében is - meg lehessen állni".

Az elsőfokú bíróság a vádlott felelősségét abban látta, hogy az autóbuszt úgy vezette, hogy lassító fékezéssel nem tudta elkerülni a váratlan forgalmi szituációt és hirtelen fékeznie kellett.

A rendelkezésre álló tények ezt cáfolták.

A történeti tényállás megállapításához két bizonyítékot kellett értékelni, a vádlott és a szemtanú vallomását.

A vádlott védekezésével kapcsolatosan az elsőfokú bíróság ítéletében ellentmondásos megállapításokat tett, de lényege szerint azt nem fogadta el.

Az ítéleti indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott vallomását nem fogadja el (2. oldal utolsó sor). Ezt követően kimondja "a vádlott vallomásán túl bizonyítékként vette figyelembe..." (3. oldal első sor)

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolása szerint a tanúk vallomását elfogadta, mert szavahihetőségükhöz kétség nem fér, meggyőzően és ellentmondásosan nyilatkoztak. A járásbíróság ezen megállapítása megalapozatlan, helytelen következtetés, tekintettel arra, hogy mérlegelése szerint Sz. L.-né szemtanú vallomását, mint kétséget kizárót elfogadja, ugyanakkor azonban a szemtanú vallomása teljesen azonos a vádlott előadásával, amit nem fogadott el.

A vádlott és Sz. L.-né tanú az autóbusz sebességére és a követési távolságra is nyilatkoztak:

Sz. L.-né: "a busz vezetője az irányjelzőt látva lassított, ami érezhető is volt, egyébként sem haladt gyorsan, mert az útelágazó után megálló jön" (nyomozati anyag 39. oldal)

"a busz nem ment gyorsan, mert egyrészt ráérzett, hogy bekanyarodik az előtte haladó személygépkocsi, másrészt közeledett a megálló" (6. számú jegyzőkönyv, 7.B.670/2013., 8. oldal).

A vádlotti védekezés ugyanerre a tényre: "lassítottam a busszal 35 kilométeres sebességről kb. 15-20 km/órára, mert onnan amúgy is buszmegálló van".

Sz. L.-né nyilatkozata a féktávolság vonatkozásában: "azt nem tudom megmondani, hogy a gépkocsi mennyivel előttünk haladt, de megítélésem szerint biztonságos távolságban volt",

"kanyarodott a gépkocsi, mint amikor el akar kanyarodni, se lassabban, se gyorsabban, nem volt semmi zavaró, a busz is arra várt, megfelelő távolság volt a két autó között, ahogy én az első ülésről láttam".

A vádlott védekezésében a követési távolságra ugyanilyen tartalmú nyilatkozatot tett, de méterben is nyilatkozott, vallomásaiban 5 és 10 méter közé becsülte.

A törvényszék álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott vallomását nem fogadta el. A vádlotti vallomást minden részletében alátámasztotta a tanú, aki az autóbusz első ülésén ült, pontosan látott mindent, vezetői engedéllyel rendelkezik. A vádlott és a tanú által mondott értékek életszerűek, az általuk meghatározott sebesség semmiképpen nem tűnik a vádlottra kedvezően eltúlzottan alacsonynak, míg az általuk megjelölt követési távolság sem tűnik a vádlottra kedvezően nagynak.

Mindezek alapján a törvényszék azt állapította meg, hogy a vádlott nem szegte meg a KRESZ 26. § (4) bekezdését és a KRESZ 27. § (1) bekezdését sem, mivel olyan sebességgel közlekedett és olyan követési távolságot tartott, amely elegendő volt ahhoz, hogy az előtte haladó jármű hirtelen fékezése esetén meg tudjon állni.

Mindezek alapján a törvényszék az ítéleti tényállást a fenti egyező vallomások alapján módosította és kiegészítette.

A hirtelen fékezés a közlekedés része, tömegközlekedési jármű esetében is.

A KRESZ a hirtelen fékezés vonatkozásában csupán olyan kötelezettséget ír elő - 27. § (3) bekezdés -, hogy a jármű sebességét hirtelen fékezéssel csökkenteni csak abban az esetben szabad, ha ezt a személy- vagy vagyonbiztonság megóvása szükségessé teszi. Jelen esetben nyilvánvalóan a vádlott ennek okából fékezett és kerülte el a balesetet.

A vádlott felelősségét az elsőfokú bíróság ítéletének jogszabályi indokolása szerint a KRESZ 25. § (1) bekezdése megszegése okából állapította meg. Ebben a körben az elsőfokú bíróságnak a Btk. 8. §-ában megjelölt gondatlanság II. fordulatát (negligencia) kellett vizsgálnia - az elvárhatóságot.

Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a vádlott felelősségét megállapította és ezzel összefüggésben téves megállapítást tett, amikor a sértett magatartását kizárt.

Az elsőfokú bíróság az elvárhatóság meghatározását hibázta el. Az elsőfokú bíróság a vádlott felelősségét abban látta, hogy lassító fékezés és megfelelő előzetes helyzetfelismeréssel nem tudta elkerülni a balesetet.

Az ide vonatkozó hatályos bírói gyakorlatot rögzítő (sárga kapcsos) kommentár a gondatlanság körében a közlekedési bűncselekmények kapcsán az elvárhatóság fogalmának értelmezésekor a következő általános feltételt állapítja meg "a döntéseknek a közös vonása, hogy az előre nem látható akadályokkal a közlekedési szabályokat járművezetőknek általában nem kell számolnia, ezért bűnösségük a hanyag gondatlanság okán nem állapítható meg."

Ezt az absztrakt megállapítást a bíróság által elbírált, konkrét balesetre vonatkozóan úgy kellett volna leképeznie, hogy a vádlott által előre nem látható akadály nem a hirtelen fékezés volt, mert az a közlekedés része, hanem az utas által tanúsított magatartás.

A vádlott esetében a bíróságnak konkrétan azt kellett vizsgálnia, hogy elvárható-e a helyi járatú autóbuszsofőrtől, hogy úgy közlekedjen, hogy akár vészfékezés esetére is számítva az utastérben állva utazó és nem kapaszkodó utas sérülését ne idézze elő.

A vádlott tömegközlekedési járművet vezetett, tehát különös felelősséggel tartozik a KRESZ 25. §-ában meghatározott szabályok betartására, különösen azért, hogy a járművet a jármű sajátosságaira és az utasokra figyelemmel kell vezetnie. A tőle elvárhatóság kategóriájába azonban még a több évtizedes rutinnal rendelkező autóbusz-vezető vádlott esetében sem áll fenn annak elvárhatósága, hogy az autóbusszal oly módon közlekedjen, hogy az utastérbe kapaszkodás nélkül utazó idős személy sérülést ne szenvedjen.

Ha a jogi norma az elvárhatóságot ilyen módon kiterjesztené, az a gyakorlati életben a közlekedés megállásával járna.

A vádlott nem sértette meg a KRESZ egyetlen előírását sem, a sértett elesésének az oka az volt, hogy a hirtelen fékezés pillanatában nem kapaszkodott, ekként nem úgy utazott, ahogy az az utastól a saját biztonságának a megóvása érdekében elvárható. Az a tény, hogy a sértett részéről ez a magatartás nem szándékos volt, a vádlott terhére nem értékelhető.

Mindezek alapján a vádlott olyan magatartást tanúsított, amellyel a gondatlanság alsó fokát sem sértette, ezért a sértett eleséséért, az ennek következtében bekövetkezett sérüléseiért felelősség nem terheli.

Mindezek alapján a törvényszék a járásbíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdés alapján megváltoztatta, a vádlottat a Btk. 235. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti baleset gondatlan okozása vétségének vádja alól a Be. 331. § (1) bekezdésének alkalmazásával felmentette.

A felmerült bűnügyi költséget a Be. 339. § (1) bekezdése alapján az állam viseli.

A törvényszék a Be. 361. § (1) bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen járt el.

A másodfokú határozat ellen fellebbezésnek van helye a Pécsi Ítélőtáblához.

Zalaegerszeg, 2014. október 9.

Dr. Pápainé dr. Deés Erzsébet s.k. a tanács elnöke, Dr. Turopoli Tibor s.k. a tanács tagja, előadó, Dr. Németh Mária s.k. a tanács tagja

Záradék:

Az ítélet 2014. december 30. napján jogerős és végrehajtható.

Zalaegerszeg, 2014. december 30.

Dr. Pápainé dr. Deés Erzsébet s.k. a tanács elnöke

(Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 365/2014.)

* * *

A Zalaegerszegi Járásbíróság Zalaegerszegen, a 2014. február 12., április 28. és június 04. napjain megtartott nyilvános tárgyalások alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A vádlott bűnös közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1), (2) bek. a) pont].

Ezért őt a bíróság 100 (száz) napi tétel pénzbüntetésre ítéli.

Egy napi tétel összegét 1000 (egyezer) forintban határozza meg.

A bíróság a vádlott részére a vele szemben kiszabott 100 000 (százezer) forint pénzbüntetés megfizetésére 20 (húsz) havi részletfizetést engedélyez. Egy havi részlet összege 5000 (ötezer) forint.

Az első részlet a határozat jogerőre emelkedését követő hónap 10. napjáig, a további részleteket azt követően minden hónap 10. napjáig kell megfizetni.

Bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén a pénzbüntetést, vagy annak meg nem fizetett részét fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni oly módon, hogy egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép.

A vádlott köteles a Zalaegerszegi Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívására 53 910 (ötvenháromezer-kilencszáztíz) forint bűnügyi költséget megfizetni a Magyar Államnak.

I n d o k o l á s

A vádlott özvegy családi állapotú, magyar állampolgár. Kiskorú gyermek eltartásáról nem kell gondoskodnia, iskolai végzettsége középiskola, a Z. Volán Zrt. alkalmazásában gépkocsivezetőként dolgozik, havi jövedelme 120 000 forint. Vagyona egy lakóház 1/2-e és egy személygépkocsi. Büntetve nem volt, szabálysértés miatt két éven belül nem bírságolták, jelenleg más büntetőeljárás nincs ellene folyamatban. B. és C kategóriára szóló vezetői engedélye van.

A vádlott 2013. augusztus 02. napján 14 óra körüli időben Z.-n, a P. úton közlekedett a helyi járatú autóbusszal B. irányába. Amikor a P. út és a H. út kereszteződéséhez ért, figyelmetlensége és sebessége helytelen megválasztása miatt vészfékeznie kellett az előtte haladó és jobbra a H. útra kanyarodási szándéka miatt lelassító, majd megálló, ismeretlen forgalmi rendszámú Renault Thalia típusú személygépkocsi mögött, ennek következtében a buszon utazó és leszállási szándékkal álló D. I. V.-né sértett elveszítette egyensúlyát és elesett.

A baleset következtében D. I. V.-né sértett nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, eltört az I-es ágyéki csigolyája. A balesetben szerzett sérüléseiből fakadóan a sértettnek maradandó fogyatékossága keletkezett, amely a csigolyamagasság csökkenésében és az ágyéki gerinc mellett húzódó izomköteg görcsében nyilvánul meg.

A Zalaegerszegi Járási Ügyészség a vádlottat az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján a tárgyaláson módosított tényállás szerint a Btk. 235. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti baleset okozásának vétsége miatt indítványozta elmarasztalni

A vádlott ténybeli beismerő vallomást tett, de nem ismerte el felelősségét a baleset miatt.

A nyomozás során úgy nyilatkozott, hogy a H. út kereszteződéséhez érve látta, hogy előtte kanyarodik be jobbra egy személygépkocsi, ekkor kb. 20 méterre volt tőle. Ekkor lassított a busszal kb. 35 km/óra sebességről, mert onnan 10-15 méterre amúgy is egy buszmegálló van. Amikor a kanyarodó gépkocsi mögé ért, kb. 5-6 méterre, az megállt, mert a H. útról útfelbontás miatt kikanyarodó tehergépkocsi miatt nem tudott bekanyarodni. A vádlott szerint mivel ő balról nem tudta a személygépkocsit kikerülni, ezért vészfékezett és megállt a busszal. Sebessége 15-20 km/óra lehetett. Nem vette észre, hogy elesett valaki, de amikor a közeli buszmegállóban megállt, akkor szóltak neki, hogy valaki megsérült. A sértettet lesegítették a buszról. A néni el akart menni, de ő a forgalmistán keresztül hívta a mentőket és bevitték a kórházba.

A vádlott a tárgyaláson pontosította vallomását. Szerinte az előtte haladó személygépkocsi vezetője megijedt a teherautótól, azért nem kanyarodott folyamatosan, pedig elfért volna. A követési távolságot ekkor már kb. 10 méterre becsülte. Elmondása szerint ha nem vészfékez, akkor rácsúszott volna a gépkocsira és akkor nagyobb tragédia is történhetett volna.

Másrészt a vádlott azt is állította, hogy a sértett tehet arról, hogy az esés miatt megsérült, mert tele volt csomaggal és nem kapaszkodott. A szakértői vélemény alapján utalt arra is, hogy a sértettnél inkább a sorsszerű csigolyabetegség miatt (korábban konyhán dolgozott, megemelhette magát) alakult ki a jelenlegi állapot, nem pedig a baleseti sérülés miatt.

Végül a vádlott védekezése az eljárás végére úgy foglalható össze, hogy elfogadta, hogy a sértett a balesetben sérült meg, azonban a baleset létrejötte nem az ő hibája. KRESZ szabályt nem szegett, mert nem kellett rá számítania, hogy az előtte kanyarodó jármű hirtelen lefékez. Ő a tőle elvárható módon közlekedett.

A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el.

A vádlott vallomásán túl bizonyítékként vette figyelembe a bíróság D. I. V.-né sértett és Sz. L.-né tanúk vallomását, a rendőri jelentést, a fényképmellékleteket, az orvosi látleletet és véleményt, az igazságügyi orvosszakértői véleményt és annak kiegészítéseit, továbbá a vádlott erkölcsi bizonyítványát, szabálysértési priuszát és a költségjegyzéket.

D. I. V.-né sértett a balesettel kapcsolatban annyit tudott elmondani, hogy aznap a helyi járattal ment hazafelé, és amikor az elágazóhoz értek, felállt és jelzett, hogy le akar szállni. a csomagjaiért nyúlt éppen, amikor a busz hirtelen fékezett és ő hanyatt vágódott. Úgy látta, hogy mások is kibillentek az egyensúlyukból, de őt meg tudtak kapaszkodni valamiben, ami neki nem sikerült. Lesegítették a buszról, deréktól lefelé mindene fájt. A közelben lakik, ezért azt kérte, hogy kísérjék haza, de nem engedték, a mentő bevitte a kórházba. Azóta is vannak fájdalmai, hajolni, cipekedni nem tud.

Sz. L.-né tanú elmondása szerint ő a buszon elől ült és látta, hogy az elágazó előtt az előttük haladó személygépkocsi be akart kanyarodni, majd érthetetlen okból hirtelen lefékezett, ezért a busz sofőrje sem tudott mást tenni, mint fékezni. A tanú szerint a követési távolság megfelelő volt, a H. útról kikanyarodni szándékozó teherautó mellett pedig elfért volna a személygépkocsi, nem volt oka fékezni. Tudomása szerint a buszon nem sérült meg senki, csak egyedül a sértett.

A bíróság a tanúk vallomását elfogadta, mert szavahihetőségükhöz kétség nem fért, meggyőzően és ellentmondásmentesen nyilatkoztak.

Tekintettel arra, hogy a helyszínen nem történt rendőri intézkedés, a bíróság a vádlott és a tanúk vallomása, továbbá a rendőri jelentésben foglaltak és az utólag a helyszínről és az autóbuszról készített felvételek alapján állapította meg a történeti tényállásnak azon részét, hogy hogyan következett be a baleset.

A sértett sérülései vonatkozásában a sértett elmondásán túl az igazságügyi orvosszakértő véleményét vette alapul. A szakértő megállapította, hogy D. I. V.-né sértett a balesetben az ágyéki I-es csigolya összenyomatásos törését szenvedte el, amely miatt nála maradandó fogyatékosság alakult ki. A szakértő véleményének kiegészítésében részletesen kifejtette, hogy a sértettnél a baleset utáni képalkotó eljárás során sorsszerű, degeneratív gerinc elváltozás jeleit is kimutatták, azonban ez, és idős kora bizonyíthatóan nem játszott szerepet a csigolyatörés kialakulásában.

A szakértő szerint a sérülés következtében a sértettnél a csigolyatest magassága csökkent, amit objektív tünetként rögzíteni lehet, ehhez funkcionális károsodás, valamint fájdalom társul. Mindezek miatt a sértettnél a balesetből szerzett egészségkárosodás mértéke össz-szervezeti szempontból 7%-ra tehető. Ezen mértéket nem befolyásolta, hogy a sértett nem járt gyógytornára és fizioterápiára.

A bíróság a szakma szabályai szerint elkészített szakértői véleményt annak aggálytalan volta miatt elfogadta.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tehát kétséget kizáróan megállapítást nyert az, hogy hogyan történt a baleset és azzal ok-okozati összefüggésben a sértettnek milyen sérülései keletkeztek.

A bíróság álláspontja szerint az a vádlotti védekezés, hogy nem szegett szabályt, mert nem tudott mást tenni, mint hogy vészfékezett és ezzel egy súlyosabb ütközést került el, nem foghat helyt.

A vádlott évek óta hivatásos gépjárművezetőként, személyszállítással foglalkozik. Tisztában kell lennie azzal, hogy a baleseti kockázatot növeli, hogy az autóbuszon az utasok akár állva is utazhatnak, továbbá ha buszmegálló közeledik leszálláshoz készülődnek. A járművezetőnek többek között a jármű utasaira, rakományára, a jármű sajátosságaira figyelemmel kell részt vennie a közúti forgalomban. A bíróság álláspontja szerint a vádlottnak, mivel észlelte az előtte haladó jármű kanyarodási szándékát, számítania kellett arra, hogy az lassul, esetleg meg is áll. A vádlott nem volt elég körültekintő, amikor azt feltételezte, hogy az előtte haladó gépkocsi folyamatosan kanyarodik majd, mert figyelmes vezetés mellett, megfelelő helyzetfelismerés esetén lett volna rá lehetősége, hogy időben elkezdett lassítással elkerülje az esetleges ráfutásos balesetet.

A bíróság az ügyben sértetti közrehatást nem állapított meg. A sértett az autóbusz utasaként szabályszegést nem követett el, a maradandó fogyatékosság kialakulása a balesetben szerzett sérüléseivel van összefüggésben.

A bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott megszegte a KRESZ 25. § (1) bekezdésében foglaltakat és ezzel balesetet okozott, amelyben a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett és nála maradandó fogyatékosság alakult ki.

Mindezekre figyelemmel a bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 235. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő közúti baleset okozásának vétségében.

A büntetés kiszabása körében enyhítő körülményként a bíróság a vádlott javára büntetlen előéletét, kifogástalan közlekedési múltját, ténybeli beismerő vallomását értékelte, míg súlyosító körülményt a bíróság nem tárt fel.

Ezekre figyelemmel a bíróság a Btk. 33. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a vádlottat a Btk. 50-51. §-ai szerint pénzbüntetésre ítélte. A napi tétel számának meghatározásánál figyelemmel volt a cselekmény tárgyi súlyára, míg az egynapi tétel összegét a vádlott jövedelme és vagyoni helyzete alapján a törvényi minimumban határozta meg. A bíróság a vádlott személyi körülményei alapján lehetőséget látott továbbá a Btk. 50. § (4) bekezdése alapján arra, hogy tartozását részletekben fizesse meg.

A bíróság meggyőződése szerint a vádlottal szemben kiszabott büntetés járművezetéstől eltiltás nélkül is megfelel a büntetési céloknak, és mind az egyéni, mind a generális prevenció szempontjából megfelelő joghátrány.

A Be. 329. §-a értelmében a bíróság ítélettel mondta ki a vádlottat bűnösnek és a Be. 330. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja alapján szabott ki vele szemben büntetést. A bűnügyi költségről a Be. 338. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.

Zalaegerszeg, 2014. június 04.

Szalai Csabáné dr. Horváth Katalin s.k. bíró

(Zalaegerszegi Járásbíróság 7.B. 670/2013.)