A Szegedi Ítélőtábla Bf.420/2017/11. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 13. §, 35. §, 176. §, 184. §, 459. §] Bírók: Benedek Tibor, Hegedűs István, Kiss Dániel

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék B.519/2016/21., *Szegedi Ítélőtábla Bf.420/2017/11.*

***********

Szegedi Ítélőtábla

Bf.III.420/2017/11.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2017. november 28. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott neve és társa ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék 2017. május 2. napján kihirdetett 2.B.519/2016/21. számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy

Mindkét vádlott vonatkozásában a kábítószer-kereskedelem bűntette jogszabályi hivatkozása helyesen: Btk. 176. § (1) bekezdés 4. fordulat, (3) bekezdés. Az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette jogszabályi hivatkozása helyesen: Btk. 184. § (1) bekezdés 4. fordulat.

II. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönre enyhíti.

Mindkét vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

II. rendű vádlott vonatkozásában a házi őrizetben töltött idő kezdő időpontja helyesen 2016. március 11. napja, ettől a naptól házi őrizetben töltött időt tekinti a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítottnak.

Az I/9/2017. szám alatt bevételezett elkobzott digitális mérleg nyilvántartási sorszáma: 1.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi I. rendű vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 10.000.- (tízezer) forint bűnügyi költség megfizetésére, külön felhívásra az állam javára.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróságI. rendű ésII. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bekezdés IV. fordulat (3) bekezdés] és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében [Btk. 184. § (1) bekezdés IV. fordulat]. Ezért I. rendű vádlottat halmazati büntetésül 8 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról és beszámította a kiszabott szabadságvesztés tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt.

II. rendű vádlottat halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról és beszámította a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. A vádlottakkal szemben személyenként 36.000,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Döntött bűnjelek elkobzásáról és kötelezte a vádlottakat külön-külön, illetőleg egyetemlegesen a bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélettel szemben a vádlottak és védőik egyezően enyhítésért fellebbeztek.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.192/2017/1-II. számú átiratában a tényállás kiegészítése és helyesbítése mellett az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezési nyilvános ülésen I. rendű vádlott védője továbbra is fenntartotta az enyhítést célzó fellebbezését. Hivatkozott arra, hogy védence feltáró jellegű, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett. Segítette a hatóság munkáját. Megbánta a cselekmény elkövetését. Ezen túlmenően a hat kiskorú gyermek eltartásáról való gondoskodás mellett az idő múlására is tekintettel a büntetés enyhítésére tett indítványt.

II. rendű vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen továbbra is fenntartotta az enyhítést célzó fellebbezését. Hivatkozott arra, hogy védence a nyomozati eljárás során feltáró jellegű beismerő vallomást tett és ezzel segítette az eljáró hatóság munkáját, a védence büntetlen előéletű és nem önszántából, hanem férje utasításait követve cselekedett. Az a motiváció is szerepet játszott, hogy hat kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. A családból történő kiszakítása károsan befolyásolná a gyermekek mentális fejlődését. A védence és családjának egészségi állapota is megrendült az eljárás során.

Az ítélőtábla az enyhítést célzó fellebbezéseket alapvetően nem ítélte alaposnak, mindemellett II. rendű vádlott vonatkozásában enyhébb rendelkezést hozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértéstől mentesen folytatta le a bizonyítási eljárást.

Az elsőfokú bíróság kellő mértékben eleget tett tényállás felderítési kötelezettségének, majd a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is mérlegelési körébe vonta és indokolási kötelezettségének eleget téve iratszerű magyarázatát adta, hogy a tényállást mely bizonyítékokra alapította. A megállapított tényállás lényegében teljesen megalapozott volt, mindössze kis mértékben szorult az iratok egybehangzó adatai alapján kiegészítésre és helyesbítésre a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja szerint eljárva.

I. rendű vádlott vonatkozásában az előéleti adatokat kellett kiegészíteni akként, hogy a Kiskunhalasi Városi Bíróság 8.B.497/2011/6. számú jogerős ítéletével kiszabott börtönbüntetés próbaideje 2015. április 23. napján eredményesen letelt.

Az ítélet 3. oldalának utolsó bekezdését elírás miatt helyesbítette a következők szerint.