31984L0450[1]

A Tanács irányelve (1984. szeptember 10.) a megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1984. szeptember 10.)

a megtévesztő és összehasonlító reklámról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Közgyűlés véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel a tagállamokban a megtévesztő reklámra vonatkozó jelenleg hatályban levő jogszabályok nagy mértékben különböznek; mivel a reklám az egyes tagállamok határain túl terjed, és ezért közvetlen hatása van a közös piac létrehozására és működésére;

mivel a megtévesztő reklám a közös piacon belül a verseny torzulásához vezethet;

mivel a reklám, akár szerződéskötést eredményez, akár nem, kihatással van a fogyasztók gazdasági jólétére;

mivel a megtévesztő reklám a fogyasztót hátrányos döntések meghozatalára bírhatja, amikor árut vásárol, vagy szolgáltatást vesz igénybe, és a tagállamok jogszabályai közötti különbségek számos esetben nem csupán a fogyasztóvédelem elégtelen szintjéhez vezetnek, hanem akadályozzák a határokon átnyúló reklámkampányok kivitelezését és így hatással vannak az áruk szabad mozgására, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságára;

mivel az Európai Gazdasági Közösség fogyasztóvédelemmel és a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos politikájának második programja ( 4 ) megfelelő eljárásról rendelkezik a fogyasztók védelme érdekében a megtévesztő és tisztességtelen reklámmal szemben;

mivel általában a nagyközönség, valamint a fogyasztók és mindazok a személyek, akik másokkal versenyben kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytatnak a közös piacon belül, érdekében áll, hogy az első szakaszban harmonizálják a megtévesztő reklámokkal szembeni nemzeti rendelkezéseket, és a második szakaszban foglalkozzanak a tisztességtelen reklámmal és amennyiben szükséges, az összehasonlító reklámmal a Bizottság megfelelő javaslatai alapján;

mivel e célból objektív minimumkövetelményeket kell meghatározni annak meghatározására, hogy a reklám megtévesztő-e;

mivel a tagállamok által a megtévesztő reklámmal szemben elfogadásra kerülő jogszabályoknak megfelelőnek és hatékonynak kell lenniük;

mivel azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek, akiknek/amelyeknek a nemzeti jog szerint jogosan érdekük van az ügyben, lehetőséggel kell rendelkezniük arra, hogy eljárjanak a megtévesztő reklámmal szemben, akár bíróság előtt, akár olyan közigazgatási hatóság előtt, amely illetékes abban, hogy döntsön a panaszokról vagy megfelelő bírósági eljárásokat kezdeményezzen;

mivel az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy feljogosítja-e a bíróságokat vagy a közigazgatási hatóságokat arra, hogy a panasz intézéséhez egyéb meglévő eljárások előzetes lefolytatását követelje meg;

mivel a bíróságoknak vagy a közigazgatási hatóságoknak olyan hatáskörrel kell rendelkezniük, amely feljogosítja őket arra, hogy elrendeljék vagy elérjék a megtévesztő reklám megszüntetését;

mivel bizonyos esetekben kívánatos lehet, hogy megtiltsák a megtévesztő reklámot, még annak közzététele előtt; mivel azonban ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a tagállamokat arra kötelezik, hogy olyan rendelkezéseket vezessenek be, amelyek a reklám rendszeres, előzetes ellenőrzését követelik meg;

mivel ideiglenes vagy végleges hatályú intézkedések meghozatalára alkalmas, gyorsított eljárásokat kell kialakítani;

mivel kívánatos lehet elrendelni a bíróság vagy a közigazgatási hatóság által hozott döntések vagy helyesbítő közlemények közzétételét, a megtévesztő reklám bármely tartós hatásának kiküszöbölése érdekében;

mivel a közigazgatási hatóságoknak pártatlanoknak kell lenniük, és hatáskörük gyakorlását bírósági felülvizsgálat alá kell rendelni;

mivel az autonóm testületek által gyakorolt, a megtévesztő reklám kiküszöbölésére irányuló önkéntes ellenőrzés szükségtelenné teheti a közigazgatási vagy bírósági eljárást, ennek következtében bátorítandó;

mivel a reklámozónak képesnek kell lennie arra, hogy megfelelő eszközökkel bizonyítsa a reklámjában szereplő tényállítások hitelességét és bizonyos esetekben a bíróság vagy a közigazgatási hatóság is megkövetelheti tőle, hogy ezt tegye;

mivel ezen irányelv nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy rendelkezéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el a fogyasztók, a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek, valamint a nagyközönség átfogóbb védelmének biztosítására,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv célja, a fogyasztók, a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek és általában a nagyközönség érdekeinek védelme a megtévesztő reklámmal, valamint annak tisztességtelen következményeivel szemben, valamint azoknak a feltételeknek a meghatározása, amelyek mellett az összehasonlító reklám megengedett.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. reklám: egy kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenység keretében bármilyen formában, az árucikkek vagy szolgáltatások, beleértve az ingatlanokat, a jogokat és kötelezettségeket is, értékesítésének előmozdítása érdekében megfogalmazott állítás;

2. megtévesztő reklám: minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a megjelenítését is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy amely, ugyanilyen okok miatt kárt okoz vagy kárt okozhat valamely versenytársnak;

2a. összehasonlító reklám: minden olyan reklám, amely közvetlenül vagy közvetve felismerhetővé tesz valamely versenytársat, vagy a versenytárs által kínált árukat vagy szolgáltatásokat;

3. személy: bármely természetes vagy jogi személy.

3. cikk

A reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni a reklám minden elemét, különösen a reklámba foglalt bármely olyan információt, amely a következőkre vonatkozik:

a) az áruk vagy szolgáltatások jellemzői, mint a hozzáférhetőség, természet, kivitelezés, összetétel, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és időpontja, adott célra való alkalmasság, felhasználás, mennyiség, pontos leírás, földrajzi vagy kereskedelmi eredet, vagy a használattól várható eredmények, vagy az árun vagy szolgáltatáson végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői;

b) az ár vagy az ár megállapításának módja, és azok a feltételek, amelyekkel az árut szállítják vagy a szolgáltatást nyújtják;

c) a reklámozó természete, sajátosságai és jogai, mint azonossága és vagyona, képesítései és ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, vagy díjai és kitüntetései.

3a. cikk

(1) Az összehasonlítást illetően összehasonlító reklám a következő feltételek teljesülése esetén megengedett:

a) a reklám 2. cikk 2. pontja, a 3. cikk és a 7. cikk (1) bekezdése szerint nem megtévesztő;

b) azonos szükségleteket kielégítő vagy azonos rendeltetésű árukat vagy szolgáltatásokat hasonlít össze;

c) tárgyilagosan hasonlítja össze ezen áruk és szolgáltatások egy vagy több jelentős, lényeges, ellenőrizhető és jellemző tulajdonságát, amelybe az ár is beletartozhat;

d) nem idézi elő a piacon a reklámozónak és valamely versenytársának, vagy a reklámozó és versenytársa védjegyének, kereskedelmi nevének, egyéb megkülönböztető jelzésének, áruinak vagy szolgáltatásainak összetévesztését;

e) nem rontja vagy becsmérli valamely versenytárs védjegyeinek, kereskedelmi neveinek, más megkülönböztető jelzéseinek, áruinak, szolgáltatásainak, tevékenységeinek vagy körülményeinek a hírét;

f) eredetmegjelöléssel rendelkező termékeknél minden esetben azonos megjelölésű termékekre vonatkozik;

g) nem használja ki tisztességtelen módon valamely versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének vagy versenytárs termékek eredetmegjelölésének hírnevét;

h) az árut vagy szolgáltatást nem egy védett védjeggyel vagy védett kereskedelmi névvel ellátott áru vagy szolgáltatás utánzataként vagy másolataként mutatja be.

(2) Különleges ajánlatra vonatkozó összehasonlítások esetében világosan és egyértelműen fel kell tüntetni, hogy az ajánlat milyen időpontban fejeződik be, illetve adott esetben, azt a tényt is, hogy a különleges ajánlat csak az áruk vagy szolgáltatások rendelkezésre állásáig érvényes, továbbá, ha az ajánlat még nem kezdődött meg, a különleges ajánlat vagy más különleges feltétel kezdetének időpontját is.

4. cikk

(1) A tagállamok mind a fogyasztók, mind a versenytársak és a nagyközönség érdekében biztosítják a megtévesztő reklám leküzdésére és az összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezések betartatására alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket.

Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fűződik a megtévesztő reklám megtiltásához vagy az összehasonlító reklám szabályozásához, hogy

a) bírósághoz forduljanak az ilyen reklám miatt; és/vagy

b) az ilyen reklámot közigazgatási hatóság elé vigyék, amely hatóság a panaszok eldöntésére, vagy megfelelő bírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó hatáskörrel rendelkezik.

Az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy az eszközök közül melyik áll rendelkezésre és hogy feljogosítják-e a bíróságokat vagy a közigazgatási hatóságokat arra, hogy a panaszok intézéséhez egyéb meglévő eljárások előzetes lefolytatását követelje meg, beleértve azokat is, amelyekre az 5. cikkben történik hivatkozás.

(2) Az (1) bekezdésben említett jogi rendelkezések szerint a tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyek felhatalmazzák azokat, hogy olyan esetekben, amikor úgy ítélik meg, hogy ezek az intézkedések szükségesek, figyelembe véve az ügyben felmerülő összes érdeket, és különösen a közérdeket:

- elrendeljék a megtévesztő vagy a meg nem engedett összehasonlító reklám megszüntetését, vagy az e reklám megszüntetésének elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást megindítsák, vagy

- ha a megtévesztő reklámot, vagy a meg nem engedett összehasonlító reklámot még nem tették közzé, de a közzététel küszöbön áll, elrendeljék a közzététel megtiltását vagy a közzététel megtiltásának elrendeléséhez szükséges bírósági eljárást megindítsák,

még a tényleges veszteség vagy hátrány, vagy a reklámozó részéről felmerülő szándék vagy gondatlanság bizonyítékának hiányában is.

A tagállamok ezen felül gondoskodnak arról is, hogy az (1) bekezdésben említett intézkedéseket gyorsított eljárás keretében hozzák meg:

- akár ideiglenes, vagy

- végleges hatállyal,

azzal, hogy a tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy a két lehetőség közül melyiket választják.

A tagállamok továbbá olyan jogosítványokat ruházhatnak a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra, amelyek alapján azok az olyan megtévesztő reklám vagy meg nem engedett összehasonlító reklám tartós hatásának kiküszöbölése céljából, amely reklám megszüntetését jogerős határozat már elrendelte, a következőket tehetik:

- követelik a végzés közzétételét, teljes egészében vagy részben, és olyan formában, amelyet megfelelőnek találnak,

- ezen felül követelik a helyesbítő nyilatkozat közzétételét.

(3) Az (1) bekezdésben említett közigazgatási hatóságok:

a) összetételének olyannak kell lennie, hogy ne férhessen kétség pártatlanságukhoz;

b) megfelelő hatáskörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy amikor a panaszokról döntenek, határozataik betartását hatékonyan tudják ellenőrizni és érvényesíteni;

c) általában határozataikat indokolniuk kell.

Amikor a (2) bekezdésben említett hatásköröket kizárólag egy közigazgatási hatóság gyakorolja, a határozatokat mindig meg kell indokolni. Továbbá, ebben az esetben olyan eljárásokat kell biztosítani, amelyek révén a közigazgatási hatóság helytelen vagy indokolatlan hatásköri gyakorlata, vagy a fenti hatáskör gyakorlásának helytelen vagy indokolatlan elmulasztása a bíróságok által felülvizsgálható.

5. cikk

Ezen irányelv nem zárja ki, hogy autonóm testületek a megtévesztő reklámot vagy az összehasonlító reklámot önkéntesen ellenőrizzék és hogy a 4. cikkben említett személyek vagy szervezetek ilyen testületekhez forduljanak, amennyiben az ilyen testületek előtti eljárások a szóban forgó cikkben említett bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásokon felül rendelkezésre állnak. A tagállamok ösztönözhetik az önkéntes ellenőrzést.

6. cikk

A tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyek a 4. cikkben biztosított polgári vagy közigazgatási eljárásokban felhatalmazzák őket arra, hogy:

a) megköveteljék a reklámozótól, hogy bizonyítékot mutasson be a reklámban szereplő tényállítások hitelességéről, amennyiben a reklámozó és az eljárásban szereplő bármely másik fél jogos érdekeit tekintetbe véve az adott eset körülményei alapján ez a követelmény helyénvalónak tűnik, összehasonlító reklám esetében pedig megkövetelhetik, hogy a reklámozó az említett bizonyítékot rövid időn belül bemutassa; és

b) a tényállításokat helytelennek tekintsék, ha az a) pontnak megfelelően kért bizonyítékot a reklámozó nem nyújtotta be, vagy azt a bíróság vagy a közigazgatási hatóság elégtelennek ítélte.

7. cikk

(1) Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy olyan rendelkezéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, amelyek a megtévesztő reklám tekintetében a fogyasztók, a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek, valamint a nagyközönség számára átfogóbb védelmet biztosítanak.

(2) Az első bekezdés az összehasonlítást illetően nem vonatkozik az összehasonlító reklámra.

(3) Ennek az irányelvnek a rendelkezései a meghatározott termékek és/vagy szolgáltatások reklámozására vonatkozó közösségi rendelkezések, illetve a reklám meghatározott médiumokban való közzétételére vonatkozó korlátozások vagy tilalmak sérelme nélkül alkalmazandók.

(4) Ennek az irányelvnek az összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezései nem kötelezik a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően bizonyos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában reklámozási tilalmat fenntartó vagy bevezető tagállamokat, akár közvetlenül állapították meg a tilalmat, akár az adott tagállam joga alapján a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenység gyakorlásának szabályozásáért felelős testület vagy szervezet állapította meg azokat, hogy megengedjék ezen áruk vagy szolgáltatások összehasonlító reklámját. Ha ezek a tilalmak csak meghatározott médiumokra korlátozódnak, ez az irányelv csak arra a médiumára alkalmazandó, amelyekre a tilalmak hatálya nem terjed ki.

(5) Ez az irányelv nem akadályozhatja meg, hogy a tagállamok a Szerződés rendelkezéseivel összhangban a szabadfoglalkozású szolgáltatások reklámjaiban alkalmazott összehasonlításokra vonatkozó tilalmakat vagy korlátozásokat tartsanak fenn vagy rendeljenek el, akár közvetlenül, akár az adott tagállam joga alapján a szabadfoglalkozású szolgáltató tevékenység gyakorlásának szabályozásáért felelős testület vagy szervezet által.

8. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1986. október 1-jétől megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

9. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) HL C 70., 1978.3.21., 4. o.

( 2 ) HL C 140., 1979.6.5., 23. o.

( 3 ) HL C 171., 1979.7.9. 43. o.

( 4 ) HL C 133., 1981.6.3., 1. o.