A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27135/2013/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 108. §, 109. §] Bíró: Sugár Tamás

A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ügyvéd által képviselt felperesnek,-

jogtanácsos által képviselt alperes ellen-

közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított ügyében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság a keresetet elutasítja.

A felperes köteles megfizetni az alperes részére 15 napon belül 80.000 (nyolcvanezer) Ft perköltséget, és az állam javára az illetékes adóhatóság külön felhívására 174.400 (százhetvennégyezer-négyszáz) Ft illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Az erdésztechnikus végzettséggel rendelkező felperes 1992-től egyéni vállalkozóként tevékenykedett, vállalkozása 2006. és 2009. évek között is működött. 2000. és 2005. között vállalkozói tevékenységéből 2001-ben származott 101.909 Ft nyeresége, további 5 évben veszteséges volt, 2005. év végéig 10.826.470 Ft veszteséget halmozott fel. Felperesi tevékenység a 2006-2009. közötti időszakban is túlnyomórészt veszteséges volt. (2006-ban 2.872.282 Ft, 2007-ben 2.963.825 Ft, 2008-ban 3.818.600 Ft, míg 2009-ben 2.142.511 Ft a veszteség.)

A felperesnél a NAV Vas Megyei Adóigazgatósága 2006-2009. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatát végezte személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben. Az ellenőrzésről 2012. november 14-én jegyzőkönyv, 2013. január 3-án kiegészítő jegyzőkönyv készült, melyekre a felperes észrevételt tett.

Az elsőfokú hatóság a 2013. február 8-án kelt 3466489882/2013. számú határozatában a felperes terhére 2007. és 2008. évekre összesen 3.286.101 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte ezen összeg, valamint 1.643.050 Ft adóbírság és 1.388.097 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adókülönbözet megállapítására vagyonbecsléses eljárás eredményeként került sor, melynek keretében a hatóság a vizsgált évekre a bevételek és kiadások megállapításával kronologikus vagyonmérleget állított fel, az adózónál 2006-ra 6.061.829 Ft, 2007-re 4.538.718 Ft, 2008-ra 3.139.477 Ft, míg 2009-re 246.206 Ft forráshiányt tárt fel. 2006. évre elévülés miatt megállapítást nem tett, a 2009. évi forráshiány adójogi következményeitől pedig a becslés bizonytalanságára figyelemmel eltekintett. A pénztárgép adatainak összesítésével meghatározásra került az egyes hónapok vállalkozói vesztesége, melyeket a hatóság az adott hónap utolsó napján felmerült kiadásként vett számításba, vélelmezve, hogy a felperes a veszteséget más, be nem vallott jövedelméből finanszírozta.

Az alperes a 2013. június 3-án kelt 3758867138. számú határozatával az elsőfokú határozatot eltérő indoklással helybenhagyta. Hivatkozott az adózás rendjéről kiadott 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. és 109. §-ában foglaltakra. Többek között megállapította, hogy a S.K.-tól felvett hitel vonatkozásában a bizonyítási teher a felperest kötelezi, a csatolt iratok nem elegendőek a kölcsön bevételkénti elfogadásához. Nem teszi jogszabálysértővé az ellenőrzési eljárást az a körülmény, hogy az elsőfokú hatóság szóban nem, csak írásban nyilatkoztatta a felperest. Alaptalanul hivatkozott a felperes a jogerősen befejezett ÁFA ellenőrzésre, ezt meghaladóan az elsőfokú hatóság alappal vette figyelembe a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) által közzétett létminimum-adatokat. A megállapítások számszakilag helyesek, a 2006. évi pénzforgalmi mérleget egy ponton kellett módosítani, ez azonban nem érintette az adókülönbözetet. Összességében az elsőfokú hatóság tisztázta és bizonyította a becslés jogalapját, és a megállapított forráshiány összegszerűségét.

A felperes a törvényes határidőn belül keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bíróság felülvizsgálatát, és ennek eredményeként hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a határozat az alábbi okok miatt jogszabálysértő:

- Az adóhatóság törvénysértő módon nem hallgatta meg a felperest, nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének. A bizonyítékokat egyoldalúan, a saját megállapításait alátámasztóan szerezte be, így azokat nem tudta másképpen értékelni.

- A csatolt igazolás alapján a S.K. AG osztrák pénzintézet neki és feleségének 9.700 EUR kölcsönt nyújtott, mely 2005. május 18-án került kifizetésre. Ezt az összeget az adóhatóságnak a bevételek között kellett volna elszámolnia.

- Az adóhatóság, ha körültekintő, maga is alkalmazhatta volna a COICOP szerinti csoportosítást és statisztikát a becslés módszere körében. Ez a KSH tájékoztatása szerint alkalmasabb a kiadások becslésére. Az alperes helytelen becslési módszert alkalmazott.

- Az ÁFA ellenőrzés során tett megállapításokat az adóhatóság jogszerűtlenül figyelmen kívül hagyta.

- A hatóságnak állást kellett volna foglalni abban a kérdésben, hogy alkalmaz-e becslést az egyéni vállalkozás vonatkozásában, figyelemmel az Art. 108. § (3) bekezdésére. Amennyiben nem alkalmaz becslést, akkor meg kellett volna indokolni az álláspontját. Ellenkező esetben le kellett volna folytatni a becslési eljárást a felperesi egyéni vállalkozás valós adóalapjának megállapítása érdekében. A vállalkozás eredménye meghatározóan befolyásolja az egyes évek mérlegeit.

Az alperes a bírósági eljárás időtartama alatt a 2013. július 31-én kelt 3758874273. számú határozatával módosította a támadott határozatot, és a fizetendő adóhiánynak minősülő adókülönbözetet 2.906.839 Ft-ra, az adóbírságot 1.453.419 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 1.186.485 Ft-ra csökkentette. Az ÁFA ellenőrzésre vonatkozó felperesi kifogást elfogadta, a 2007. évi készpénz forgalmi mérleget akként módosította, hogy 2007. október 1. napjával 65.500 Ft vállalkozói kivét mellett 768.957 Ft bevételt vett számításba, így az az évi forráshiány csökken, melynek következménye az adókülönbözet és járulékai leszállítása.

A felperes a 6. sorszámú jegyzőkönyvvel dokumentált tárgyaláson előadta, hogy a módosítás megfelel az ebben a körben tett előadásának. A bíróság az 1.K.27.135/2013/8. számú végzésével a pert a módosítással törölt adókülönbözet és járulékai tekintetében megszüntette.

A kereset az alábbiak szerint nem alapos.

I.

Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó-, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.

A 108. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.

A 109. § (1) bekezdése alapján, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.