EH 2002.642 A jogerős fizetési meghagyás anyagi jogereje kizárja, hogy a kötelezett a perújítási határidők elteltét követően marasztalását az annak alapjául szolgáló szerződés semmisségére hivatkozással vitassa. [Pp. 264. §, 321. §, 229. §, Ptk. 324. §, 200. §]

Az I. r. alperes kérelmére a B.-i Városi Bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes és társai ellen 990 806 Ft és járulékai erejéig. A felperes a fizetési meghagyást 1992. november 5-én vette át. Ellentmondás hiányában a meghagyás 1993. március 5-én jogerőre emelkedett. A jogerős fizetési meghagyás alapján a végrehajtó a felperes nyugdíjára nézve a végrehajtást foganatosította. Az I. r. alperes a követelést a II. r. alperesnek eladta, így a felperestől levont összegek a II. r. alpereshez folytak be. A felperes 2000. szeptember 26-án előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az Sz. J. és az I. r. alperes között 1990. szeptember 21. napján létrejött kölcsönszerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis, az azon szereplő aláírása hamis. Erre tekintettel kérte az ellene folytatott végrehajtás Pp. 369. § a) pontja szerinti megszüntetését és az alperesek 753 847 Ft valamint járulékai egyetemleges megfizetésére kötelezését.

Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette.

Megállapította, hogy a jogvitát a B.-i Városi Bíróság a jogerős fizetési meghagyással véglegesen lezárta, és arra is utalt, hogy a fizetési meghagyás ellen a jogerőre emelkedésétől számított öt év eltelte után a Pp. 264. §-ának rendelkezése értelmében perújításnak sincs helye.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A felperes fellebbezése kapcsán rámutatott arra, hogy a jogerős fizetési meghagyás jogerős ítélet hatályával bír, ennek következtében ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt, ugyanazok a felek, a már elbírált jogot egymással szemben nem tehetik vitássá. A semmis szerződés érvénytelenségére pedig csak addig lehet joghatályosan hivatkozni, amíg az ügyet jogerős határozat el nem bírálta. Miután a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett, az csak perújítással támadható. Az 1993. március 3-án jogerőre emelkedett meghagyással szemben öt év eltelte után a Pp. 264. §-a értelmében perújításra arra tekintettel sincs lehetőség, hogy a végzés ellen fellebbező a vele szembeni igény alapjául szolgáló szerződés semmisségére hivatkozik.

A jogerős végzés felülvizsgálatát a felperes kérte. A támadott határozat jogsértését a Pp. 206. §-ában és a Pp. 369. § a) pontjának téves alkalmazásában jelölte meg. Állította, hogy a jogerős végzés a Ptk. 234. §-ának rendelkezéseit is sérti, mert a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős végzés hatályában fenntartását kérték.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Annyiban helytálló a felperes hivatkozása, hogy a Ptk. 234. §­ának (1) bekezdése értelmében a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.

A Ptk. idézett rendelkezése alapján azonban a felperes a Pp. 321. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályával bíró fizetési meghagyás azon marasztaló rendelkezését, amelynek értelmében az adóssal és más készfizető kezesekkel egyetemlegesen köteles a vissza nem fizetett kölcsön és kamatai megfizetésére, nem teheti kérdésessé. Ezt a kérdést a bíróság jogerős határozatával véglegesen eldöntötte, az erre nyitva álló határidő eltelte miatt az anyagi jogerő áttöréseként perújításnak sincs helye.

A támadott végzés nem sértette a Pp. 369. §-ának a) pontjában foglalt jogszabályi előírást sem. A Pp. 369. §-ában meghatározott körben az okirat záradékolását, illetve az ezzel egy tekintet alá eső végrehajtható határozat meghozatalát nem előzi meg bírósági eljárás. A záradékolás, illetőleg a letiltó végzés meghozatala az 1994. évi LIII. tv. 21-23. §-aiban felsorolt esetekben és feltételek mellett kiállított közokiraton, vagy teljes bizonyító erejű magánokiraton alapul. Az adott esetben viszont a végrehajtás alapja nem ez, hanem a jogerős fizetési meghagyás volt.

A másodfokú bíróság végzésében a bizonyítékokat nem mérlegelte, ezért nem sérthette a Pp. 206. §-ának rendelkezéseit sem.

A Legfelsőbb Bíróság az ismertetett indokok alapján a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IX. 22.163/2001. sz.)