A Fővárosi Ítélőtábla Bf.205/2018/7. számú határozata sikkasztás bűntette tárgyában. Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Radnainé dr. Solymosi Viktória

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. év december hó 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

vé g z é s t:

A sikkasztás bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2018. év május hó 4. napján kelt 11.B.60/2015/64. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy

A pótmagánvádlók az elsőfokú eljárásban felmerült további 35.116.- (harmincötezer-száztizenhat) forint bűnügyi költséget kötelesek az államnak megfizetni.

A vádlott állandó bejelentett lakóhelyét és személyazonosító okmányának számát pontosítja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Budapest Környéki Törvényszék 11.B.60/2015/64. számú, 2018. május 4. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. tv. 318.§ (1) bekezdésélbe ütköző és a (6) bekezdése szerint minősülő csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, és kötelezte a pótmagánvádlókat egyetemlegesen 2336 Ft. bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen a pótmagánvádlók jelentettek be jogi képviselőjük útján fellebbezést, melynek indokolásában előadták, hogy az elsőfokú bíróság ítélete több ponton megalapozatlan. A vádbeli időpontban ugyanis nem a vádlott volt a kft. ügyvezetője, ez a cég relevanciával bír, hiszen ez adott előzetesen kölcsönt a tanúnak biztosíték gyanánt. Ennek a cégnek egyébiránt nem is állhatott rendelkezésre a kölcsönként megjelölt összeg. Az ítéleti tényállás ezen felül ellentétes A tanú nyomozás során tett vallomásával, mert aszerint a tanú rendelkezésre állt a projekt finanszírozáshoz szükséges összeg. A kölcsön alapjául szolgáló közjegyzői okirathoz is kétség fér. Az ítélet szerint a vádlott csak egy egyszerű közvetítő volt, ezzel szemben valójában sajátjaként "regnált" a kft.2. felett, annak akkori ügyvezetője csupán papíron létezett, az volt a dolga, hogy az elé tett okiratokat lássa el a kézjegyével. Határozottan tiltakozik az ellen a megállapítás ellen, hogy pótmagánvádló jelen volt a helyszínbejáráson. Hiányos tényadat, hogy 2011. szeptember 29. napján az ügyben releváns gyűjtőszámla lett kiállítva, mert előtte kiállításra került egy átutalásos számla is, azonban a vádlott csalárd magatartása eredményeként rá tudta venni pótmagánvádló arra, hogy azt sztornózza, ahogy a megállapodást, az építési naplót, a bevételi pénztárbizonylatokat egyszerre aláíratták vele. pótmagánvádló nem a megfelelő gondossággal járt el, és ezt a hiányosságot használta ki a vádlott. Tanú1. nyomozás során adott, a pótmagánvádló vonatkozó személyleírása nem felel meg a valóságnak, a felismerésre bemutatás pedig az után történt, hogy a tanú látta a pótmagánvádlót a Teve utcai várakozóhelyiségben. Vitatta a vádlotti tartozáselismerő nyilatkozat okszerűségét, valamint hivatkozott arra, hogy a szadai ingatlant tanú3. nem befektetési céllal vásárolta meg, az ugyanis messze nem ért annyit, mint amit a szerződés rögzít, és aggályos, hogy azt a vádlott élettárástól vásárolta meg. Utalt a tanú és tanú1. házaspár nyilatkozatainak a változásaira a pénzátadások tekintetében. Nem értett egyet azzal, hogy a kifizetés ténye azért nem vitatott, mert azt a kft2. befogadta, mert a gazdasági társaság mindenekben alávetette magát a jogszabályoknak, és hitt abban, hogy meg lesz fizetve a részére a tartozás. Álláspontja szerint az ítélet formailag sem felel meg a jogszabályoknak, mert abban nincs tételesen felsorolva, hogy azt mely bizonyítékokra alapította. A bizonyítási indítványok elutasítása olyan hiba, amelyet csak egy új eljárásban lehetne orvosolni. A nyomozati iratban szerepel az a vádlotti mondat is, hogy majd el fog számolni a pótmagánvádlóval, illetve egy becsatolt hanganyag, melyben pótmagánvádló nyugtatja meg a vádlott, hogy majd el fog menni hozzá, megbeszélik, illetve a fennálló tartozásba a szadai telek beszámításéra került. Indítványozta a kft. jogi és gazdasági helyzetének átvilágítását, a közjegyző nyilvántartási rendszerének beszerzését, és a kft. akkori ügyvezetőjének a kihallgatását is.

A másodfokú nyilvános ülésen a pótmagánvádlók jogi képviselője a fellebbezést azonos tartalommal tartotta fent, és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és állapítsa meg a vádlott bűnösségét, és vele szemben szabjon ki büntetést.

A védő a másodfokú nyilvános ülésen az ítélet helybenhagyását indítványozta arra hivatkozással, hogy az megalapozott, a tényállás felderített, ezzel szemben a fellebbezés nem tér ki arra, hogy a vádlott mikor, kitől, milyen összeget vett át, illetve megvalósult-e a rábízás, mint a sikkasztás tényállási eleme. A revizori jelentés egyértelmű a pénztárbizonylatok kapcsán, a tanú és tanú1. házaspár magatartása pedig nem tárgya az ügynek.

A fellebbezések nem megalapozottak.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be.599.§ (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen, a Be.590.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság a Be.590.§ (2) bekezdése alapján vizsgálta az ítélet megalapozottságát, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.

A Fővárosi Ítélőtábla a pótmagánvádlók jogi képviselőjének bizonyítási indítványát elutasította, ennek részleteire a későbbiekben is kitér, itt csupán annyit jegyez meg, hogy az indítványozott bizonyítás nem áll jelen ügy tárgyával szoros összefüggésben, a kft. vagyoni helyzete és a a közjegyzői okirat hitelessége nem tárgya az ügynek, az a vád tárgyává tett tényállással nincs összefüggésben, a kft. ügyvezetője pedig 2010. június 14. napjától a vádlott, a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetési ideje pedig 2011szeptember, de még a pótmagánvádló és a vádlott ismeretsége is csak 2011. év ezt megelőző időszakára tehető.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, a jogi képviselő hivatkozásával szemben az ítélet szerkesztése megfelel a kihirdetéskor hatályos 1998.évi XIX.tv. 258.§ (3) bekezdésében írtaknak, mely nem a bizonyítékok tételes felsorolását hanem azok számbavételét és értékelését követeli meg. Az ítéletből egyértelműen kitűnik, hogy a bíróság mely bizonyítékokat tárta fel, és azokat egyenként és összességükben is értékeli.

Ennek alapján az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 591.§ (1) bekezdése alapján a felülbírálat alapját képezte.

Az elsőfokú bíróság nem hagyta értékelés nélkül azon körülményeket, melyre a pótmagánvádló jogi képviselője is hivatkozik, nevezetesen, hogy tanú és tanú1. nem tett az eljárás egésze alatt következetes vallomást, de ugyancsak változtatta a vallomását tanú2. is. Ezen tanúk vallomásai így esetenként nem csak önmagukkal, de a további bizonyítékokkal és a többi tanú, valamint a vádlott - ugyancsak nem következetes - vallomásával is ellentétben állnak.