BH 1996.5.257 I. A lízingdíj valamely dolog meghatározott időre szóló használatának, majd a maradványérték ellenében a tulajdonjogának átengedése fejében együttesen járó ellenérték [Ptk. 423. §, 265. §].

II. A lízingszerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadása [Ptk. 202. §, PK 267. sz.].

A felperes (Sz. L. Kft.) mint lízingbeadó és az alperes mint lízingbevevő között 1989. október 3. napján az L-1989/89. számú lízingszerződés jött létre. Ennek tárgya 1 db FU-25/100 típusú univerzális marógép volt, amely az M. Kft. tulajdonában állt, akitől azt a felperes is lízingelte. A futamidőt 1989. november 1-jétől 1993. április 30. napjáig terjedően határozták meg. A kikötött lízingdíjat a nettó értékre vetített 178%-ban, azaz 1 246 000 Ft + áfában határozták meg. Rögzítették, hogy a lejárat után az alperest maradványértéken elővásárlási jog illeti meg. A szerződés 24. pontja szerint az esedékes részlet 40 napos fizetési késedelme esetén a teljes hátralékos lízingbeadó a szerződést felmondhatja, és a gépet visszaveheti, továbbá változatlanul követelheti a teljes hátralékos lízingdíjat a maradványértékkel együtt. Az alperes 1989. december hónaptól semmit sem fizetett, így fennálló tartozása 1 467 996 Ft. A felperes megállapodásukat 1991. július 24. napján azonnali hatállyal felmondta, amelyet az alperes nem fogadott el.

A peres felek 1991. május 2-án, L-602/91. számon újabb lízingszerződést kötöttek. Ennek a tárgya 1 db EEN-320. típusú esztergagép volt, normál tartozékokkal, valamint 6 állású revolverfejjel, amely szintén az M. Kft. tulajdonában állt. A lízing időtartamát 1991. május 2. napjától 1993. április 1-jéig terjedő 24 hónapban, a lízingdíj összegét pedig 7 910 655 Ft-ban határozták meg. Az alperes ebből nem fizetett meg semmit.

Az Sz. L. Kft. 1990. október 5. napján, LK-277/90. szám alatt ugyancsak lízingszerződést kötött az alperessel. Ennek a tárgya egy Lada 2107 típusú személygépkocsi volt. A lízing időtartamát 1990. október 9-től 1994. március 31-ig 42 hónapban, a lízingdíjat pedig a nettó érték 162,5%-ában határozták meg. Az alperes ebből sem fizetett semmit. Az Sz. L. Kft. az alperessel fennálló és e jogügyletből származó követelését a felperesre engedményezte.

A peres felek 1992. szeptember 22-én emlékeztetőt készítettek, melyben az alperes lízingdíjtartozását átütemezték, aki azonban az abban vállaltaknak sem tett eleget, és tartozását nem csökkentette. A peres felek között szóba került a perbeli gépekre adásvételi szerződés megkötése, erre azonban végül is nem került sor.

A felperes mindhárom lízingszerződés tárgyát az alperestől visszavette, közülük az EEN-320 típusú esztergagépet 1 625 000 Ft-ért, a Lada 2107 típusú személygépkocsit pedig 200 000 Ft-ért értékesítette, amely összegekkel az alperes fennálló tartozását csökkentette. Ezt megelőzően 1992. április 7. napján az M. Kft. mindkét lízingelt gép tulajdonjogát a felperesre ruházta.

A felperes 1992. november 13. napján a városi bíróság előtt fizetési meghagyás kibocsátását kérte, mely a kötelezett ellentmondása folytán perré alakult, majd az elsőfokú bírósághoz áttett eljárásban keresetként is fenntartott. Módosított kérelme arra irányult, hogy kötelezze a bíróság az alperest 8 331 351 Ft tőke, valamint ezután a részletek esedékessé válásától a kifizetésig járó törvényes kamat fizetésére, továbbá a perköltség viselésére. A perben a lízingszerződések teljesítése címén támasztott igényt az alperessel szemben.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. A követelés jogalapját és összegszerűségét elismerte, de a lízingelt vagyontárgyak után méltányos összegű bérleti díj megállapítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 8 331 351 Ft tőkét s ezután a részletek esedékessé válásától a kifizetésig évi 20% kamatot. Megállapította, hogy a peres felek között a Ptk.-nak "A kötelmi jog" című IV. részében az "Egyes szerződések" alcím alatt összefoglalt szerződések között nem nevesített lízingszerződés jött létre, és az ebből származó vita elbírálására a Kötelmi jognak "A szerződés" alcím alatt lévő előírásait kell alkalmazni. Úgy foglalt állást, hogy mivel a felperes a lízingszerződésekből eredő kötelezettségeinek eleget tett, azokat a Ptk. 198. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperes is köteles teljesíteni. Rámutatott, hogy a lízingszerződések szerint a felperest a lejárat előtt is megillette a felmondás, valamint a gépek visszavételének joga, amelyek mellett továbbra is követelheti a lízingdíjak teljes hátralékos összegét. A lízingszerződések módosítására azok megszűnése miatt nem látott lehetőséget.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben tartalmilag annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy az L-1689/89. számú lízingszerződést a felperes felmondta, így az a jövőre nézve megszűnt azzal, hogy a már teljesített szolgáltatások szerződésszerű ellenértékét kell megtérítenie. Kifogásolta, hogy a marógép a szerződéskötéskor nem volt a felperes tulajdona. Előadta, hogy a marógépre és a személygépkocsira a felperes megrendelésének reményében kötött szerződést, aki a vagyontárgyakat a tényleges értékük többszörösét kitevő díj ellenében adta lízingbe. Álláspontja szerint ez kimeríti a Ptk. 202. §-a által szabályozott uzsora fogalmát, mely a megállapodásokat semmissé teszi. Hivatkozott arra is, hogy a felperessel megállapodott a lízingelt vagyontárgyak adásvételében, amely megállapodásuk a lízingszerződések helyébe lépett, és azokat módosította.