BH 1983.9.354 I. Nincs akadálya annak, hogy a jogosult sajtóhelyreigazításként a saját nyilatkozatának a közlését kérje, ha abból kitűnik, hogy a kifogásolt közlemény mely tényállítása valótlan vagy tünteti fel a valóságot hamis színben [Ptk. 79. § (1) bek.].

II. Sajtóhelyreigazítási ügyben a kifogásolt tényállításokat és ezek valódiságát nem formálisan kell vizsgálni, hanem valóságos tartalmuk szerint kell értékelni [Ptk. 79. §].

III. A véleménynyilvánítás önmagában nem ad alapot sajtóhelyreigazításra. A sajtóközleményben foglalt vélemény is lehetővé teszi azonban a sajtóhelyreigazítást, ha valótlan tényállításon alapul, burkoltan valótlan tényállítást fejez ki, illetőleg a valóságot hamis színben tünteti fel [Ptk. 79. §].

IV. Sajtóhelyreigazítási perben a bizonyítás a sajtószervet terheli a tekintetben, hogy a közlés a valóságnak megfelel, illetőleg a közölt tényeket nem tünteti fel hamis színben [Ptk. 79. §, Pp. 342. § (2) bek., 345. § (2) bek.].

I. A perbeli 8410 m2 területű, állami tulajdonban levő építési telken az Országos Takarékpénztár felperes beruházásaként az egyes épületekhez tartozó terület még nem volt sem műszakilag, sem az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben) megosztva, az egyes társasházakhoz tartozó területrészek nem voltak kialakítva önálló építési telekként, az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben) nem szerepeltek önálló földrészletként. Az illetékes államigazgatási hatóság megállapította az állami földterület tartós használata ellenében fizetendő díj összegét. Az Országos Takarékpénztár felperes 1977 augusztusában az építkezés befejezése után, de az egyes társasházakhoz tartozó területrész önálló építési telekként való kialakítása előtt az öröklakásokat értékesítette, és az államigazgatási hatóság által megállapított földhasználati díjat öröklakásonként megosztotta. Egy szobából és két félszobából álló 55 m2 alapterületű öröklakásra jutó földhasználati díj az öröklakás vételárnak a 3,61%-át, 21 593 Ft-ot tett ki. A szerződésben kikötötték, hogy a kikötött vételár ellenében az Országos Takarékpénztár felperes meghatározott öröklakást a vevő tulajdonába ad, a hozzá tartozó - állami tulajdonban maradó - földrészlet megfelelő részét pedig az öröklakás vevőjének a tartós használatába adja. A felperes tájékoztatta a vevőket, hogy a társasházhoz tartozó építési telek kialakításának a módját az illetékes hatóság utóbb fogja meghatározni, az épülethez tartozó kert később készül el. A szerződésben a vevők felhatalmazták az Országos Takarékpénztárt, hogy a szerződésbe a telekkönyvi adatokat utóbb beírja. Az Országos Takarékpénztár ideiglenesen kijelölte, elkerítette és a vevők birtokába adta a társasházhoz tartozó területrészt.

Az egyik társasház vevői többször felhívták az Országos Takarékpénztárt a telekrendezésre, illetve feltűnő értékaránytalanság címén a tartós földhasználati díj csökkentésére, majd a felhívás eredménytelensége után pert indítottak. A keresetet elutasító másodfokú ítélet ellen a legfőbb ügyész által emelt törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság határozatával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A törvényességi határozat indokolása szerint a felek között létrejött szerződés valójában két önállóan megítélendő szerződést tartalmaz, az öröklakásra vonatkozó adásvételi szerződést és a tartós földhasználati jogra vonatkozó szerződést. A határozat álláspontja szerint a tartós földhasználati jogra nézve, illetve a tartós földhasználati díj tekintetében szerződés nem jött létre a felek között, mert a használatba adandó ingatlan egyértelműen nem volt megjelölve, mivel a társasházhoz tartozó építési telek még nem volt kialakítva. Kimondotta a határozat, hogy a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha módot ad a peres feleknek arra, hogy a megfelelő telekalakítási eljárás lefolytatása után megkössék a tartós földhasználati jog alapításához szükséges érvényes szerződést. Az Országos Takarékpénztár a megkapott földhasználati díjat csak akkor tarthatja meg, ha erre az utóbb megkötendő érvényes szerződés jogalapot ad.

Az alperes politikai napilap 1982. november 12-i számában megjelent cikk a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata alapján beszámolt az Országos Takarékpénztár helytelen szerződéskötési gyakorlatáról. A cikk szerint a Legfelsőbb Bíróság határozata felszólítja az Országos Takarékpénztárt, hogy kösse meg a használókkal a szabályos szerződést, és számoljon el az ügyfelekkel. Végül összefoglalásként kifejti: A törvényességi határozat arra enged következtetni, hogy ez a szabálytalan és méltánytalan eljárás az ügyintézők pillanatnyi kényelmén kívül semmi célt nem szolgált, az Országos Takarékpénztárnak és a fővárosnak fel kell számolnia több év elmaradását.

Az Országos Takarékpénztár felperes az 1982. november 25-én kézbesített levelével az általa megszövegezett válaszlevél közlését kérte az alperestől. Kifogásolta, hogy a cikk a Legfelsőbb Bíróság határozatát úgy állítja be, mint amely végérvényesen lezárta az ügyet, holott a Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemben nem határozott. Kifogásolta a cikknek azt a megállapítását, amely szerint az OTP szerződéskötési gyakorlata az ügyintézők kényelmén kívül más célt szolgált. Előadása szerint a cikk a tényeket egyoldalúan állítja be, nem vizsgálja az összes fontos körülményt, a takarékpénztári eljárás tényszerűen bizonyítható indokaival nem számol. Előadja, hogy nem az ügyintézők kényelme miatt, hanem azért kötötték meg a jogilag nem teljesen kifogástalan szerződést, hogy adminisztratív késedelem miatt a már kész családi otthonok évekig ne álljanak üresen.

Az alperes megtagadta a válaszlevél közlését.

II. A felperes keresetében helyreigazító nyilatkozat közlésére kérte kötelezni az alperest a következők szerint:

a) Az újságcikk tévesen tekintette a Legfelsőbb Bíróság határozatát a jogvitát végérvényesen lezáró döntésnek, mert a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem határozott.

b) Nem felel meg a valóságnak, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozata felszólítja az Országos Takarékpénztárt az érvényes tartós földhasználati szerződés megkötésére.

c) A cikk tévesen állapította meg, hogy az OTP eljárása csak az ügyintézők kényelmét szolgálta. A valóság az, hogy az Országos Takarékpénztár azért értékesítette a felépült lakásokat a végleges telekalakítás bevárása nélkül, hogy a lakások évekig ne álljanak üresen a telekalakításnak az Országos Takarékpénztáron kívül álló okból való elhúzódása miatt.

Az alperes elutasítást kért.

Az első fokú bíróság elutasította a keresetet. Döntésének indokai a következők voltak.

a) Nem alapozza meg a helyreigazítási igényt az a körülmény, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozata nem zárta le véglegesen a konkrét jogvitát. Ez a felperes megítélése szempontjából lényegtelen. Egyébként pedig a tudósítás a maga egészében hűen ismerteti a Legfelsőbb Bíróság határozatát.

b) Egyebekben a felperes a Pp. 342. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 30 napos jogvesztő határidőn belül szabályos helyreigazítási kérelmet nem terjesztett elő, a konkrét helyreigazítási igényt csak a kereseti kérelmében - a 30 napos határidő után - jelölte meg.