BH+ 2003.3.126 I. A választottbíróság eljárásának kikötésével a felek az államilag szervezett rendes bíróság eljárását a választottbírósági törvényben meghatározott körre korlátozzák. A választottbíráskodásról szóló törvényben foglalt szabályok megtartása esetén az állami bíróságok nem avatkozhatnak be a jogvita választottbíróság által történt elbírálásába [1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 57. § (1) bek., 1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbtv.) 11-17. §-ai, 55. § (2) bek. d) pont].

II. A választottbíróságok nem tartoznak a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. (továbbiakban: Bsz.) hatálya alá. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróságnak a jogegység biztosításával kapcsolatos feladata a választottbíróságokkal szemben nem érvényesíthető [1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 57. § (1) bek., 1997. évi LXVI. tv. (Bsz.) 27. § (1) bek.].

A B. G. Rt. felperes által kötbér, kártérítés és járulékainak megfizetése iránt indított perben, az Ügyvédi Kamara támogatásával működő Eseti Választottbíróság a 2001. június 12-én kelt ítéletében kötelezte N. M. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 226 680 Ft-ot kötbért, 1 333 000 Ft-ot kártérítés jogcímén, valamint mindkét összeg után 2001. december 1-jétől járó évi 20%-os mértékű kamatot. Marasztalta az alperest a perköltségben is. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes 2000. február 12-én vállalkozóként kötött adásvételi szerződést a felperessel. A szerződésben az alperes 1000 tonna 2000. évi termésű takarmánykukorica eladását vállalta 2000. december 1-jei határidővel a felperes részére, aki ezért 17 000 Ft/tonna vételárat tartozott fizetni. Az alperes nem teljesítette szerződéses kötelezettségét, ugyanakkor elismerte, hogy a 2000. gazdasági évben 55 hektár területen termelt kukoricát és a 60%-os aszálykár ellenére 150 tonna kukoricája termett. Ezért a Választottbíróság kötelezte az alperest a szerződésben meghatározott összegű kötbér megfizetésére. Ezen túlmenően az eseti választottbíróság alaposnak találta a felperes - fedezeti vásárlásból eredő - kötbérrel nem fedezett kártérítés iránti igényét is.

A B. G. Rt. felperes által F. Z.-né alperes ellen 1 839 600 Ft kártérítés és járulékainak megfizetése iránt indított perben, az Ügyvédi Kamara támogatásával működő Eseti Választottbíróság kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 600 000 Ft-ot kötbér jogcímén, s ennek 2000. november 2-től a kifizetésig terjedő időre járó évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét - bizonyítottság hiányában - elutasította. Az alperest részperköltségben marasztalta.

Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek között 2000. március 22-én adásvételi szerződés jött létre 120 tonna 2000. évi termésből származó takarmánykukoricára. Az alperes közlése szerint a szerződéses kötelezettségét aszálykár miatt nem tudta teljesíteni. Az eseti választottbíróság megállapítása szerint a szerződő felek között adásvételi szerződés jött létre, ebből következően a teljesítés elmaradása az alperesnek felróható. A szerződésszegésre tekintettel kötelezte az alperest a szerződésben kikötött kötbér megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes által érvényesített kártérítés iránti igényt nem találta bizonyítottnak, ezért azt elutasította.

Az azonos jogi képviselővel eljáró felperesek külön-külön benyújtott keresetükben a hivatkozott eseti választottbírósági ítéletek érvénytelenítését kérték a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbtv.) 55. § (2) bekezdésének d) pontja alapján, állítva, hogy az ítéletek közrendbe ütköznek. A közrendbe ütközés ténybeli alapjaként azt adták elő, hogy az azonos tartalmú blankettaszerződéseket az eseti választottbíróság jogilag eltérően minősítette: részben adásvételi szerződésnek, részben termékértékesítési szerződésnek. Ez az eljárás jogbizonytalanságot teremtett. Az eseti választottbíróságok ítéletének meghozatalakor már ismert volt a megyei bíróság jogerős másodfokú határozata, amely a B. G. Rt. és a termelők közötti szerződést mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősítette. A felperesek álláspontja szerint az ezzel ellentétes eseti választottbírósági ítélet mindenképpen elfogult, nem független, nem pártatlan, a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő állampolgári alapjogot sérti. Emellett a választottbírósági ítéletek kiszámíthatatlansága sérti a jogbiztonságot. Mindezekre tekintettel a választottbírósági ítéletek közrendbe ütköznek.

Az alperes ellenkérelme a keresetek elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperesek által előadottak nem alkalmasak az ítéletek érvénytelenné nyilvánítására. Kérte a felperesek perköltségben való marasztalását is.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte őket, hogy fizessenek meg az államnak, a Megyei Illetékhivatal felhívására, 15 000-15 000 (Tizenötezer-Tizenötezer) Ft le nem rótt illetéket, valamint az alperes részére, 15 nap alatt, 5000-5000 (Ötezer-Ötezer) Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperesekre vonatkozó, valamint a perben becsatolt további négy eseti választottbírósági ítéleti döntés valóban igen eltérő. Ugyanazt a szerződést némely eseti választottbíróság adás-vételinek, más választottbíróságok pedig mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősítették. Az adásvételi szerződésnek történt minősítés esetében is egyes tanácsok kötbért és kártérítést is megállapítottak, más esetben kötbért igen, kártérítést azonban nem állapítottak meg. Ugyanaz a személyi összetételű választottbíróság a II. r. felperes esetében a szerződést adás-vételinek, míg más termelőre vonatkozó ítéletében mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősítette.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint azonban a minősítésbeli eltérések még azonos összetételű tanács esetében sem sértik a független és pártatlan bírósági eljárást mindenki számára lehetővé tevő alapjogot. Az eltérő döntések olyan esetben születtek, amikor többlettényállási elemek és erre vonatkozó bizonyítékok is felmerültek. Ezért az eltérő döntések nem ütköznek az Alkotmány felperesek által hivatkozott 57. §-ának (1) bekezdésébe, így a közrendet sem sértik. Az elsőfokú bíróság egyetértett az alperesnek azzal az álláspontjával, hogy a felek a választottbírósági kikötés aláírásával elfogadták annak előnyeit, de tudomásul vették azt is, hogy az esetleges téves, jogszabálysértő választottbírósági ítélet kapcsán csak a választottbíróságokról szóló törvényben meghatározott szűk körben van helye jogorvoslatnak és elesnek a rendes bírósági út jogorvoslati rendszerétől, illetve a jogegységi eljárás lefolytatásának lehetőségétől is. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a választottbíróságok nem tartoznak a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény hatálya alá.

Megállapította, hogy a választottbírósági döntések eltérő tényállási elemek figyelembevételével minősítették másként a formailag egymással teljesen megegyező szerződéseket, ezért nem ütköznek a Ptk. felperesek által hivatkozott rendelkezéseibe. Önmagában és közvetlenül a Ptk. szabályaiba történő ütközés sem valósítaná meg a gazdasági-társadalmi rend alapjainak sérelmét. A választottbírósági ítélet érvényesülése ugyanis csak néhány termelőt, a gazdasági élet résztvevőinek csak egy szűk körét érinti, ezért a társadalmi-gazdasági rendet, a közrendet alapjaiban nem sérti.