BH 1999.11.512 Végrehajtási jog elévülésének vizsgálatánál irányadó körülmények [Vht. 9. §, 15. §, 57. § (1) és (4) bek., Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (2)-(3)bek.].

Az elsőfokú bíróság a végzésének fellebbezéssel támadott részében megállapította, hogy a W. Nemzetközi Választottbíróság ítélete a magyar jog szerint belföldi választottbíróság határozatával azonos módon hajtható végre az adóssal szemben.

A végzés ellen az adósok nyújtottak be fellebbezést annak megváltoztatása és a végrehajtási kérelem elutasítása iránt. Ebben arra hivatkoztak, hogy a követelés elévült, másrészt pedig a végrehajtani kért ítélet nem hajtható végre, mert az 1 646 668 db gladiólusz gumó kiadására kötelezte őket, amely nincs birtokukban. Rámutattak, hogy a választottbíróság a felperes pénz fizetésére irányuló kérelmét elutasította.

A végrehajtást kérő a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Vht. 9. §-a és a Pp. 257. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.

A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik.

A Ptk. 327. §-ának (2) és (3) bekezdései értelmében az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy utána az elévülés újból megkezdődik. Ha pedig az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.